A Magyar Nemzeti Bank (MNB) szeptemberi kamatdöntése jelentősen összetettebb helyzet elé állította a piacot, mint az előző hónapok ülései. A korábbi, egyértelmű monetáris politikai irányvonalat felváltotta a több, egymással ellentétes tényező által nehezített döntési környezet. Ez a periódus egyben a nyári „mini kamatcsökkentési szakasz” végét is jelentette, új megközelítést igényelve a jegybanktól.
Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza szerint, ha kizárólag az inflációs folyamatokat vesszük figyelembe, akár egy újabb kamatvágás mellett is erős érvek szólnának. Augusztusban az éves infláció 1,3 százalék volt, a havi áremelkedés pedig 0,2 százalék, ami mind a jegybanki, mind a piaci várakozásoknál mérsékeltebbnek bizonyult. Ez önmagában teret engedne egy további, 25 bázispontos lazításnak.
Azonban Regős Gábor várakozása szerint a jegybank valószínűleg kivár. Ebben szerepet játszhatott a magyar deviza viszonylagos stabilitása, amely az energiaárak kedvezőtlen alakulása és a dollár erősödése ellenére is ellenálló maradt. Egy korábbi Bloomberg-értesülés, miszerint a jegybank nem csökkent kamatot, de lejjebb viszi az inflációs célját, hozzájárulhatott a forint erősödéséhez és a kamatcsökkentési várakozások részleges kiárazódásához.
A közgazdász szerint ez az információ tudatos jegybanki intervenció lehetett, amely segítette a forint stabilizálását a kedvezőtlen külső környezetben. Az MNB kommunikációjából ismert, hogy a stabil forintárfolyam kiemelt fontosságú számukra, mivel ez jelentősen befolyásolja az inflációt, mint elsődleges célt. Egy esetleges kamatcsökkentés a forint gyengülését eredményezné, amit a jelenlegi jegybanki vezetés vélhetően elkerülne.
Az energiaárak, különösen a földgázé, továbbra is emelkednek, elérve a 2023 óta nem látott szintet, ami nagyjából a háború előtti érték háromszorosa. Az olaj ára is magas, bár ott kevésbé drasztikus az elmozdulás. A földgáz esetében a fix áras szerződések fordulónapja sok esetben október elejére esik, ami azt jelenti, hogy a magas gázárak éppen a lehető legrosszabbkor jelenhetnek meg a fogyasztói árakban.
Ez nemcsak közvetlen inflációs kockázatot jelent, hanem a magasabb energiaimport ronthatja a folyó fizetési mérleget is, további nyomást gyakorolva a forintra. A nagy nemzetközi jegybankok kamatemelései szintén nem könnyítik meg az MNB dolgát, mivel egy újabb hazai lazítás tovább szűkítené a magyar és a külföldi kamatszintek közötti különbséget. A csökkenő kamatprémium pedig nem kedvez a forintnak.
Regős Gábor ezért arra számít, hogy a jegybanki vezetés kivár, és ezúttal nem lazít tovább. Ez az év végi kamatpályát is átírhatja, az eddig várt 5 százalék helyett 5,25 százalékos kamatszinttel számolva. A jövőbeli jegybanki mozgást több tényező együttes alakulása dönti el, melyek közül az inflációs adatok, az energiapiaci fejlemények és a forint árfolyama a legfontosabbak.
A forint árfolyama szorosan összefügg Magyarország kockázati megítélésével, ezen a ponton kerül képbe a költségvetés. Regős szerint az idei büdzsé módosítása önmagában aligha változtat érdemben az ország megítélésén. Sokkal nagyobb súlya lehet annak, milyen tervekkel áll elő a kormányzat a következő évre, és mennyire lesznek ezek hitelesek. Ez közvetlenül is alakíthatja az országkockázati megítélést, a forint mozgásterét és végső soron a monetáris politika lehetőségeit.
A keddi kamatdöntésen túlmutató, kiemelt fontosságú kérdés az MNB inflációs célsávjának esetleges módosítása. Banai Péter Benő, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke már augusztusban beszélt arról, hogy az MNB elsődleges célja az árstabilitás, emellett azonban konstruktív partnerként részt kíván venni az eurózónához történő csatlakozás feltételeinek megteremtésében, ahogy azt a kormány is célul tűzte ki.
Banai emlékeztetett, hogy a 3 százalékos magyar inflációs cél magasabb, mint más európai országok inflációs céljai, valamint az Európai Központi Bank legutóbbi konvergenciajelentésében szereplő 2,7 százalékos inflációs referenciaszint. Éppen ezért, a kormány euróbevezetési szándékát is figyelembe véve, célszerű lehet a jelenlegi inflációs cél felülvizsgálata.
Az euró bevezetésével kapcsolatban az alelnök arra is kitért, hogy a csatlakozáshoz szükséges gazdasági feltételek teljesítése önmagában is a gazdaság érdeke. Olyan követelményekről van szó, amelyek teljesítése az euró bevezetésétől függetlenül is kedvező lenne a magyar gazdaság egészének. Az inflációs cél esetleges felülvizsgálata jóval több lenne egy technikai jegybanki módosításnál.
Ez a szint hosszú ideje a monetáris politika legfontosabb viszonyítási pontja, ehhez igazodik a kamatpolitika, és ehhez horgonyozhatják várakozásaikat a vállalatok, a háztartások és a pénzügyi piacok is. Ha az MNB lejjebb vinné a célt, azzal lényegében azt üzenné, hogy középtávon a jelenleginél alacsonyabb inflációs környezetet tekint kívánatosnak, aminek a későbbi kamatdöntések szempontjából is jelentősége lehet.
Az euró bevezetése ezt a kérdést még hangsúlyosabbá teszi. Az eurózóna inflációs célja 2 százalék, ezért hosszabb távon nehezen lenne összeegyeztethető a csatlakozással, ha az MNB tartósan ennél magasabb inflációs célhoz igazítaná saját politikáját. Ráadásul a monetáris politika késleltetve fejti ki hatását, vagyis az alkalmazkodást sem lehet az euróbevezetés pillanatára hagyni.
Ebben az értelemben az inflációs cél módosítása már nem pusztán jegybanki vita, hanem az euróhoz vezető gazdaságpolitikai alkalmazkodás egyik első kézzelfogható lépése lehet. Varga Mihály pénzügyminiszter annyit közölt, hogy az MNB-ben már zajlik az inflációs cél felülvizsgálata, ennek eredményét pedig ősszel hozhatják nyilvánosságra.
Így Regős Gábor szerint a kamatdöntés mellett az új Inflációs Jelentés tartalmára is különösen érdemes lesz figyelni, valamint arra, hogy a korábban kiszivárgott híreknek megfelelően valóban változik-e az MNB inflációs célja. Az inflációs cél módosítása lehetne Magyarország első igazán konkrét lépése az euró bevezetése felé vezető úton.
Ez a lépés hosszú távon meghatározhatja az ország gazdasági pályáját és nemzetközi megítélését. Az energiapiaci fejlemények, a forint árfolyama és a kormány jövő évi költségvetési tervei továbbra is kulcsfontosságúak maradnak a jegybanki döntések és az euró felé vezető út szempontjából.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása