Budapest adott otthont az első alkalommal megrendezett atlétikai világdöntőnek, amely jelentős újításokkal és soha nem látott pénzdíjakkal debütált. A Nemzetközi Atlétikai Szövetség (WA) által kétévente tervezett esemény célja a sportág népszerűségének növelése és a legjobb atléták vonzása. A versenyzők körében a magas díjazás azonnal pozitív visszhangot váltott ki.
A budapesti esemény látványos elemekkel próbálta fokozni az élményt, például feketére maszkírozott gyepet és rózsaszín homokot alkalmaztak a távolugróknak. Fényjátékok és tűzijátékok kísérték a programot, amelyek hozzájárultak a show jelleghez. A világdöntőre kizárólag a világranglista élmezőnye, Gyémánt Liga-győztesek, valamint az előző olimpia és világbajnokság dobogósai kaptak meghívást, garantálva a magas színvonalú küzdelmeket.
A verseny teljes pénzdíja tízmillió dollár volt, ami átszámítva több mint 3,2 milliárd forintot jelentett. Még a nyolcadik helyezettek is tízezer dollárt vihettek haza, ami jelentős ösztönzést jelentett a sportolóknak. Az ugró- és dobószámokban korlátozták a kísérletek számát, ami új mentális kihívások elé állította a résztvevőket, és váratlan eredményeket is hozott, mint például Ethan Katzberg világbajnok kalapácsvető kiesése.
Az atlétika évtizedek óta keresi az innovatív megoldásokat népszerűségének megőrzésére, mivel a hagyományos formátumok sokak számára már nem elég vonzóak. Korábban már próbálkoztak csapatversenyekkel Usain Bolt védnöksége alatt, valamint a 2019-es Európa-játékokon egy vegyes váltóval, a Track'athlonnal. Egy másik, magas díjazású sorozat, a Grand Slam Track is rövid időn belül megbukott, sok atlétát fizetés nélkül hagyva.
Ezen kudarcok ellenére a sportág a külsőségek és a technológia felé fordult, miközben maguk a versenyek alapvetően változatlanok maradtak. A Nemzetközi Atlétikai Szövetség (WA) legsikeresebb eseményei a kétévente megrendezett szabadtéri világbajnokságok és a négyévente sorra kerülő olimpia. A világdöntő ötlete abból a felismerésből fakadt, hogy a "lyukas években" is szükség van egy kiemelkedő, a legjobbakat felvonultató eseményre.
A magas pénzdíjak kulcsfontosságú motivációt jelentenek az atléták számára, különösen egy olyan sportágban, ahol a többség bevételei elmaradnak más professzionális sportágakétól. Sebastian Coe, a WA elnöke is hangsúlyozta, hogy a díjazás hosszú távon képes fenntartani a sportolók motivációját és felkészülési hátterét, ami az egész sportágnak hasznára válhat. Ugyanakkor a karcsúsított program feszültséget is okozott, mivel számos népszerű szám, mint például a súlylökés, a diszkoszvetés vagy a férfi hármasugrás, kimaradt.
Ez azt jelentette, hogy sok sztárnak esélye sem volt a jelentős pénzdíjakra, ami rossz szájízt hagyott maga után. Coe szerint a világdöntőn a nemzeti mezek viselése segíti a szurkolók azonosulását az atlétákkal, szemben a Gyémánt Liga szponzori ruháival. Azonban a program összeállítását folyamatosan felülvizsgálják, figyelembe véve a kritikákat.
A versenyzők körében megosztottak a vélemények az új formátumról. Karsten Warholm, olimpiai és világbajnok gátfutó szerint az Ultimate Championship csak még zavarosabbá teszi az atlétikát, és elinflálja a címeket. Warholm a Gyémánt Liga-sorozat hagyományának ápolását javasolja, amelyet a sífutó vagy alpesi világkupákhoz hasonlóan kellene fejleszteni, hangsúlyozva a sportolók történeteit és egyéniségét.
A Gyémánt Liga döntőjéhez való közelség is problémát jelent, túl sűrűvé téve a versenynaptárat és potenciálisan eltérő bajnokokat eredményezve a két eseményen. Kozák Luca, magyar gátfutó is jelezte, hogy nehezen tudta elhelyezni a versenyt a presztízs szempontjából, végül a Gyémánt Liga-döntőhöz hasonlította. Bár voltak kísérletek a sportolók személyiségének bemutatására, például vörös szőnyeges vonulással és videóbevágásokkal, az esemény hosszú távú hatása és elfogadottsága még kérdéses.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása