Irán a bőséges energiahordozó-készletek ellenére is kritikus tél elé nézhet, mivel a gázfeldolgozó létesítmények, vezetékek és berendezések súlyos károkat szenvedtek. A sérült infrastruktúra helyreállítása sürgető feladat, melynek tétje a lakosság fűtése, az ország áramellátása és a gyárak működőképessége. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a javítások elhúzódhatnak, és a szükséges speciális alkatrészek beszerzése is kihívást jelent.
Az Iran International szeptember 18-i elemzése iráni tisztviselőkre hivatkozva napi 230 millió köbméternyi gáztermelési kapacitás kieséséről számolt be, ami a háború előtti 650 millió köbméteres termelés mintegy 35 százaléka. Ez a kiesés a termelési kapacitást érinti, nem pedig a föld alatti gázkészleteket. A tisztviselők a következő hónapokban napi százmillió köbméter visszaállítását tervezik, de még így is napi 130 millió köbméteres hiány maradna az eredeti szinthez képest, bár a téli fogyasztási hiányt más tényezők is befolyásolják.
Az iráni gázrendszer már a támadások előtt sem rendelkezett jelentős tartalékokkal. Az amerikai energiainformációs hivatal (EIA) korábbi jelentése szerint a szankciók lassították az infrastruktúra fejlesztését, és a tárolókapacitás sem volt elegendő az évszakos fogyasztási különbségek kiegyenlítésére.
Az EIA 2022-es adatai szerint a gázfelhasználás jelentős része a lakossági és kereskedelmi fogyasztókra (33%), az iparra (27%), valamint az áramtermelésre (28%) esett. Télen a háztartások és üzletek fűtési igénye növekszik, nyáron pedig az erőműveké, ami a gázellátás számos szektorát érinti.
A Rystad Energy áprilisi elemzése a nagyobb károkkal számoló forgatókönyvben akár 19 milliárd dolláros javítási költséget becsült az iráni energetikai infrastruktúrára, ami egy feltételes, tavaszi állapotfelmérésen alapuló adat. A kutatócég jelentős károkat jelzett a Dél-Pars mezőhöz kapcsolódó szárazföldi gázfeldolgozóknál, petrolkémiai létesítményekben, finomítóknál és exportinfrastruktúránál.
A csökkent gáztermelés súlyos következményekkel járhat az iráni gazdaságra és társadalomra. Kevesebb gáz juthat a gyáraknak, ami ipari termelés visszaeséséhez vezethet, az erőművek ellátásának szűkülése pedig áramhiányt okozhat, széles körű fennakadásokat eredményezve.
A háztartások fűtésének biztosítása érdekében korlátozásokat vezethetnek be az ipari fogyasztók számára. Ez különösen érzékenyen érintheti a petrolkémiai, acél-, alumínium- és cementgyártó ágazatokat, melyek jelentős energiaigénnyel rendelkeznek, befolyásolva működésüket és versenyképességüket.
A helyreállítási költségek és az elmaradó bevételek jelentős gazdasági terhet jelentenek. A javításokat lassítja a speciális berendezések beszerzése, a kivitelezők elérhetősége és a szállítási korlátok. Egy egyszerűbb helyreállítás heteket, egy alapvető egység újjáépítése akár éveket is igénybe vehet, különösen a nyugati technológiákhoz való korlátozott hozzáférés miatt.
A gázinfrastruktúra sérülése egy már eleve fejlesztésre szoruló rendszert érintett. Az EIA korábban is figyelmeztetett a Dél-Pars mező régebbi termelőegységeinél tapasztalható nyomáscsökkenésre és beruházási szükségletekre, jelezve, hogy a rendszer már a háborús károk előtt is modernizálásra szorult.
A kialakult helyzet önmagát erősítő kockázatot hordoz: a kevesebb energia gyengébb ipari teljesítményt és exportot eredményezhet. Ez csökkenti azokat a bevételeket, amelyekre éppen a javítási munkálatok finanszírozásához lenne szükség, potenciálisan negatív spirálba sodorva az ország gazdaságát.
Bár a téli ellátási válság nem elkerülhetetlen, minden elhúzódó munkálat szűkíti Irán mozgásterét az energiaellátás biztosításában. A siker végül a meleg radiátorokon, a világító lámpákon és a működő üzemeken lesz mérhető, amelyek a lakosság és az ipar alapvető szükségleteit jelentik. A következő hónapok döntő fontosságúak lesznek az ország energiajövője szempontjából.
📰 Forrás: Magyar Hírlap — Eredeti cikk elolvasása