A közelmúltban lezajlott választások eredményei jelentős változásokat hoztak a magyar politikai és intézményi életben, különösen azoknak a szervezeteknek a számára, amelyek szorosan kötődtek a korábbi kormányzati körökhöz. Az elemzések szerint a Tisza Párt előretörése pénzügyi nehézségeket okozott számos, korábban jelentős állami támogatásban részesülő alapítványnak és agytrösztnek. A helyzetet egyesek úgy írják le, mint amikor egy korábban felfújt lufi ereszt le, utalva a korábbi, stabilnak tűnő finanszírozási háttér megrendülésére.
A korábbi miniszterelnök, Orbán Viktor egykor azt nyilatkozta, hogy „senkit nem hagyunk az út szélén”. Ez az ígéret most más megvilágításba került, mivel a kormányközeli holdudvar számos tagja és az általuk fenntartott intézmények nehéz helyzetbe kerültek. A korábbi stabil anyagi háttérrel rendelkező szervezetek most a források apadásával küzdenek, és a helyzetüket sokan mély árokból való kikapaszkodásként írják le, ahol a korábbi segítségnyújtás ígéretei már nem érvényesek.
Augusztus végével több, korábban jelentős közpénzeket kezelő intézmény finanszírozása is megkérdőjeleződött, vagy jelentősen csökkent. Ezek közé tartozik a Mathias Corvinus Collegium (MCC), a Batthyány Lajos Alapítvány (BLA) és a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány (KKETTKA). A közpénzek hiánya valószínűleg érinti a Századvég-birodalmat, az Alapjogokért Központot, a Kommentár Alapítványt és a Danube Intézetet is, amelyeknek a jövője bizonytalanná vált.
Ezek az intézmények korábban jelentős összegeket kaptak a kormánytól. Például a Batthyány Lajos Alapítvány több mint 40 milliárd forintot kapott a Miniszterelnöki Kabinetirodától, amelyet Rogán Antal vezet. A Mathias Corvinus Collegium több száz milliárd forintos vagyonnal rendelkezik, míg a többi említett szervezet is tízmilliárdokra tett szert a kormányzati forrásokból. Ezek a hatalmas összegek lehetővé tették számukra, hogy széleskörű tevékenységet folytassanak, kutatásokat végezzenek és rendezvényeket szervezzenek.
Az elemzések szerint a jelentős állami támogatásokért cserébe ezeknek az intézményeknek és az általuk foglalkoztatott szakértőknek elsősorban azt a narratívát kellett képviselniük és terjeszteniük, amelyet a kormányfő és köre kialakított. Ez a tevékenység a nyilvánosság előtt is megfigyelhető volt, például a televíziós szereplések vagy a közösségi média felületek böngészése során, ahol az intézetek munkatársai gyakran a kormányzati álláspontot visszhangozták.
Jellemző példa erre Szánthó Miklós esete, aki az Alapjogokért Központot fenntartó Jogállam és Igazság Nonprofit Kft. tulajdonosa. A választások estéjén, az urnák lezárása után, saját friss közvélemény-kutatásukat ismertette, amely szerint a Fidesz nyert. Ez az eset rávilágított arra, hogy a kormány nem feltétlenül autonóm, gondolkodó szakértőkből álló értelmiségi hátországot épített ki, hanem egy olyan csapatot tartott fenn közpénzen, amely képes volt bármilyen, akár ellentétes álláspontot is megideologizálni, amennyiben az a főnök aktuális nézeteit támogatta.
Összességében a Tisza Párt választási sikere és az azt követő változások jelentős kihívások elé állították a korábbi kormányzati holdudvarhoz tartozó alapítványokat és intézeteket. A finanszírozási források apadása komoly működési nehézségeket okozhat számukra, és átalakíthatja a magyar közéletben betöltött szerepüket.
📰 Forrás: HVG — Eredeti cikk elolvasása