A magyar külügyminiszter, Orbán Anita bejelentése tíz orosz diplomata kiutasításáról feszültséget keltett a két ország között. Oroszország barátságtalan lépésnek minősítette az intézkedést, és azonnali válaszlépéseket helyezett kilátásba. Az energiapiacon felmerült a kérdés, hogy a diplomáciai lépés üzleti következményekkel járhat-e, különösen a gáz- és olajszállítások terén.
Szeptember 8-án Orbán Anita külügyminiszter közölte, hogy tíz orosz nagykövetségi munkatársat utasítanak ki, mert a magyar hatóságok szerint a diplomaták számára nem elfogadható tevékenységet folytattak. Ezt követően, szeptember 9-én, a szokásos orosz gázszállítás fele érkezett Magyarországra, 22 millió köbméter helyett 11 millió. Fontos kiemelni, hogy ezt a csökkenést nem Oroszország, hanem a magyar fél, az FGSZ kezdeményezte előre bejelentett karbantartási munkák miatt.
Az FGSZ már a nyáron jelezte, hogy szeptember 9. és 12. között a szerbiai betáplálási pont (Kiskundorozsma 2) kapacitása ötven százalékra csökken. Emellett a magyar-horvát vezetéken (Drávaszerdahely) is történtek javítások, amelyek a tervek szerint vezetéktisztítást és karbantartást foglaltak magukban. Szeptember 12-én a gázszállítások visszaálltak a normál szintre.
A kiutasítást követő napon Orbán Anita Lettországba utazott, ahol Baiba Braze lett külügyminiszterrel energetikai, főként tárolási kérdésekről egyeztetett. Az orosz nagykövetség sértődötten reagált a rigai tárgyalásokra, ironikusan megjegyezve, hogy amennyiben Magyarország új stratégiai energetikai partnert talál Lettországban, sok sikert kívánnak a "szabadság és a liberális demokrácia illatával fűszerezett" balti kőolaj és földgáz áramlásához.
Az energiaszakma kezdetben abban bízott, hogy Oroszország nem korlátozza a szállításokat, mivel Moszkvából érkeztek olyan jelzések, amelyek az orosz-magyar kapcsolatok fejlesztésére való nyitottságot sugallták. Azonban az orosz olajszállítások korábbi akadozása a Barátság vezetéken már megmutatta, hogy az ellátási problémák komoly gondot okozhatnak Magyarországnak. Oroszország jellemzően a gázcsapok elzárásával reagál a politikai feszültségekre, ami a téli időszak előtt különösen fenyegetően hangzik.
Az Európai Unió szankciós szabályai, konkrétan a RePowerEU rendelet, értelmében legkésőbb 2027 őszétől tilos lesz az orosz vezetékes és cseppfolyósított földgáz (LNG) behozatala az egész EU-ban. Ez a tilalom Magyarországra és Szlovákiára is vonatkozik, amelyek eddig vezetékes gázt is kaptak Oroszországból. A hazai földgáz-kereskedelmi szakma képviselői szerint az oroszoknak nem érdekük a szállítások korlátozása, mivel nem szeretnék tovább rontani piaci pozíciójukat.
A gázpiacon a kereskedelmi kapcsolat vége hivatalosan is nagyon közel van, az uniós szabályok alapján legkésőbb 2026. október 1-jétől, vagy pár héttel azután, már tilos lesz orosz gázt importálni. Az oroszok abban reménykednek, hogy az orosz-európai gázkapcsolatok idővel újra fejlődhetnek, amit például a német tartományi választásokon elért AfD-győzelmet is így értelmeztek.
Az uniós tilalom közeledtével eltérő vélemények alakultak ki arról, hogy Oroszország megpróbálja-e majd kijátszani a szabályozást. Egyesek szerint az oroszok valahogyan megoldják a helyzetet és kicselezik az uniót, míg mások szerint ez most kevésbé valószínű. Utóbbiak azzal érvelnek, hogy a tilalom elsősorban a kereskedőket célozza, akik megpróbálnák orosznak nem minősülő gázként értékesíteni a valójában orosz eredetű molekulákat, és őket szankcionálnák.
Az eredet ellenőrzését nehezíti, hogy míg az olajszállítmányoknak van egyfajta "ujjlenyomata", ami segíti az eredet beazonosítását, a gázmolekulák esetében ez sokkal bonyolultabb. Az anyagok eredetének álcázására számos példa létezik, például a belarusz-lengyel határon kazahnak mondott olaj valójában hígított orosz olaj volt. Hasonlóan, orosz tulajdonú német finomítóknál is felmerült, hogy hivatalosan kazah vagy azeri olajra álltak át, de a valóságban továbbra is orosz forrásból származott az ellátás.
Moszkva korábban szabotálta a Berlin ellátásában kulcsszerepet játszó PCK Schwedt finomító ellátását, feltehetően a kazah-német energetikai kapcsolatok miatti sérelmek okán. Ez is rávilágít arra, hogy Oroszország képes politikai eszközként használni az energiaellátást, ami a gázpiacon is potenciális kockázatot jelent Magyarország számára.
Jelenleg Magyarország földgázellátása több irányból is biztosított, a legfontosabb importútvonal Szerbia felől érkezik, amely a Török Áramlat balkáni leágazása. Emellett Románia, Horvátország és Ausztria felől is érkezik gáz, Magyarország pedig Szlovákia felé továbbítja az orosz gázt. A magyar-ukrán viszonylatban nincs szállítás, a magyar-szlovén viszonylatban pedig jelenleg nincs vezeték.
Felmerült az az elképzelés, hogy Törökországon keresztül, török gázként juthatna el az orosz földgáz Magyarországra. Azonban ez nem egyszerű, mivel a Török Áramlat csak áthalad Törökország alatt, és nincs közvetlen betáplálási pontja a török belső rendszerbe. Egy ilyen összekötés jelentős beruházást igényelne, beleértve kompresszorállomásokat is, a rendszerek eltérő nyomása miatt. A fő akadályt azonban a politikai megegyezés hiánya jelenti, mivel az orosz és török fél tárgyalásai nem vezettek eredményre a jövedelmek elosztásáról.
Törökország ugyanakkor fontos energiaelosztó központtá válik, ahol török, amerikai, orosz, iráni és türkmén gáz is jelen van. Amennyiben ezek a gázmolekulák összekeverednek, még a professzionális uniós ellenőrzés mellett is nehéz lehet bizonyítani egy adott gázmennyiség orosz eredetét. Egy másik lehetséges orosz stratégia az lehet, hogy a vezetéken keresztül érkező gázt nem orosznak, hanem kazah vagy türkmén eredetűnek nyilvánítják, amit a RePowerEU rendelet nem tilt.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása