Niall Williams "Ez a boldogság" című regénye egy olyan írországi történetet tár fel, amely mélyen érinti az olvasót a boldogság természetével kapcsolatban. A kötet azt a fajta örömöt vizsgálja, amelyet csak évtizedek távlatából, visszatekintve ismerünk fel igazán. Ez a felismerés gyakran azzal a tudattal párosul, hogy az adott pillanat soha többé nem élhető át, ami paradox módon még hitelesebbé teszi a múltbéli boldog időszakokat.
A mű a lassú történetmesélés erejével küzd a sötétség ellen, valósághűen ábrázolva az emberi élményeket. A regény címe, a "boldogság", a kortárs magyar prózában gyakran iróniát sejtetne, ám Williams esetében valóban a boldog emlékek és a nosztalgia áll a középpontban.
A regény Williams írói hitvallásának megfelelően alapos előkészítéssel indul, másfél oldalon keresztül részletezve az ír eső különböző formáit. Ez a meteorológiai felütés megalapozza a világvégi ír falu, Fahába hangulatát, ahol az eső szinte központi szereplővé válik. Ezt követően ismerkedünk meg Noellel, aki 78 évesen tekint vissza 17 éves önmagára, amikor otthagyta a papi szemináriumot és visszatért nagyszüleihez.
A történet eleinte a falu lakóinak portréit festi le, bemutatva egy sárba ragadt, hagyományos közösséget, ahol az idő fogalma is fikció. A kötet harmadánál aztán cselekményszerűség is megjelenik Christy, a világot látott idegen érkezésével. Christy nem tragédiát hoz, hanem egy régi adósságot, amit Fahában kell rendeznie, és azonnal lenyűgözi Noelt.
Ezt követően szokatlan események sorozata veszi kezdetét: eláll az eső, és napokig, hetekig tartó napsütés váltja fel, ami mélyen felkavarja a helyi lakosságot. Végül megérkeznek az elektromos hálózat szakemberei is finnországi villanypóznákkal és a haladás ígéretével, ami újabb kihívás elé állítja a közösséget.
A regény az ír vidék egyedi hangulatát idézi meg, ahol a modernitás még alig érintette meg az embereket, és az életet a katolikus hit, valamint a szigorú hagyományok határozzák meg. A történetmesélés szándékosan csapongó és nosztalgikus, figyelmen kívül hagyva az arisztotelészi hármasságot, azaz a cselekmény, hely és idő egységét. Williams stílusa kedélyes és hangulatos, képes hamis nosztalgiát ébreszteni az olvasóban egy olyan világ iránt, amelyet sosem élt meg.
Az író hisz abban, hogy a regények, akárcsak a házak, alapos alapozással válnak tartóssá, ezért szán jelentős teret a környezet és a karakterek bemutatására. Ez a ráérős tempó és a cselekmény hiánya eleinte szokatlan lehet, de tökéletesen illeszkedik a kötet egyik fő üzenetéhez: nem kell sietni sehova, nem kell célra törni, és nem kell mindennek egyértelműnek lennie.
A regény azt sugallja, hogy a gyors befejezés után az ember egyedül maradna a csendben, amit az elbeszélő, és vélhetően az olvasó sem kíván. A részletes leírások és a karakterek mélyreható bemutatása egyfajta emlékművet állít a sárba ragadt, elfeledett ír falunak.
A regény központi gondolata a boldogság múlékony és visszatekintő természete, melynek értékét éppen az adja, hogy nem ismételhető meg. Ez a szomorúság azonban nem csökkenti, hanem aláhúzza a boldog pillanatok hitelességét és jelentőségét. Williams nem siratóénekként mutatja be az ír hagyományok átalakulását, hanem egyszerű tényként, amelyen felesleges mérgelődni, akárcsak az időjáráson vagy az ifjúkor elmúlásán.
Az életesemények és a hagyományok nem semmisülnek meg, hanem beépülnek a múltba és a jelenbe, alkotóelemeivé válnak az identitásnak. A kötet fejlődésregényként is értelmezhető, amely Noel kamaszkorának megélésére fókuszál. Az elbeszélő a körülötte lévő világ megismerésével, emberekkel, lányokkal és zenével való találkozások révén építi fel saját identitását.
Ez a folyamat nem tragédiák, hanem a dolgok lassú, fokozatos megértése által strukturálódik, segítve Noelt abban, hogy felismerje a felnőttkor felé vezető ösvényeket. Christy, a nagyszülők és a közösség is támogatják őt, de a választásai végül a sajátjai maradnak, ami a szabadság és az önállóság fontosságát hangsúlyozza.
Az "Ez a boldogság" című regény megosztó lehet az olvasók körében. Akik a feszes, gyors cselekményű szövegeket kedvelik, azoknak nehézséget okozhat a könyv ráérős, csapongó ritmusa, mely néha a "forró kása kerülgetésének" érzetét keltheti. Azonban azok számára, akik hajlandóak elfogadni a felkínált kedélyes tempót és elmerülni a hangulatos leírásokban, a kötet gazdag és élvezetes olvasmányélményt nyújt.
Williams célja a klasszikus történetmesélési hagyomány felélesztése, amely eredetileg azért jött létre, hogy az emberek ne érezzék magukat egyedül a sötétben. A regény végső soron egy meghívás a lassulásra és a történetek erejének újrafelfedezésére.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása