A Nemzetközi Valutaalap (IMF) jelenleg felülvizsgálja programtervezési és feltételrendszerét, ami az első ilyen átfogó értékelés a 2019-es Covid–19-világjárvány előtti időszak óta. Joseph E. Stiglitz Nobel-díjas közgazdász és Martín Guzmán, Argentína korábbi gazdasági minisztere szerint a reformoknak három kulcsfontosságú területre kellene fókuszálniuk.
A két szakértő szerint az IMF-nek elsősorban a gazdaságpolitikai feltételrendszert kellene átalakítania. A finanszírozásnak stabilizáló szerepet kellene betöltenie, lehetővé téve az anticiklikus politikákat, nem pedig fenntarthatatlan adósságok törlesztését kellene fedeznie.
Másodsorban a programok kialakításánál elengedhetetlen a vészforgatókönyvek kidolgozása. A valóság gyakran eltér az alappálya feltételezéseitől, ezért előre megtervezett alternatív stratégiákra van szükség, amelyek védik a középtávú növekedéshez szükséges beruházásokat.
Harmadsorban a hazai elköteleződés, az úgynevezett "ownership" kérdését kell újragondolni. Az IMF-hitelek hosszú távú kötelezettségeket jelentenek, ezért széles körű politikai és társadalmi támogatásra van szükségük, nem csupán az aktuális kormány beleegyezésére.
Számos ország küzd ma makrogazdasági egyensúlytalanságokkal és adósságproblémákkal, amelyek súlyosan rontják fejlődési kilátásaikat. Az IMF iránymutatásai ezért most különösen nagy jelentőséggel bírnak, mivel a globális környezet rendkívül kiszámíthatatlanná vált.
A múltban aggasztó mintázat alakult ki, amikor az IMF által finanszírozott programok megszorító költségvetési politikát írtak elő. Ez gyakran az állami infrastruktúra, oktatás vagy egészségügy beruházásainak csökkentését jelentette, miközben a kormányok a magánszektornak fizették adósságaikat.
Több esetben a fejlődő országoknak nyújtott multilaterális finanszírozás inkább a magánszektor felé irányuló tőkekiáramlást segítette, semmint a belföldi beruházások bővülését. Emellett a programok gyakran nem védték meg a tudásba és infrastruktúrába irányuló beruházásokat, amikor az előrejelzések nem teljesültek, ami az országokat egymást követő IMF-programok csapdájába ejthette.
Az átláthatóság hiánya is problémát jelentett, például bizalmas kiegészítő levelek formájában, amelyek titkos feltételeket tartalmaztak, aláásva a demokratikus folyamatokat és az elszámoltathatóságot. Az "ownership" esetében pedig előfordult, hogy a kormányok beleegyezése saját politikai túlélésükön alapult, nem az ország hosszú távú jólétén.
Az IMF-programok reformja alapvető fontosságú a fejlődő országok hosszú távú stabilitása és növekedése szempontjából. A jelenlegi gyakorlatok gyakran akadályozzák az anticiklikus gazdaságpolitikát, és hozzájárulnak a tőkemozgások destabilizáló hatásaihoz, visszavetve a beruházásokat és növelve a bizonytalanságot.
A megszorító intézkedések, különösen az oktatás és egészségügy terén, súlyosan érintik a lakosság jólétét és a szegénységben élőket. Az IMF hiteleinek célja nem lehet más hitelezők védelme, hanem az országok társadalmi és gazdasági mutatóinak javítása.
A demokratikus folyamatok és az elszámoltathatóság megerősítése kulcsfontosságú az IMF hitelezési gyakorlatában. Az átláthatóság hiánya és a titkos feltételek aláássák a bizalmat és a programok legitimitását, miközben a széles körű hazai elköteleződés hiánya csökkenti a reformok sikerének esélyét.
Az IMF sikerét végső soron annak alapján kellene megítélni, hogy programjai milyen hatással vannak az adósságválsággal küzdő országok stabilizációjára, gazdasági talpra állására és a lakosság jólétére. A belpolitikai választások befolyásolása nem lehet célja az alap tevékenységének.
A javasolt reformok bevezetése hozzájárulhatna ahhoz, hogy az IMF finanszírozása valóban stabilizáló és fejlesztő hatású legyen. Az anticiklikus politikák támogatása és a beruházások védelme segítené a hosszú távú növekedést, elkerülve az adósságcsapdákat.
A vészforgatókönyvek alkalmazása rugalmasabbá tenné a programokat a kiszámíthatatlan globális környezetben. Ezáltal a programok jobban alkalmazkodnának a változó körülményekhez, minimalizálva a negatív hatásokat és védve a kritikus beruházásokat.
Az átláthatóság növelése, a parlamenti jóváhagyás bevezetése és a széles körű társadalmi támogatás biztosítaná, hogy az IMF-megállapodások valóban az ország hosszú távú érdekeit szolgálják. Ez megerősítené a programok legitimitását és növelné a végrehajtás hatékonyságát.
Ezek a változtatások lehetővé tennék, hogy az IMF valóban a rászoruló országok gazdasági és társadalmi fejlődését szolgálja, anélkül, hogy beavatkozna belpolitikai döntéseikbe. A cél a fenntartható adósságkezelés és a lakosság jólétének javítása kell, hogy legyen.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása