Goldfinger Ernő, a brutalista építészet kiemelkedő magyar alakja, 1902. szeptember 1-jén született Budapesten. Élete során nemcsak jelentős építészeti örökséget hagyott maga után, hanem akaratlanul is beírta magát a popkultúra történetébe, mint Ian Fleming James Bond-regényének egyik leghíresebb gonosztevőjének, Auric Goldfingernek ihletője.
Ian Fleming, a James Bond-regények szerzője, Goldfinger Ernőről mintázta 1959-es regényének címszereplő gonosztevőjét, Auric Goldfingert. A névadás oka nem az építész személyisége volt, hanem Fleming mély elégedetlensége Goldfinger modernista stílusú villájával, amelyet az író háza közelében építettek Londonban.
Fleminget különösen felbosszantotta az építész agresszívnek ítélt stílusa, valamint az, hogy Goldfinger régebbi viktoriánus házakat bontott le új, vasbeton szerkezetei számára. A sértett író a regénybeli gonosztevő elnevezésével "büntette" az építészt, ám Goldfinger Ernő nem hagyta annyiban a dolgot.
Az építész pert indított Fleming ellen, követelve, hogy a Bond-gonosz ne viselje a Goldfinger nevet. Végül peren kívüli megegyezés született, amelynek keretében Goldfinger némi pénzbeli kártérítést kapott a névért.
Goldfinger Ernő 1902-ben látta meg a napvilágot Budapesten, majd 18 évesen Bécsbe, később Angliába költözött. Tanulmányait Svájcban és Párizsban folytatta, ahol 14 évet töltött a Képzőművészeti Egyetem, az École des Beaux-Arts építőművész szakán.
Párizsi évei alatt látogatta Le Corbusier előadásait, és Auguste Perret, a vasbeton-építészet úttörőjének szabadelőadásait. Megismerkedett a pezsgő párizsi művészvilággal, barátságot kötött olyan neves művészekkel, mint André Kertész, Max Ernst és Paul Éluard.
Jól beszélt angolul, németül és franciául, és közeli ismerőse volt Walter Gropiusnak, a Bauhaus alapítójának is. Végül szerelmét, Ursula Blackwellt, az angol Crosse & Blackwell élelmiszeripari vállalat örökösét követve telepedett le Londonban, ahol 1934-ben házasodtak össze.
1933-ban Moholy-Nagy Lászlóval együtt részt vett egy athéni építészeti kongresszuson, ahol a nagyvárosi túlnépesedés problémáit vitatták meg. Itt mélyült el érdeklődése a felfelé terjeszkedés, azaz a magasépítészet lehetőségei iránt.
Egyik legismertebb korai munkája az 1937-ben London Hampstead városrészében épült háromlakásos villa, amely az első modernista lakóház lett Angliában. Bár kezdetben ellenérzéseket váltott ki a helyi lakosokból, óriási üvegfelületeivel később a régió ikonikus épületévé vált.
A második világháború idején Goldfinger Nagy-Britannia álcázási egységének munkájában vett részt, majd a bombázások után az újjáépítési feladatokba vetette bele magát. Ebben az időszakban írta meg a "The County of London Plan" című, várostervezési bestsellerét.
A háború lezárultával Goldfinger tervezőirodájából számos iskola, lakó- és középület tervrajza került ki, mind a brutalista stílus jegyében. Jelentős mértékben hozzájárult a modern építészeti megoldások elterjedéséhez Nagy-Britanniában.
Két fontos innováció is fűződik a nevéhez: egy új módszer az előregyártott vasbeton elemek gyors felhúzására, valamint egy különleges ablaktípus, az úgynevezett "photobolic" ablak. Ez az ablak a fényt a helyiségek mennyezete felé vetíti, ezzel növelve a szobák természetes világosságát.
Fontosabb épületei közé tartozik az 1967-ben a brit egészségügyi minisztérium számára emelt Alexander Fleming House, az Odeon Filmszínház, valamint a Balfron Tower. Utóbbi egy 26 emeletes lakóház, amelynek legfelső szintjére maga Goldfinger is beköltözött feleségével, hogy személyesen tesztelje az épület élhetőségét és felmérje a lakók véleményét.
A Trellick Tower, egy 31 emeletes, 98 méter magas toronyház, 1972-ben Európa legmagasabb lakóházaként magasodott az égbe. Ez az épület egyfajta "mini-világként" működött, saját mosodával, óvodával, orvosi rendelővel és idősotthonnal. Goldfinger itt rendezte be a saját irodáját is, ezzel is hangsúlyozva az általa tervezett közösségi terek fontosságát.
Goldfinger Ernőt 1971-ben a Királyi Művészeti Akadémia rendes tagjává választották, azonban a felajánlott lovagi címet nem fogadta el. 1977-ben hagyott fel a tervezéssel, de élete végéig büszke volt magyar gyökereire.
1960 és 1967 között aktívan támogatta, hogy 25 magyar építész egy-egy évet Angliában dolgozhasson, ezzel is segítve szakmai fejlődésüket és nemzetközi tapasztalatszerzésüket. Később ösztöndíjat is alapított tehetséges, fiatal magyar építészek számára.
Élete utolsó éveiben többször is hazalátogatott Magyarországra, ahol előadásokat tartott a Műszaki Egyetemen. Goldfinger Ernő 1987-ben hunyt el Londonban, gazdag építészeti és kulturális örökséget hagyva maga után.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása