A budapesti Falk Miksa utcában új kortárs kereskedelmi galéria nyílt K2 néven, amely friss megközelítéssel kívánja gazdagítani a hazai művészeti szcénát. Az intézmény már nyitótárlatán is a legaktuálisabb kérdések egyikét, a mesterséges intelligencia és a képzőművészet kapcsolatát boncolgatja. A galéria célja, hogy ingyenesen látogatható kulturális teret kínáljon a kortárs képzőművészet kedvelőinek, túllépve a műkereskedelem szűkebb érdekkörén.
A K2 Galéria Rieder Gábor művészeti igazgatása alatt kezdte meg működését, szakítva az elmúlt évtizedekben elterjedt Castelli-féle galériamodellel. Az intézmény nem rendelkezik leszerződött művészgárdával, ehelyett egy kisebb méretű kortárs képzőművészeti intézethez, egy Kunsthalléhoz hasonlóan működik. Rieder szerint ez a megközelítés biztosítja, hogy a kiállított anyag mindig friss és viszonyítási pontoktól mentes legyen.
A galéria a kortárs művészet fogalmát a lehető legtágabban értelmezi, 1945-től a mai, induló alkotók műveiig terjedő időszakot ölel fel. A K2 két kiállítótérrel várja a látogatókat a Falk Miksa utcában: egy korábban a Kieselbach Galéria tulajdonában lévő pincével és egy félemeleti teremmel. Az elnevezés elsődlegesen az alapító Kieselbach Kortársra utalhat, de Rieder a "Kooperatív Kortárs" kifejezést is említette, ami a hagyományos intézményekkel való együttműködésre utal.
A 20. század elején született Leo Castelli által kidolgozott modell hosszú ideig meghatározta a galériás világot, olyan szupersztárokkal dolgozva, mint Andy Warhol vagy Roy Lichtenstein. A Castelli-modell lényege az élethosszig tartó kölcsönös hűség volt, melynek keretében a galerista műtermet, alapanyagokat biztosított, ápolta a művész márkáját és rendszeres kiállítási lehetőséget nyújtott. Ezen felül Castelli havi juttatást is adott minden képviselt művészének, függetlenül munkáik népszerűségétől.
A K2 programja tudatosan szakít ezzel a hagyománnyal, a magyarországi gyakorlattal szemben is, amely jellemzően a hatvanas-hetvenes évektől érti a kortárs fogalmát. Rieder Gábor szerint a háború utáni művészet története a szocreál ellenére is egységesen elmesélhető, ezért olyan tematikus vagy életműveket bemutató kiállításokat terveznek. Ezek a tárlatok nem csupán a műkereskedelemben érdekelteket célozzák, hanem szélesebb közönség számára is nyitott, ingyenes kulturális élményt kínálnak.
A mesterséges intelligencia térnyerése a képzőművészetben is megkerülhetetlen téma lett az utóbbi időben, hasonlóan a könyvpiachoz vagy a filmiparhoz. Rieder Gábor kiemelte, hogy az elmúlt három évben olyan programok jelentek meg, amelyek kreatívan, újszerűen képesek képeket generálni, ami korábban a képzőművészek kiváltsága volt. Bár a hazai alkotók közül viszonylag kevesen reagálnak még az MI kihívásaira, a kurátor a jelenséget a Photoshop megjelenéséhez vagy akár a fotográfia feltalálásához mérhető forradalomnak tartja.
Batykó Róbert "Cabin Crew" című kiállítása, mely a K2 pinceterében látható az acb Galériával együttműködve, pontosan ezt a különös, versengő pillanatot ragadja meg. Batykó, aki régóta érdeklődik a digitális képkészítés iránt, a légitársaságok vészhelyzeti tájékoztató kártyáinak vizualitását gondolja tovább. A művész a Midjourney képgeneráló program korai változatába táplálta be ezeket a sematikus grafikai elemeket, majd a szöveges parancsok nélküli MI-generált jeleneteket nagyméretű vásznakra festette. Az alkotásokon megnyúlt testrészek, kifacsart testhelyzetek, hat ujjban végződő végtagok, sőt, fül helyén pizzaszeletek is megjelennek.
Batykó alkotásai a mesterséges intelligencia "poszthumán humorát" tükrözik, ahol a gép a vészhelyzetbe jutott embereken "kacag" a hibái és ügyetlenségei révén. Az elbábozás, a bizarr eredmények, mind arra utalnak, hogy az MI nem csupán egy eszköz, hanem egyfajta alkotótárs is lehet, amely új perspektívákat nyit a művészetben. Rieder nem hisz a festészet halálában, de elismeri, hogy az MI komoly kihívást jelent az alkotók számára.
A múltban is voltak hasonló technológiai áttörések, amikor a képzőművészek fénymásolókat, szkennereket és grafikai szoftvereket hívtak segítségül. Batykó 2025–2026-os sorozatának későbbi újranézése élesen megmutatja majd, mennyire volt valós és tartós kihívója a mesterséges intelligencia a képzőművészetnek. A K2 Galéria ezzel a nyitótárlattal máris a kortárs művészet egyik legfontosabb párbeszédét indítja el, rávilágítva a technológia és az emberi kreativitás metszéspontjaira.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása