Budapest adott otthont az atlétika történetének egyik legkiemelkedőbb eseményének, az Atlétikai Világdöntőnek, amely három napon át, péntektől vasárnapig tartott a Zsivótzky Gyula Nemzeti Atlétikai Központban. A világ legjobb atlétái gyűltek össze a magyar fővárosban, hogy megmérettessék magukat egy olyan versenyen, amely nem csupán a sportteljesítményről, hanem a sportolók anyagi elismeréséről is szólt. Az esemény különlegességét a rekordösszegű, összesen 10 millió dolláros összdíjazás adta, amelyet a résztvevők között osztottak szét.
A pénzdíjazási rendszer jelentősen eltért a hagyományos atlétikai versenyekétől, és a sportágban eddig példátlan lehetőségeket kínált. Az egyéni számok győztesei 150 ezer dollárt vihettek haza, ami több mint kétszerese a világbajnoki címért járó 70 ezer dollárnak, és háromszorosa a világcsúcsért kapható 50 ezer dollárnak. A második helyezettek 75 ezer dollárral gazdagodtak, míg a harmadik helyezettek 40 ezer dollárt kaptak. A negyedik helyért 25 ezer, az ötödikért 16 ezer, a hatodikért pedig 14 ezer dollár járt, biztosítva, hogy a mezőny szélesebb köre is részesüljön az anyagi elismerésben.
A váltószámokban is jelentős összegeket osztottak szét. A dobogós csapatok 80 ezer, 40 ezer, illetve 24 ezer dollárt kaptak, és még a nyolcadik helyezett váltó is 8 ezer dollárt oszthatott szét tagjai között. Ez a széleskörű díjazás a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (WA) elnöke, Sebastian Coe régóta dédelgetett elképzelése volt, aki szerint a teljes mezőnyre kiterjedő nyereményalap kulcsfontosságú a sportág fejlődéséhez és a sportolók motiválásához.
Coe elnök hangsúlyozta, hogy ez volt a valaha volt legnagyobb nyereményalap az atlétika történetében, és bevallása szerint a legerőteljesebb visszajelzések éppen a rekordot jelentő 10 millió dolláros díjazásra vonatkoztak. Az elnök célja az volt, hogy a sportágban versenyző atléták számára is megteremtse azokat a feltételeket, amelyek más professzionális sportágakban már megszokottak, és amelyek lehetővé teszik számukra, hogy kizárólag a sportra koncentrálhassanak.
Két sportoló nyilatkozata különösen jól illusztrálta a pénzdíjazás jelentőségét. Az amerikai gátfutó és világcsúcstartó, Masai Russell őszintén bevallotta, hogy soha korábban nem keresett ennyi pénzt egyetlen versennyel. „Ez a legtöbb pénz, amit valaha 11 másodperc alatt kerestem” – nyilatkozta Russell, rávilágítva arra, hogy egy rövid, de intenzív teljesítmény milyen anyagi elismerést hozhatott. Ez a kijelentés jól mutatja, hogy a budapesti világdöntő milyen mértékben emelte meg az atléták kereseti lehetőségeit.
A brit távolugró, Jazmin Sawyers, aki a második helyen végzett és 75 000 dollárt (körülbelül 23 millió forintot) kapott, szintén megható vallomást tett Sebastian Coe-nak. A Reuters beszámolója szerint Sawyers elmondta Coe-nak, hogy ez az összeg azt jelenti számára, hogy még egy évig folytathatja a sportot. Coe elnök kifejezetten megindítónak találta ezt a visszajelzést, és megerősítette, hogy pontosan ilyen hatásra gondolt, amikor a nyereményalap bevezetéséért lobbizott. Az atlétikai világdöntő Budapesten tehát nem csupán egy versenysorozat volt, hanem egy olyan esemény, amely hosszú távon is támogathatja a sportolók karrierjét és megélhetését, hozzájárulva az atlétika jövőjének biztosításához.
📰 Forrás: Origo — Eredeti cikk elolvasása