Reisz Gábor rendező legújabb filmje, a Földszint egy omladozó pesti bérházba helyezi a magyar társadalom elmúlt tizenhat évének megosztottságát. A korábbi alkotásokhoz hasonlóan a rendező ezúttal is egy zárt térben boncolgatja a személyes és kollektív problémákat. A film egy délutánba sűríti a komplex társadalmi jelenségeket, egyedi perspektívából közelítve a hazai viszonyokhoz.
A Földszint alaphelyzete egy kafkai abszurdba illő szituációval indul. Méhn Kristóf, a főszereplő (Tompa Ádám) és felesége, Vera (Józsa Bettina) éppen a Balatonra indulnának, amikor Kristóf egy penészfoltot fedez fel földszinti lakásuk falán. Ahelyett, hogy figyelmen kívül hagyná, kényszeresen elkezdi felderíteni a nedvesség forrását, ami egyre mélyebbre vezeti a társasház rejtett problémáiba.
Ez a nyomozás szomszédolós konfrontációk sorozatává alakul, amely végül egy groteszk lakógyűlésbe torkollik a ház legfelső szintjén. A film bemutatja a magyar típuskaraktereket, mint Posszauer Antalt (Gazsó Görgy), aki mindent tud, vagy Danit (Rusznák András), Kristóf elhanyagolt barátját. Dani elejti a történet kulcsmondatát: „az is lehet, hogy a baj máshol van”, ami rávilágít a felszíni problémák mögötti mélyebb okokra.
Reisz Gábor korábbi filmjei, mint a „VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan” és a „Rossz versek”, a magánéleti sodródást és a kapuzárási pánikot dolgozták fel. A „Magyarázat mindenre” már a személyes közeget a megosztott közélettel kapcsolta össze. A Földszint ebben a tematikai ívben a zárt terekben rejlő kisemberi nyomor bemutatását viszi tovább, ahol a szereplőknek nincs hova menekülniük saját gyengeségeik és mások ostobasága elől.
A rendező korábbi munkáiban is hatékonyan használta a szűk tereket a karakterek belső konfliktusainak ábrázolására. A Földszint koncepciója, miszerint egy társasházban játszódik, kezdetben kétségeket ébreszthetett, tekintve a hasonló témájú magyar komédiák korábbi buktatóit. Reisz azonban sikeresen megtartotta az öniróniát, elkerülve a túlgondolt, sötét művészfilmes irányt.
A film allegóriaként funkcionál, ahol a társasház Magyarországot, a lakók pedig a társadalmat szimbolizálják. A közös képviselő (Crespo Rodrigo) karaktere a hatalommal való visszaélés és a lakókon való meggazdagodás metaforája. A lakók némán tűrik a problémákat, mert egy ember azt mondta nekik, hogy minden rendben van, ami a kollektív apátia jelképe.
Kristóf nyomozása az igazságkeresés szimbóluma, amely az őrületbe kergeti azt az egyetlen embert, aki megpróbálja elszámoltatni a rendszert. A film végén kibontakozó kaotikus lakógyűlés a hatalomgyakorlás paródiájává válik, ahol a nézőnek eszébe juthatnak a valós közéleti események. Tompa Ádám alakítása hitelesen mutatja be a főszereplő tehetetlen sodródását és kontrollvesztését, aki a valódi problémák helyett egy penészfoltra fókuszál.
A Földszint nemzetközi premierje a Velencei Filmfesztiválon zajlott, hazai bemutatójára pedig a miskolci Cinefesten került sor. A film október 1-től látható a magyar mozikban, de már premier előtti vetítéseken is el lehet csípni. A fojtogató légkör és a főszereplő küzdelme ellenére a film nem ragad bele a teljes kilátástalanságba.
A lezárásban mintha Reisz Gábor hinni akarna abban, hogy a megmerevedett közállapotok felülírhatók, és az elfojtott elégedetlenséget nem nyomhatja el örökké a politika. Kristóf mentális lejtmenete és kontrollvesztése a film utolsó jeleneteiben válik igazán világossá, tükrözve egy kollektív állapotot, ahol a kényszeres fásultság önvédelmi mechanizmussá válik.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása