Az ingatlanpiac szereplőinek új kihívásokkal kell szembenézniük az épületek energiahatékonysága terén. Az Európai Parlament és Tanács épületek energiahatékonyságáról szóló irányelve (EPBD) már nem csupán műszaki elvárásokat támaszt, hanem új üzemeltetési és finanszírozási logikát is megkövetel. A Portfolio Sustainable World 2026 konferencián szakértők mutatták be, miért elengedhetetlen a pontos mérés, és hogyan válhat az energiahatékony épületállomány versenyelőnnyé.
A konferencia rávilágított, hogy az épületek energiahatékonysága ma már stratégiai, finanszírozási és szabályozási kérdés. Az energiaárak ingadozása, a hálózati terhelések és a zöld finanszírozási elvárások mind arra ösztönzik az ingatlanpiaci szereplőket, hogy pontosan értsék épületeik energiafogyasztását. Pál Péter, a Re-Energy ügyvezető igazgatója előadásában részletezte, hol veszhet el az energia egy épület működése során, hangsúlyozva, hogy a legolcsóbb energia a fel nem használt energia.
Pál Péter szerint az energiahatékonyság nemcsak műszaki, hanem szemléletbeli kérdés is, ahol a vállalati profitközpontú gondolkodás gyakran ellentmond a fenntarthatósági céloknak. Rámutatott, hogy az energetikai tanúsítványokban szereplő elméleti és a valós fogyasztási értékek között akár 3-5-szörös eltérés is lehet, ami a rendszerek nem hatékony működéséből fakad. Az energiaveszteségek csökkentése érdekében kulcsfontosságú a fűtés, hűtés, szellőzés, melegvíz-termelés és világítás összehangolt optimalizálása.
Az energiaveszteségek forrásai között említette a transzmissziós hőveszteséget, a szellőztetést, a rosszul beállított vízhőmérsékleteket, valamint a különböző épületzónák kezelésének nehézségeit. Külön kiemelte, hogy hőszivattyús rendszereknél már kisebb vízhőmérséklet-különbségek is jelentősen ronthatják a hatékonyságot és a megtérülést. Valódi energiamegtakarítás csak akkor érhető el, ha az épületeket nem elszigetelt berendezések halmazaként, hanem összehangolt rendszerként kezelik.
Az uniós szabályozás, a zöld finanszírozási elvárások és az energiaárak volatilitása együttesen alakítják át az ingatlanpiaci szereplők gondolkodását az épületállományról. Az EPBD új logikája már nem csupán közel nulla energiaigényű épületekről, hanem ambiciózusabb, kibocsátásmentes épületekről szól, ami jelentős műszaki, adatkezelési, beruházási és üzemeltetési kihívásokat hoz magával. A szabályozás egyre nagyobb hangsúlyt fektet az épületek valós fogyasztására, az automatizálásra, az életciklus-karbonra és a fosszilis energia fokozatos kivezetésére.
A panelbeszélgetés kiindulópontja a nyári áramellátási krízis volt, amikor a nagyfogyasztók önkéntes fogyasztáscsökkentést vállaltak. Ez a helyzet "krízis laboratóriumaként" szolgált, megmutatva, hogy megfelelő együttműködéssel 7-9 százalékos rendszerterhelés-csökkentés is elérhető. Felmerült a kérdés, hogy ami válsághelyzetben működik, az hosszú távon is fenntartható-e.
Kulcsár Nóra, az Erste Alapkezelő fenntarthatósági vezetője elmondta, hogy a nyári időszakban portfóliószinten vezettek be intézkedéseket, egyeztetve a bérlőkkel. Budapesti irodaházaikban például korlátozták a légkezelést délután 5-6 óra után, ami hétköznapokon mintegy 15 százalékos megtakarítást eredményezett. Kiemelte, hogy a bérlői együttműködés kulcsfontosságú volt, és több intézkedést a krízis után is fenntartottak, sőt, a bérlők kérésére is.
Szemerédi Dóra Diána, a Gránit Pólus ESG vezetője a Westend példáján keresztül mutatta be a többfunkciós épületek összetettebb helyzetét. Egy bevásárlóközpontot, szállodát és irodaházat magában foglaló komplexumban a látogatói komfortból nem lehet korlátlanul engedni, ellentétben az irodaházakkal, ahol a munkarend rugalmasabb. A Westendben így is nagyjából 10 százalékos fogyasztáscsökkentést értek el a gépészeti rendszerek időzítésének átalakításával.
Azonban Szemerédi jelezte, hogy hosszú távon nem terveznek ilyen mértékű fogyasztáscsökkentést fenntartani a komfort és a működési minőség alapvető elvárásai miatt. Egy nagyságrendileg 10 millió eurós beruházás, mint amilyen a Westend esetében felmerül, pusztán üzemeltetési megtakarításból nehezen indokolható. Itt válik fontossá a zöld finanszírozás, a jogszabályi megfelelés és a teljes menedzsment bevonása, beleértve az üzemeltetést, pénzügyet, ESG-t, jogi területet, energetikusokat és a tulajdonosi oldalt.
Pál Péter szerint különbséget kell tenni az átmeneti komfortcsökkentés és a valódi hatékonyságjavítás között. A válsághelyzetben elért megtakarítások fenntarthatósága mutatja meg, hol történt valódi javulás, és hol csak ideiglenes kompromisszum. Ahol a fogyasztás gyorsan visszapattant, ott valószínűleg nem történt tartós hatékonyságjavulás.
Figyelmeztetett arra is, hogy az elszigetelt részmegoldások félrevezetők lehetnek, mivel egy ponton elért megtakarítás máshol többletfogyasztást okozhat, ami a főmérőn nem jelenik meg eredményként. Sok üzemeltető nincs felkészülve a bonyolult épületgépészeti rendszerek megfelelő működtetésére, pedig a megtakarítás jelentős része az üzemeltetés minőségén múlik. Adatok, mérések és megfelelő beavatkozási pontok nélkül sem az automatizálás, sem az AI nem hozhat valós eredményeket, ezért a holisztikus szemléletmód elengedhetetlen.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása