Markó Béla költő és egykori politikus 75 évesen sem rejti véka alá véleményét az erdélyi magyar politika jelenlegi irányáról. Interjújában élesen bírálja az RMDSZ hatalomtechnikára épülő stratégiáját és a Fidesz narratívájának kritikátlan átvételét. A múlt felidézése helyett a jelen kényelmetlen kérdéseire fókuszál, hangsúlyozva a közösségi célok feladásának veszélyeit.
Markó Béla, aki majdnem két évtizeden át irányította az RMDSZ-t a romániai nagypolitikában, ma már egykori szövetségének egyik legkritikusabb belső hangja. Súlyos hibának tartja a parlamentben a szélsőjobboldali AUR-ral való együttszavazást, ami szerinte morálisan megkérdőjelezhető lépés.
Kritikusan szemléli, hogy az RMDSZ-en belül az identitárius célok háttérbe szorultak a puszta hatalomtechnika mögött. Markó szerint ez a stratégia végzetes csapdát jelent az erdélyi magyar közösség számára, hiszen elveszíti a lényegét, ha csak az öncélú túlélésre koncentrál.
Emellett aggodalmát fejezi ki a Fidesz oroszbarát és EU-ellenes narratívájának kritikátlan kiszolgálása miatt is. Úgy véli, ez az igazodás nem szolgálja az erdélyi magyarok hosszú távú érdekeit, hanem inkább elidegeníti őket a nyugati értékrendtől.
Markó Béla Kézdivásárhelyen nevelkedett, egy olyan városban, ahol a család és az iskola is nagy hangsúlyt fektetett a tehetség megbecsülésére és az irodalom szeretetére. Anyja Arany Jánost olvasott neki, nagyanyja Jókai regényeit idézte, apja pedig mezőgazdasági mérnök volt. Két párhuzamos vonal futott életében: az irodalom és a természettudományok, de végül magyartanárai biztatására az irodalom mellett döntött, magyar–francia szakon végzett a kolozsvári egyetemen.
Politikai pályafutásának kezdetén, a diktatúra utáni időszakban, Markó Béla számára az önálló magyar oktatási hálózat és intézményrendszer kiépítése, valamint a magyar nyelvhasználat törvénybe iktatása volt a legfőbb prioritás. Gyerekkori tapasztalatai, melyek szerint az önálló magyar iskola életképes és magas színvonalú, megerősítették ebben a meggyőződésben.
Emlékszik arra, hogy a hatvanas évek közepén, a közigazgatási átszervezéssel kezdődött a tisztán magyar intézmények vegyessé alakítása, és egyes tantárgyakat románul kellett tanítani. 1990-ben a magyar nyelv alig létezett a nyilvánosságban, és alig maradt önálló magyar középiskola. A több mint két évtizedes küzdelem eredményeként a 2011-es oktatási törvény hozott áttörést, melynek köszönhetően ma már több mint hetven önálló magyar középiskola és számos egyetemi intézet működik.
Példaként említi a kolozsvári Babeș–Bolyai Egyetem önálló magyar intézeteit és a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem önálló magyar karát, valamint az önálló magyar magánegyetemet. Ugyanakkor fájó ellenpéldaként hozza fel a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemet, ahol a román szenátusi többség továbbra is ellenáll a magyar kar létrehozásának.
Markó Béla szerint a politikai alku önmagában nem bűn, de az, ha az ember elveszíti a tájékozódási pontjait, már igen. Úgy véli, ha egy érdekvédelmi szervezet háttérbe szorítja a közösségi identitás megőrzéséhez szükséges célokat, akkor abból kivész a lélek, és csak az öncélú túlélés hatalomtechnikája marad.
Bár az oktatási küzdelemben mennyiségi sikereket értek el – sok magyar iskola és szak jött létre, intézményi önállósággal –, Markó aggódik a minőség és a versenyképesség hiányosságai miatt. Rámutat, hogy Romániában 1990 után általánosan is drasztikusan zuhant az oktatás színvonala, amit a kapkodó miniszteri reformok tovább rontottak, és ez a magyar nyelvű oktatásra is kihatott.
A másik komoly veszélyt abban látja, hogy az elmúlt években túlságosan és helyenként erőszakosan kapcsolták a hazai magyar oktatást a magyarországi rendszerhez. Ezáltal részben lemondtak a romániai szakmai versenyről, ami hosszú távon káros lehet az erdélyi magyar diákok és pedagógusok számára.
Markó Béla hangsúlyozza, hogy bár fontos a budapesti tudás, információ és támogatás megszerzése, alapvetően Romániában kell megállniuk a helyüket az erdélyi magyaroknak. Az itteni pedagógusoknak és diákoknak az itteni követelmények szerint, a hazai vizsgákon kell bizonyítaniuk.
Az önállóság nem elszigetelődést jelent, hanem azt, hogy versenyben kell lenni a román oktatással is. Csak így lehet a saját minőséget a lehető legmagasabb szintre emelni. Markó Béla komoly hiányosságokat lát ezen a téren, és attól tart, ha nem vigyáznak, "két szék között a pad alá esnek", elveszítve mind a helyi relevanciát, mind a külső támogatás előnyeit.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása