Az Egyesült Államokban a szén alapú energiatermelés jelentős visszaszorulása tapasztalható, annak ellenére, hogy Donald Trump korábbi elnök erőteljesen támogatta az iparágat. A piaci folyamatok, mint az olcsóbb földgáz és a megújuló energiaforrások térnyerése, felülírják a politikai szándékokat. Az elöregedő szénerőművek kihasználtsága folyamatosan csökken, ami tovább gyorsítja a szén részesedésének csökkenését az amerikai energiamixben.
Az amerikai Energiainformációs Hivatal (EIA) adatai szerint 2026 első felében a szénalapú villamosenergia-termelés 11 százalékkal esett vissza az előző év azonos időszakához képest. Az előrejelzések szerint ez a csökkenés az év hátralévő részében és 2027-ben is folytatódik, bár mérsékeltebb, 4, illetve 3 százalékos ütemben. A szén részesedése az áramtermelésben drámaian csökkent: az 1990-es 52 százalékról 2025-re 17 százalékra zuhant, miközben a termelés a 2008-as csúcs óta 56 százalékkal esett vissza.
Donald Trump elnöksége alatt két elnöki rendeletet is aláírt a szénipar támogatására, hét bezárásra ítélt erőmű élettartamát hosszabbította meg, és új szövetségi területeket nyitott meg a bányászat előtt. A Fehér Ház közlése szerint ezek az intézkedések több mint 17 gigawattnyi szénerőművi kapacitás leállítását akadályozták meg. Az elnök a szenet "kétségtelenül a legjobb" energiaforrásnak nevezte, és többször is fogadta az iparág vezetőit és a bányászokat.
Az elemzők azonban úgy vélik, hogy Trump erőfeszítései nem képesek felülírni a piaci folyamatokat. A Lazard befektetési bank számításai szerint a szén termelési költsége magasabb, mint a napenergia vagy a szárazföldi szélenergia esetében. A megújuló energiaforrások termelése továbbra is dinamikusan nőtt, a napenergia 21, a szélenergia pedig 6 százalékkal bővült, annak ellenére, hogy az elnök "az évszázad átverésének" minősítette a megújulókat és több nagyprojekt építését is leállíttatta.
Érdekes módon a Trump által megmentett erőművek is jóval kevesebb szenet égettek el; szénfelhasználásuk 2025 és 2026 első féléve között 4,8 millió amerikai tonnáról 1,6 millióra zuhant. A földgáz versenyképessége szintén kulcsszerepet játszik a szén visszaszorulásában. Ahhoz, hogy a szén versenyképes legyen, a gázárnak nagyjából 3,50 dollár fölé kellene emelkednie millió BTU-nként, ám 2026 első felében az amerikai gázár mindössze 3,20 dollár körül mozgott.
Az energiaszolgáltatók ezért inkább földgázra állítják át meglévő szénblokkjaikat, vagy gázüzemű egységeiket részesítik előnyben. Példaként említhető a CenterPoint Energy, amely februárban levélben kérte Chris Wright energiaügyi minisztertől az FB Culley 2-es erőmű bezárásának engedélyezését, amelyet decemberben még nyitvatartásra köteleztek. A vállalat a létesítményt "nem hatékony és egyre megbízhatatlanabb eszköznek" nevezte.
A szén fokozatos visszaszorulása az Egyesült Államok energiamixéből egy hosszú távú trend része, amely az 1990-es évek elején kezdődött, és a 2008-as csúcs után gyorsult fel. Kezdetben a földgáz árának csökkenése tette versenyképtelenné a szenet, majd az utóbbi években a megújuló energiaforrások, mint a nap- és szélenergia technológiai fejlődése és költséghatékonysága is jelentősen hozzájárult ehhez a folyamathoz. Az elöregedő szénerőművek fenntartása és korszerűsítése egyre drágábbá vált, miközben az új, tisztább technológiák egyre olcsóbbá váltak.
Donald Trump elnöksége alatt a szénipar támogatása kiemelt politikai prioritás volt, összhangban az "Amerika az első" gazdaságpolitikával és a hagyományos iparágak munkahelyeinek megőrzésére irányuló ígéretekkel. Az elnöki rendeletek és a bányászati területek megnyitása ezen törekvések részét képezték, céljuk a szénipar újjáélesztése volt. Azonban ezek az intézkedések a jelek szerint nem tudták megállítani a piaci alapú változásokat, amelyek a gazdasági realitásokra épülnek.
Az amerikai szénipar helyzete rávilágít a politikai akarat és a piaci erők közötti feszültségre az energiapolitikában. Bár egy elnök megpróbálhatja támogatni egy adott iparágat, a gazdasági realitások, mint az üzemanyagárak és a technológiai fejlődés, gyakran erősebbnek bizonyulnak. A fogyasztóvédelmi szervezetek szerint az erőművek élettartamának mesterséges meghosszabbítása valójában a fogyasztókat terheli, és inkább az iparágnak nyújtott támogatásnak tekinthető, semmint racionális energiapolitikai döntésnek.
Ugyanakkor egyes elemzők elismerik, hogy Trump intézkedései nélkül a szén visszaszorulása még meredekebb lehetett volna. Ez azt sugallja, hogy a politikai beavatkozás képes lassítani, de nem feltétlenül megállítani a piaci trendeket. Az American Electric Power júliusban vásárolt egy nyugat-virginiai szénerőművet, a növekvő adatközponti energiaigényre hivatkozva. Ez az eset azt mutatja, hogy bizonyos piaci szereplők még látnak rövid távú jövőt a szénben, specifikus igények kielégítésére.
A jövőben várhatóan folytatódik a szén részesedésének csökkenése az Egyesült Államok energiamixében, bár a visszaesés üteme mérsékeltebbé válhat. Az energiaszektor átalakulása továbbra is a földgáz és a megújuló energiaforrások felé mutat, elsősorban gazdasági megfontolásokból. Az energiapolitikai döntéshozók számára ez a helyzet azt jelzi, hogy a piaci alapú változásokat nehéz, vagy szinte lehetetlen visszafordítani.
Azonban a szén teljes eltűnése nem feltétlenül várható el azonnal, mivel bizonyos régiókban vagy speciális iparági igények, mint például az adatközpontok energiaellátása, rövid távon még fenntarthatják a keresletet. Az amerikai energiapolitika valószínűleg továbbra is egyensúlyozni fog a környezetvédelmi célok, a gazdasági hatékonyság és az energiaellátás biztonsága között, miközben a piaci erők továbbra is meghatározó szerepet játszanak az energiamix alakításában.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása