Charles Spencer, a néhai Diana walesi hercegné öccse készülő memoárjában újabb, súlyos állításokat fogalmazott meg a brit királyi családról. A "Swan Song: Diana, My Sister" című könyv a hercegné életének és halálának eddig ismeretlen részleteit tárja fel. A Buckingham-palota általánosságban reagált az állításokra, jelezve, hogy a király megérti a gyász hosszú távú hatását az emlékezetre.
Earl Spencer szerint III. Károly király hangja „szinte önkívületben volt az örömtől”, amikor közvetlenül Diana 1997-es halála után telefonon beszéltek. A hercegné testvére azt is állítja, hogy a Buckingham-palotában voltak, akik „megkönnyebbültek, sőt örültek” Diana halálának. Spencer feltételezése szerint Károly első gondolata az lehetett, hogyan veheti feleségül Camilla Parker Bowles-t.
A memoár szerint a palota azt szerette volna, hogy Vilmos és Harry herceg, valamint maga Spencer is gyalog kísérje Diana koporsóját a temetésen. Spencer úgy vélte, ez azért történt, mert a palota attól tartott, hogy a gyászolók megsérthetik Károlyt, és a fiúk jelenléte garantálta volna a sértések elmaradását.
A könyv korábbi részletei szerint Károly egy feszült telefonbeszélgetésben Diana temetése előtt azt mondta: „nyugodj meg, hamarosan úgyis elfelejtjük őt”. Spencer arról is ír, hogy Károly néhány nappal az esküvőjük előtt közölte Dianával, hogy valójában nem szerelmes belé. Diana megpróbálta felbontani az eljegyzést, miután megtalált egy Kamillának vásárolt karkötőt, de édesapja lebeszélte erről.
Spencer szerint Károly hozzájárulhatott Diana étkezési zavarához egy megjegyzéssel, miszerint „Ó, itt egy kicsit kövérek vagyunk, nem igaz?”. A hercegné dereka az eljegyzés és az esküvő között jelentősen, mintegy 74 centiméterről 60 centiméterre csökkent. Diana testvére feltételezi, hogy a hercegné ADHD-ban és elutasításérzékeny diszfóriában szenvedett, többször is elhajtott a Beachy Headhez öngyilkossági gondolatokkal, de fiai iránti szeretete visszatartotta. Diana állítólag azt is közölte testvérével, hogy el akar válni, mert „a férjem szerelmes az inasába”.
A memoár kitér a „Her Royal Highness” (HRH) cím elvesztésére is, amelyet Diana a Károllyal való válása után, 1996 augusztusában veszített el. Earl Spencer szerint nővérét mélyen bántotta a cím elvesztése, amelyet „kicsinyes és bosszúálló” döntésnek élt meg. II. Erzsébet királynő Diana temetésének napján felajánlotta a cím visszaadását Robert Fellowes, a királynő magántitkára és Spencer sógora útján.
Spencer elutasította az ajánlatot, mert „üres gesztusnak” tartotta, amelynek nem látta értelmét Diana halála után. Bár a királynő gesztusát jó szándékúnak tartotta, úgy érezte, pontosan tudja, Diana hogyan vélekedett volna erről a posztumusz gesztusról, és egy „vigaszdíjnak” tekintette. Később azonban elgondolkodott azon, hogy talán tévedett, és Diana számára jelenthetett volna valamit, ha a sírkövére a HRH megszólítás kerül. Earl Spencer elmondása szerint a memoár megírásának célja, hogy helyreigazítsa a szerinte nővéréről terjesztett „valótlanságokat”.
A könyv körüli viták közepette a brit királyi család tagjai folytatják nyilvános szerepléseiket. Harry herceg Londonban vett részt az első Invictus Spirit Awards díjátadón, ahol az Invictus Games létrejöttéről beszélt, kiemelve a katonai szolgálat és a rehabilitáció fontosságát. Vilmos herceg és Katalin walesi hercegné Skóciában, Bute szigetén tett hivatalos látogatást. Károly király pedig egy mesterséges intelligenciával foglalkozó csúcstalálkozón figyelmeztetett az AI-rendszerek egzisztenciális veszélyeire, hangsúlyozva az emberiség irányításának megőrzését.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása