A Telex hatodik évfordulója alkalmából szervezett beszélgetésen három ismert színész, Jakab Juli, Kövesi Zsombor és Georgita Máté Dezső osztotta meg gondolatait a magyar film- és színházművészet jövőjéről. A diskurzus a kormányváltás utáni időszak kihívásaira és lehetőségeire fókuszált, kitérve a szakmai reformokra, a közönség elérésére és a belső párbeszéd szükségességére. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a kulturális szféra megújulásra szorul, különösen a finanszírozás és a társadalmi beágyazottság terén.
Jakab Juli, aki korábban forgatókönyv-fejlesztőként is dolgozott, kiemelte a filmszakma erős mozgását és az érdekvédelem iránti ambíciókat. Fontosnak tartja, hogy a dramaturgok és forgatókönyvírók is szerepet kapjanak a finanszírozás biztonságossá tételében. Pozitívumként említette a közelmúltban készült magyar romantikus vígjátékok és musicalek hatását, amelyek visszacsábítják az embereket a mozikba, elkerülve a streaming platformokra való várakozást. Megjegyezte, hogy a közönséget jobban érdekli egy népszerű színész szerelmi jelenete, mint a történelmi kurzusfilmek. Ugyanakkor kritikusan szólt egyes alkotásokról, mint például a Legénybúcsú című filmről, ahol szerinte az alkotók nem tisztelték eléggé a nézőket és a stábot.
Georgita Máté Dezső, akit sokan az "A király" című sorozatból ismernek, a DanteCasino társulat egyik alapítójaként középiskolásoknak is tart színjátszó szakkört. Céljuk, hogy a színház a társadalom szélesebb rétegei számára is elérhetővé váljon. Feleségével mesedarabokkal járják a falvakat, ahol olyan közönségnek játszanak, amely korábban sosem jutott el színházba, és ezek az előadások mindig pozitív visszajelzéseket váltanak ki. Kövesi Zsombor egyetértett kollégájával, hangsúlyozva, hogy nem kizárólag a művelt, kulturálisan jártas közönségnek szeretne játszani. Célja, hogy a színház világát egy szélesebb réteggel is megismertesse, és azt kívánta, bárcsak a színház olyan alapvető lenne, "mint a kenyér".
Kövesi Zsombor beszélt a kiégés veszélyéről is, amit a folyamatos próbák és előadások okoznak, hétvégék nélkül. Azonban az olyan filmek, mint a Marty Supreme vagy az Egyik csata a másik után, mindig visszaadják a kedvét a hivatásához. A magyar filmes szerepekkel kapcsolatban hiányolta a "kraftot" és az egysíkú karaktereket. Elmondása szerint gyakran kérik tőle, hogy ösztönösen játsszon, ami azonban a saját, "Kövesi Zsombor-os" stílusát eredményezi, és kevesebb teret enged a sokszínűségnek.
A beszélgetés a Telex hatodik születésnapja alkalmából került megrendezésre, és a magyar kulturális élet, különösen a film- és színházszakma aktuális helyzetét vizsgálta a kormányváltás utáni kontextusban. A szakma megosztottsága, amelyet a forrás szerint tizenhat évnyi politikai befolyás okozott, kulcsfontosságú téma volt. Jakab Juli korábban már beszélt Káel Csaba egykori filmügyi kormánybiztos támogatási rendszeréről, ami rávilágít a filmfinanszírozás korábbi struktúrájára és a reformok iránti igényre.
A színházról mint "elit hóbortjáról" szóló aggodalom is régóta fennálló probléma, amelyet a színészek is érzékelnek. Ez a jelenség rávilágít arra, hogy a kulturális intézmények és produkciók gyakran nem érik el a társadalom széles rétegeit, és a hozzáférés egyenlőtlensége komoly kihívást jelent. A beszélgetés rávilágított a szakmán belüli párbeszéd hiányára is, amely gátolja az egységes fellépést és a közös célok megvalósítását.
A beszélgetésben felvetett témák rendkívül fontosak a magyar kulturális élet jövője szempontjából. A filmszakma reformjának és a biztonságos finanszírozásnak a kérdése alapvető a minőségi magyar filmgyártás fenntartásához és fejlesztéséhez. Az érdekvédelem erősítése kulcsfontosságú a szakmai szereplők, különösen a forgatókönyvírók és dramaturgok pozíciójának megerősítéséhez. A közönség visszacsalogatása a mozikba, akár romantikus vígjátékok segítségével is, létfontosságú a hazai filmipar gazdasági fenntarthatóságához és a kulturális fogyasztás ösztönzéséhez.
A színház hozzáférhetőségének kérdése alapvető fontosságú a kulturális egyenlőség és a társadalmi kohézió szempontjából. Ha a színház csak egy szűk elit kiváltsága marad, az hosszú távon gyengíti a művészeti ág társadalmi relevanciáját és létjogosultságát. A színészek kiégésének problémája és a magyar filmes szerepek egysíkúsága rávilágít a szakmai környezet kihívásaira, amelyek befolyásolják az alkotói szabadságot és a művészi minőséget. A szakmán belüli párbeszéd hiánya pedig akadályozza a közös megoldások megtalálását és a szakma egységes fellépését a kihívásokkal szemben.
A beszélgetés rávilágított arra, hogy a magyar film- és színházszakma jelentős változások előtt áll, és erős ambíciók vannak a megújulásra. A filmszakmában az érdekvédelem kialakítása és a finanszírozási rendszer stabilizálása kulcsfontosságú lépés lehet a jövőbeni fejlődés szempontjából. A romantikus vígjátékok és musicalek sikere azt mutatja, hogy van igény a szélesebb közönséget megszólító alkotásokra, ami lehetőséget teremt a műfaji sokszínűség bővítésére.
A színház területén a DanteCasino és a falusi előadások példája inspirálóan hat, és utat mutathat a kulturális intézményeknek a szélesebb társadalmi rétegek eléréséhez. A színészek által megfogalmazott igény a sokszínűbb karakterekre és a mélyebb, komplexebb szerepekre hozzájárulhat a magyar filmek művészi színvonalának emeléséhez. A szakmán belüli párbeszéd elindítása és a megosztottság leküzdése elengedhetetlen a közös célok eléréséhez és egy virágzó, inkluzív kulturális élet megteremtéséhez. A cél, hogy a színház valóban "kenyérré" váljon, azaz alapvető és mindenki számára elérhető kulturális élménnyé, hosszú távú, de megvalósítható vízió.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása