A szigetszentmiklósi Batthyány Kázmér Gimnázium tanárai és diákjai példaértékű munkával állítják helyre a 2020-as olajszennyezés által tönkretett úszólápot a Ráckevei-Duna-ágban. A közösségi összefogást a WWF Magyarország "Természet Bajnokai" díjjal ismerte el, és Gajdos László, az élő környezetért felelős miniszter is méltatta az önkéntesek tevékenységét. A miniszter önironikusan megjegyezte, hogy egy hivatalos eljárás valószínűleg sokkal lassabb és bürokratikusabb lett volna, mint a gimnázium gyors és hatékony beavatkozása.
2020 decemberében súlyos környezetszennyezés történt Szigetszentmiklóson, amikor több ezer liter fáradt olajat öntöttek egy csatornába, amely közvetlenül a Ráckevei-Duna-ágba vezetett. Az olaj körülbelül 1800 négyzetméteren pusztította el a Natura 2000-es védettség alatt álló, ritka úszólápot. A vízügyi szervek gyors beavatkozásának köszönhetően sikerült elhatárolni a szennyezést, kiszivattyúzni az olajos vizet és kicserélni a szennyezett talajt, megakadályozva ezzel egy nagyobb katasztrófát.
A természetvédők kezdetben pesszimistán ítélték meg az úszóláp regenerációjának esélyeit, attól tartva, hogy a nádasok teljesen elfoglalják a területet. Ekkor Sete Krisztina, a Batthyány Kázmér Gimnázium földrajz szakos tanára, kollégájával, Czita Zoltánnal együtt úgy döntött, hogy bevonja a diákokat a helyreállítási munkálatokba. Azóta minden évben foglalkozásokat tartanak az olajszennyezésről, és a diákok maguk fogalmazták meg az igényt, hogy aktívan részt vegyenek az élőhely rehabilitációjában.
Az úszólápok olyan különleges természeti képződmények, amelyek nincsenek közvetlen kapcsolatban a mederrel vagy a talajjal, hanem a vízfelszínen felhalmozódó növényi maradványokból és tőzeges rétegekből alakulnak ki. Ezek a lebegő élőhelyek egyedi állat- és növénytársulásoknak adnak otthont, és rendkívül lassan jönnek létre, ezért pusztulásuk nagy veszteséget jelent. A szigetszentmiklósi úszóláp kialakulása részben az emberi tevékenységhez köthető, miután a Ráckevei-Duna-ágat zsilippel zárták el.
Az úszólápi növények jelentős szerepet játszanak a víztisztításban, mivel a vízből veszik fel a tápanyagokat. A szennyezés idején az úszóláp védőzónaként funkcionált, szűrte a vizet és lassította a szennyeződés terjedését. A kárelhárítás mintegy 400 millió forintba került, de a WWF Magyarország természetvédelmi igazgatója szerint a szennyezés továbbterjedése esetén ez az összeg nagyságrendekkel magasabb lehetett volna.
Az állami szervek által végzett kezdeti rehabilitáció, például a nádasok telepítése, nem az eredeti lápi élővilágot állította helyre, hanem más típusú élőhelyeket hozott volna létre. Czita Zoltán elmondása szerint 2022-ben, amikor a gimnázium elkezdte a munkát, már volt élet a területen, de a beavatkozás célja az eredeti lápi élőhely megőrzésének felgyorsítása volt.
A szigetszentmiklósi projekt szimbolikus jelentőséggel bír, messze túlmutatva az ökológiai helyreállításon. Fehér Zoltán, a WWF Magyarország természetvédelmi igazgatója hangsúlyozta, hogy a kezdeményezés egy egész közösséget képes megmozgatni, és a benne részt vevő diákok felnőttként másképp fognak viszonyulni a természethez. Sete Krisztina tanárnő is megerősítette, hogy a szemléletformálás és az érzékenyítés a lényeg, hogy a fiatalok megismerjék a helyi természeti értékeket, és aktívan részt vegyenek a helyreállításban, ha bármilyen probléma adódik.
A projekt egy valós problémára ad kézzelfogható megoldást, és bemutatja, hogy a gazdaság és a természet nem riválisok, hanem egymásra utaltak. Jól működő természet nélkül nincs társadalmi jólét és működő gazdaság. Az úszóláp rehabilitációja azt is bizonyítja, hogy az önkéntes, közösségi alapú kezdeményezések rendkívül hatékonyak lehetnek a környezetvédelemben, gyakran gyorsabban és rugalmasabban reagálva, mint a hivatalos intézmények.
A rehabilitációs munka fő alapját a nádkévék jelentik. Az önkéntesek két nádkévét drótoznak össze, majd ezekből tutajszerű úszóműveket építenek a víz partján. Ezekre a nádtutajokra kerülnek a környékbeli lápokból kiásott őshonos növények, mint például sásfajok, tőzegpáfrány és nád, iszappal és tőzeggel kiegészítve, ami segíti a növekedést. A kész tutajokat a vízben terelgetik, majd kenuval kormányozzák a már funkcionáló úszólápi területek közelébe.
A technológiát évtizedekkel ezelőtt Balogh Márton és Zöld-Balogh Anna kutatók fejlesztették ki, akik a kezdetektől fogva segítik az iskola munkáját. Bár az úszólápkezdemények nem mindig indulnak be sikeresen, és számolni kell veszteségekkel, már több mint száz négyzetméternyi területen látszik, hogy az úszóláp újraéledhet. A munkát önerőből végzik, de folyamatos szakmai felügyelet alatt állnak, rendelkeznek a kormányhivatal engedélyével, és követik a nemzeti park iránymutatásait.
A diákok évről évre legalább egy hetet töltenek a természetvédelmi projektben, aktívan hozzájárulva a terület helyreállításához. Ez a folyamatos elkötelezettség és a tudományos alapokon nyugvó módszertan reményt ad arra, hogy a szigetszentmiklósi úszóláp hosszú távon is megmaradjon, és továbbra is otthont adjon a különleges élővilágnak, miközben a következő generációk környezettudatosságát is formálja.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása