Az Egyesült Államoknak meg kellene fordítania eddigi katonai logikáját, és a saját repülőgép-hordozóinak védelme helyett támadó stratégiát kellene kidolgoznia Kína bővülő hordozóflottája ellen. Ezt javasolja egy friss tanulmányában a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja (CSIS) nevű amerikai elemzőintézet, a Defense News értesülései szerint. A "Flip the Script" (Fordítsd meg a forgatókönyvet) című elemzés arra mutat rá, hogy Peking hordozóelhárító képességeinek fejlesztése mellett maga is jelentős hordozóflottát épít ki.
A CSIS tanulmánya szerint Kína évek óta céltudatosan fejleszti hordozóelhárító képességeit, a tengeralattjáróktól a "hordozógyilkos" ballisztikus rakétákig. Ezzel párhuzamosan egyre nagyobb repülőgép-hordozó flottát hoz létre, amely a Pentagon 2025-ös becslése alapján 2035-ig további hat hajóval bővülhet a jelenlegi három mellé. Az amerikai elemzőintézet azt javasolja, hogy az Egyesült Államok nagyrészt ugyanazokkal az eszközökkel vegye célba a kínai hordozókat, amelyeket Peking az amerikai hajók ellen vetne be.
A kínai haditengerészet jelenleg három repülőgép-hordozóval rendelkezik, de a tervek szerint ez a szám jelentősen növekedhet a következő évtizedben. A CSIS álláspontja szerint ezek a kínai hajók éppúgy sebezhetők, mint amerikai megfelelőik, és elvesztésük Peking számára nem csupán katonai, hanem jelentős politikai presztízsveszteséggel is járna. Ez a felismerés adja az alapját a javasolt stratégiai váltásnak, amely a védekezésről a proaktív támadásra helyezné a hangsúlyt.
Kína hordozóflottájának bővülése és a hordozóelhárító fegyverek fejlesztése egyaránt a regionális erőegyensúly megváltozását jelzi. Az amerikai elemzők szerint a kínai hordozók nemcsak katonai eszközök, hanem egyben a nagyhatalmi státusz szimbólumai is, amelyek elvesztése komoly belső és külső politikai következményekkel járna.
A javasolt stratégia több kulcsfontosságú pillérre épül. Az első a tenger alatti fenyegetés, melynek keretében amerikai nukleáris tengeralattjárók, valamint Ausztrália, Japán és Dél-Korea csendes, dízel-elektromos egységei folyamatos lesállást tartanának fenn. Ez arra kényszerítené Kínát, hogy már a saját vizeiről való kihajózáshoz is hatalmas kísérőerőt biztosítson, jelentős erőforrásokat lekötve.
A második pillér a szárazföldről indítható hajóelhárító rakéták telepítése Japántól a Fülöp-szigetekig. Ezek a rendszerek elzárnák azokat a stratégiai tengerszorosokat, amelyeken a kínai hordozóknak át kellene haladniuk. Harmadrészt légi indítású hajóelhárító rakéták, műholdas felderítés, valamint elektronikai és kiberhadviselés egészítené ki az offenzív csomagot, sokrétű fenyegetést jelentve.
A CSIS emellett pilóta nélküli felszíni járművek (USV) rajait is bevetné, az ukrán haditengerészet fekete-tengeri sikereire hivatkozva. Ezek az USV-k a kínai kikötőket és az ott állomásozó hajókat vennék célba, aszimmetrikus fenyegetést jelentve. A stratégia megvalósításához alapvető változásokra lenne szükség az amerikai haderőben, például a flottafejlesztési tervek módosítására, ahol a CSIS 300 legénységgel működő és 300 pilóta nélküli hajó arányát javasolja a jelenlegi 350-150 helyett.
Továbbá több torpedóra, pilóta nélküli víz alatti járműre (UUV) és szövetséges bázisokra lenne szükség a stratégia hatékony végrehajtásához. Az amerikai szárazföldi hadsereg és a tengerészgyalogság is hozzájárulna a rendszerhez hajóelhárító rakétákkal felszerelt egységekkel, integrált védelmi és támadó képességet biztosítva.
A tanulmány külön kiemeli az ellátási lánc problémáját, hangsúlyozva, hogy az Egyesült Államok nem engedheti meg magának, hogy egy nyugat-csendes-óceáni konfliktusban minden irányított lőszert Észak-Amerikából kelljen szállítania. Ezért a csendes-óceáni szövetségesekkel, mint Ausztrália, Japán és Dél-Korea, való közös fegyvergyártást sürgeti, ami növelné a regionális ellenálló képességet és csökkentené a logisztikai terheket.
A CSIS egyúttal válaszol azoknak az elemzőknek is, akik szerint az amerikai repülőgép-hordozók a modern rakéták és drónok korában tehertétellé váltak. Az intézet álláspontja szerint az amerikai hordozók nem feltétlenül olyan sebezhetők, mint azt sokan feltételezik, és a washingtoni diskurzus hajlamos megfeledkezni arról, hogy Kína saját nagy fedélzetű hadihajói legalább annyira célpontok, mint a Peking által fenyegetett amerikai egységek. Ez a stratégia tehát egyfajta elrettentő hatást is gyakorolna, rávilágítva a kölcsönös sebezhetőségre.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása