Roska Botond, a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat Irányító Testületének tagja, egyben a bázeli Institute of Molecular and Clinical Ophthalmology (IOB) igazgatója, valamint José-Alain Sahel francia–amerikai szemész-kutató részesült idén a tekintélyes António Champalimaud Vision Awardban. Ez a díj a látáskutatás területén az egyik legjelentősebb nemzetközi elismerés, amely egymillió eurós pénzjutalommal is jár.
A Champalimaud Alapítvány indoklása szerint a két tudós több mint két évtizedes, úttörő kutatómunkájával alapvetően új irányokba terelte a vakság megelőzését és egyes formáinak kezelését. Munkásságuk kiemelkedő példája annak, hogyan lehet az alapkutatásban született felfedezéseket egészen a betegek kezeléséig eljuttatni, ezzel jelentős mértékben hozzájárulva a látás helyreállítását célzó technológiák fejlődéséhez.
Roska Botond kutatásainak középpontjában a retina vizuális információfeldolgozása állt. Vizsgálta, hogy a szem ideghártyája hogyan dolgozza fel a beérkező fényjeleket, és milyen specifikus feladatokat látnak el az egyes retinális sejttípusok. Ez a mélyreható megértés alapozta meg azokat a módszereket, amelyeket később kifejlesztett.
A kutató olyan eljárásokat dolgozott ki, amelyekkel célzottan, sejttípusonként lehet irányítani a terápiás beavatkozásokat. Ennek egyik legfontosabb eredménye az optogenetikai eljárások megalapozása volt. Az optogenetika lényege, hogy fényérzékeny fehérjék bejuttatásával olyan retinális sejteket tesznek fényérzékennyé, amelyek eredetileg nem azok, vagy elvesztették ezt a képességüket.
Ez a megközelítés különösen ígéretes azokban az esetekben, amikor a retina fényérzékelő sejtjei, a fotoreceptorok elpusztulnak – ami számos vakságot okozó betegség, például a retinitis pigmentosa vagy az időskori makuladegeneráció vezető oka. Roska és kollégái felismerték, hogy bár a fényérzékeny sejtek elhalnak, a retina jelfeldolgozó része, a „miniszámítógép” gyakran érintetlen marad. A probléma az, hogy ez a „számítógép” nem kap jeleket, amivel dolgozhatna.
Az optogenetikai terápia lehetővé teszi, hogy újra jeleket juttassanak el ebbe a jelfeldolgozó részbe. Egy speciális vektorvírus segítségével a megfelelő gént juttatják be a retina más, eredetileg nem fényérzékeny sejtjeibe, így azok képessé válnak a fény érzékelésére és az idegi jelek továbbítására. Ezáltal a betegek, akik korábban csak a sötét-világos különbséget érzékelték, képesek lettek tárgyakat elkülöníteni és részben visszanyerték látásukat.
Roska Botond munkásságát korábban is számos rangos díjjal ismerték el. Két évvel ezelőtt, 2024-ben, José-Alain Sahellel megosztva kapta meg az orvosi Wolf-díjat is, szintén a vak emberek látásának helyreállításáért végzett úttörő kutatásaiért. A Wolf-díj a Nobel-díjhoz közeli presztízsű elismerésnek számít, és szintén kiemelte a magyar idegkutató és kollégái által elért áttöréseket a látás-visszaállító génterápia területén.
A bázeli Institute of Molecular and Clinical Ophthalmology (IOB) igazgatójaként Roska Botond laboratóriuma továbbra is elkötelezett a retina bonyolult idegi hálózatának megfejtése, valamint annak javítására vagy pótlására irányuló módszerek megtalálása iránt. Kutatócsoportja azonosítja a retina különböző sejttípusait, feltérképezi kölcsönhatásaikat, és vizsgálja, mi történik, amikor ezek a körök meghibásodnak olyan betegségekben, amelyek világszerte a vakság vezető okai közé tartoznak.
A most elnyert António Champalimaud Vision Award is aláhúzza Roska Botond és José-Alain Sahel közös munkájának globális jelentőségét és a látástudomány jövőjére gyakorolt mélyreható hatását. Az általuk kifejlesztett technológiák és az alapkutatásból a klinikai gyakorlatba való átültetésük reményt adnak a látássérült emberek millióinak világszerte.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása