A Magyar Teátrumi Társaság (MTT) átfogó kezdeményezést indított a magyar színházi és előadó-művészeti szektorban tapasztalható zaklatások és hatalommal való visszaélések ellen. A Vidnyánszky Attila vezette szervezet egy közös szakmai minimum kialakítását szorgalmazza, amely az emberi méltóság védelmét és a biztonságos munkakörnyezet megteremtését célozza. A felhívás időzítése nem véletlen, hiszen az öngyilkosság-megelőzés világnapjához kapcsolódva, valamint az egy évvel ezelőtti budaörsi tragédia évfordulója után tették közzé.
Az MTT felhívásában arra szólítja fel a szakmai szervezeteket, színházakat, intézményeket és alkotóközösségeket, hogy csatlakozzanak egy széleskörű szakmai párbeszédhez. A kezdeményezés mottója: „A színház: Tér a művészetnek, biztonság mindannyiunknak”. A társaság álláspontja szerint az emberi méltóság védelme, a hatalommal való visszaélés elutasítása és az ilyen esetek tisztességes kivizsgálása alapvető követelmény kell, hogy legyen, függetlenül politikai vagy világnézeti hovatartozástól.
A szervezet hangsúlyozza, hogy a színházi munka alapja a bizalom, ahol a próbák során a színészek, rendezők és a társulat tagjai gyakran fizikai és érzelmi közelségbe kerülnek. Ezzel párhuzamosan jelentős hierarchikus különbségek is fennállnak közöttük, ami fokozottan súlyossá teszi, ha valaki visszaél a másik kiszolgáltatott helyzetével. Ezért tartják kiemelten fontosnak egy olyan közös eljárásrend kialakítását, amely minden érintett számára egyértelmű kereteket biztosít.
Az elmúlt években számos ismert magyar színházi és filmes személyiség szólalt meg nyilvánosan hatalommal való visszaélésről, megalázásról, valamint lelki vagy fizikai bántalmazásról. Ezek a megszólalások rávilágítottak a szakma felelősségére és arra, hogy az abúzus nem tekinthető politikai vagy ideológiai kérdésnek. Az MTT szerint az emberi méltóság tisztelete nem lehet vita tárgya, és minden esetben ugyanazt a mércét kell alkalmazni, függetlenül az ügy politikai vagy közösségi kényelmetlenségétől.
A megalázás, a félelem és a kiszolgáltatottság mindenkit egyformán érint, ezért az ilyen eseteket nem lehet az érintett személy vagy intézmény hovatartozása alapján megítélni. A színházi világ szükségszerűen hierarchikus felépítésű, ahol a rendező, a társulati tag, az igazgató és a pályakezdő színész szerepe eltérő. Azonban a szakmai tekintély nem ad korlátlan hatalmat, és a művészi szabadság, valamint a próbatermi módszerek sem jelenthetnek felmentést az emberi méltóság tisztelete alól.
A szakmai rang, a tehetség vagy akár egy jelentős életmű sem írhatja felül azokat a határokat, amelyeket másokkal szemben nem szabad átlépni. A társaság szerint a szakmának proaktívan kell foglalkoznia ezekkel a kérdésekkel, nem csupán akkor, amikor már megtörtént a baj. Éppen ezért kezdeményeznek egy olyan, az egész magyar előadó-művészeti területre alkalmazható szakmai ajánlás és eljárásrend kidolgozását, amely megelőző jelleggel szolgálja a biztonságot.
A kezdeményezés két alapelvet érvényesít egyszerre: az áldozatok és a bejelentők védelmét, valamint az ártatlanság vélelmét és a tisztességes vizsgálathoz való jogot. A nyilvánosságban megfogalmazott vád önmagában nem jelenthet bűnösséget, ugyanakkor a panaszokat sem lehet egyszerűen félretenni vagy eltussolni. Ez a kettős megközelítés biztosítja a méltányos eljárást és a bizalom fenntartását a rendszer iránt.
A Magyar Teátrumi Társaság álláspontja szerint olyan rendszert kell kialakítani, amely nem egy-egy botrány után változik, és nem attól függ, hogy éppen ki az érintett. A cél egy stabil és megbízható keretrendszer, amely hosszú távon garantálja a biztonságot. A korábbi időkben számos olyan alkotói módszer és viselkedés létezett a színházi világban, amelyet természetesnek vagy a szakma velejárójának tekintettek. A szemlélet azonban változik, és ez nem a színház gyengülését jelenti, hanem azt, hogy a szakma többet tud az emberi méltóságról és a hatalmi helyzetek veszélyeiről.
A színházi közegben a művészi szabadság és a kreatív folyamatok kiemelt szerepet kapnak, azonban ezek nem szolgálhatnak mentségül az etikátlan vagy bántalmazó viselkedésre. Az MTT felhívása egyértelműen leszögezi, hogy a művészet szabadsága nem állhat szemben az emberi jogokkal és a biztonságos munkakörnyezet iránti igénnyel. A kezdeményezés célja, hogy a szakmai etika és a művészeti integritás kéz a kézben járjon.
A kezdeményezés egyik hangsúlyos eleme, hogy a csatlakozáshoz nem szükséges politikai vagy kulturális kérdésekben közös álláspontot kialakítani. A magyar színházi élet természetes része a sokszínűség, és a társaság nem várja el, hogy a szakmai szervezetek ugyanazt gondolják a kultúrpolitikáról vagy a közéletről. Az emberi méltóság védelme azonban olyan alapelv, amelyben nem lehet politikai törésvonal.
A felhívás szerint a szakma akkor válhat hiteltelenné az abúzus elleni fellépésben, ha csak azokban az esetekben érzékeny a problémára, amikor az politikailag vagy személyesen kényelmes. A cél egy egységes és következetes fellépés, amely minden áldozatot egyformán kezel, és minden elkövetővel szemben eljár. Ez a következetesség erősíti a szakma belső kohézióját és külső hitelességét egyaránt.
A Magyar Teátrumi Társaság végső célja, hogy egy pályakezdő művésznek ne kelljen a hallgatás és a karrier között választania, egy társulati tagnak pedig legyen világos útja arra, hogy segítséget kérjen, ha úgy érzi, átlépték a határait. A szakmai szervezetek, intézmények, alkotók és az abúzus ellen korábban felszólalók közös gondolkodásra való felhívása nem egy újabb kulturális vagy politikai vita célja, hanem egy olyan szakmai alap megteremtése, amely minden színházban ugyanazt jelenti: a művészet szabadságát és az abban dolgozók biztonságát egyszerre kell megvédeni. Ezáltal egy olyan jövőképet vázol fel, ahol a színház valóban biztonságos tér lehet mindenki számára.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása