Az OECD friss figyelmeztetése szerint Svájcnak az eddiginél jóval ambiciózusabb nyugdíjreformra van szüksége ahhoz, hogy az ország költségvetése hosszú távon fenntartható maradjon. A nemzetközi szervezet álláspontja éppen egy olyan időszakban látott napvilágot, amikor a svájci kormány 2026 tavaszán társadalmi egyeztetésre bocsátotta saját nyugdíjreform-tervezetét, melyről a European Pensions is beszámolt. Az OECD aggodalma rávilágít a demográfiai változások és a megnövekedett kiadások okozta nyomásra, amely jelentős kihívások elé állítja a jelenlegi nyugdíjrendszert.
A svájci kormány által javasolt reformcsomag célja, hogy ösztönözze a munkavállalókat a nyugdíjkorhatár elérését követő munkaerőpiaci részvételre, ezzel enyhítve a rendszerre nehezedő terheket. Ennek érdekében a tervezet több módosítást is tartalmaz. Egyrészt az előrehozott nyugdíjba vonulás esetén alkalmazott levonásokat felülvizsgálnák, hogy kevésbé tegyék vonzóvá a korai kilépést a munkaerőpiacról. Másrészt a halasztott nyugdíjazásért járó bónuszokat is módosítanák, ezzel ösztönözve a későbbi nyugdíjba vonulást. Emellett eltörölnék azt a felső korhatárt, ameddig az első pillérbe befizetett járulékok növelik a nyugdíj összegét, lehetővé téve a hosszabb ideig tartó járulékfizetés előnyeinek kihasználását. A második pillérben a minimális nyugdíjkorhatárt 58-ról 63 évre emelnék, egy tízéves átmeneti időszak bevezetésével, ami fokozatosan vezetné be a magasabb korhatárt.
Az OECD azonban úgy véli, hogy ezek az intézkedések önmagukban nem lesznek elegendőek a felmerülő kihívások kezelésére, és nem garantálják a rendszer hosszú távú stabilitását. A szervezet elemzése szerint az államadósság 2060-ig történő fenntartható pályán tartásához lényegesen határozottabb, átfogóbb reformokra lenne szükség. Ezen reformok között kiemelt helyen szerepel az irányadó nyugdíjkorhatár emelése, amely Svájcban jelenleg 65 év. Ez az életkor elmarad a legtöbb OECD-tagállam átlagától, ami rávilágít arra, hogy Svájcnak felzárkóznia kellene ezen a téren a nemzetközi trendekhez.
Különösen nagy terhet ró a svájci költségvetésre a nemrégiben népszavazáson megszavazott 13. havi nyugdíj bevezetése. Ez az intézkedés várhatóan jelentősen, 2026-ban a GDP 0,5 százalékával növeli meg az állami kiadásokat. A Szövetségi Társadalombiztosítási Hivatal modellszámításai alapján a felosztó-kirovó nyugdíjrendszer már 2026-ban deficitessé válik a többletkiadások miatt, ami azt jelenti, hogy a bevételek nem fedezik majd a kifizetéseket. A hiány a rákövetkező években várhatóan tovább fog növekedni, fenyegetve a rendszer pénzügyi egyensúlyát.
A svájci kormány az extra kiadásokat az általános áfakulcs 0,4 százalékpontos emelésével tervezi finanszírozni. Az OECD azonban ezen a ponton is kritikus, megállapítva, hogy ez az intézkedés önmagában nem elegendő a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságának biztosításához. A szervezet szerint a pusztán bevételi oldali emelés nem oldja meg a rendszer strukturális problémáit, és további, mélyrehatóbb beavatkozásokra van szükség.
A szervezet egy konkrét javaslattal is élt a probléma megoldására, amely hosszú távú stabilitást biztosíthatna: azt indítványozza, hogy a nyugdíjkorhatárt kössék a várható élettartam növekedéséhez. Ez a mechanizmus hatékony eszközként szolgálhatna a hosszú távú költségvetési egyensúly megőrzésére, mivel automatikusan reagálna a demográfiai változásokra, biztosítva a rendszer stabilitását anélkül, hogy minden alkalommal politikai döntésekre lenne szükség. A svájci nyugdíjrendszer előtt álló kihívások tehát komplexek, és az OECD szerint átfogóbb, strukturális változtatásokra van szükség a pénzügyi stabilitás megőrzéséhez, elkerülve a jövőbeni súlyosabb költségvetési problémákat.
Forrás: Portfolio.hu
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása