A Budapesti Operettszínház számos művésze közleményben tudatta, hogy nem lépett fel az Operett Forgatagon. A „KIÁLLÁS!” címmel megosztott üzenetben sajnálatukat fejezték ki a közönség felé, de úgy érezték, részvételük nem lenne összeegyeztethető azzal, amit a „tiltakozó kisebbség” képvisel.
Hangsúlyozták a közönség iránti tiszteletüket, és reményüket fejezték ki, hogy hamarosan más keretek között pótolhatják az elmaradt találkozást. A bejegyzés egy szolidaritási felhívással zárult, amelyben az „O” mint Operett gondolatához kapcsolódva „Operett kézjeles szelfivel” vagy emojival kérték az egyetértőket a csatlakozásra.
Az Operett Forgatagon való távolmaradás mögött a művészek egy csoportjának kiállása áll. A kezdeményezéshez többek között Lőrinczy György, az Operettszínház korábbi igazgatója és Kerényi Miklós Máté színész is csatlakozott.
Lőrinczy György közösségi oldalán etikai dilemmáját feloldva az emlékek, barátok és volt kollégák iránti tiszteletből döntött a tiltakozás mellett. Kerényi Miklós Máté is a „tiltakozó kisebbség” mellé állt, hangsúlyozva, hogy egy színház nem csupán épület, hanem emberek közössége, ahol a tehetség, munka, bizalom és tisztelet alapvető értékek.
Kerényi szerint vannak értékek, amelyeket meg kell őrizni, és most kell cselekedni a színház jövőjéért. Bár már nem tagja a társulatnak, úgy érzi, örökre egy család maradnak, és fontosnak tartja a kiállást egymásért és az intézményért.
A művészek tiltakozásának hátterében a színház körüli, nyilvánosságra került pénzügyi kifizetések állnak. Korábban az Index is beszámolt arról, hogy a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. (KMTG), melynek szakmai vezetője Orbán János Dénes, több mint 422 millió forintért vásárolta meg a szerző kilenc drámájának felhasználási jogait.
Emellett a Budapesti Operettszínház is elismerte, hogy 2023 óta több mint 90 millió forintot fizetett ki Orbán János Dénesnek munka- és jogdíjként. Kritikusok szerint ezek az összegek jelentősen meghaladják a piaci árakat, és nagyobbak, mint a budapesti független színházak teljes éves működésére szánt kormányzati támogatás.
Tarr Zoltán miniszter az ügyre reagálva azt nyilatkozta, hogy a szaktárca már 1,3 milliárd forintot szerzett vissza az ügy kapcsán. Ezek a pénzügyi tranzakciók jelentős felháborodást váltottak ki a színházi szakmában és a nyilvánosságban egyaránt.
A színház belső feszültségei a júliusban kiadott társulati nyilatkozatból egyértelműen kiderültek, amelyet harmincöt neves művész írt alá. Ebben a dokumentumban mélységes megdöbbenésüknek adtak hangot a sajtóban megjelent kifizetésekről szóló információk miatt.
A társulat tagjai kiemelték, hogy a színfalak mögött dolgozóknak nem volt tudomásuk ezekről a juttatásokról, amelyek Orbán János Dénes részére történtek. Régóta komoly aggályaik vannak az intézmény működésével, a szakmai és anyagi megbecsültség hiányával, valamint az előadásszámok drasztikus csökkenésével kapcsolatban.
A vezetőség korábban forráshiánnyal indokolta a kevesebb bemutatót és az alacsonyabb előadásszámot, ám a nyilvánosságra került kifizetések fényében ezt a magyarázatot a művészek nem tartják elfogadhatónak. Érdemi választ követelnek a vezetéstől arról, hogy a sajtóban említett művek és kifizetések milyen összefüggésben állnak az intézmény működésével, gazdálkodásával és művészi munkájával.
Az Operettszínházban kialakult helyzet, a művészek nyilvános kiállása és a szolidaritási mozgalom komoly belső feszültségekre utal. A tiltakozás rávilágít a művészek azon igényére, hogy átláthatóbb és etikusabb működést várnak el az intézménytől.
A „KIÁLLÁS!” felhívás és a kézjeles szelfikkel való csatlakozás egy újfajta, modern formája a művészi tiltakozásnak. Az ügy további fejleményei és a vezetőség reakciója meghatározó lehet a Budapesti Operettszínház jövője szempontjából, valamint a magyar színházi élet egészére nézve.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása