Dr. Veszelszki Ágnes, nyelvész az AI Summit rendezvényen tartott előadásában a chatbotok és az emberi interakciók pszichológiai aspektusait vizsgálta. Kiemelt kérdésként merült fel, hogy érdemes-e udvariasan kommunikálni a mesterséges intelligenciával. A kutatás rávilágít arra, hogy a gépekkel való társalgás során milyen mélyen gyökerező emberi viselkedésminták és pszichológiai mechanizmusok aktiválódnak.
A nyelvész több mint 300 fős kérdőíves felmérése jelentős adatokat tárt fel a felhasználói szokásokról. Kiderült, hogy sokan antropomorfizálják a chatbotokat, neveket adva nekik, mint például Alex vagy Csettó. A válaszadók közel egyharmada köszönéssel kezdi a beszélgetéseket, és negyedük reflexszerűen megköszöni a kapott válaszokat.
Ez a viselkedés annak ellenére megfigyelhető, hogy sok felhasználó tisztában van vele: a felesleges szavak tokeneket fogyasztanak, ami szerveroldali energiafelhasználással jár. Sam Altman, az OpenAI vezérigazgatója az udvariasság gazdasági és környezeti terhével kapcsolatos kérdésre meglepő választ adott, kijelentve, hogy ez "jól elköltött pénznek számít", ezzel is hangsúlyozva az udvariasság fejlesztői szempontból is fontos szerepét. A szakirodalom is alátámasztja, hogy a higgadt, strukturált kérések jobb minőségű és pontosabb válaszokat eredményeznek a modellektől.
A felmérés résztvevőinek háromnegyede a megszokás és a neveltetés miatt udvarias a géppel, de akadtak olyanok is, akik a jövőre tekintve, a robotok esetleges életre kelésével magyarázták ezt a viselkedést. A kutatás egyik leginkább elgondolkodtató része az volt, hogyan reagálnak a felhasználók, ha ők maguk hibáznak egy feladat során. Bár technikai vagy logikai indok nincs rá, sokan mégis elnézést kérnek a rendszertől, ami a kialakuló pszichés kötődésre utal.
A hallgatóság körében végzett gyors szavazás során sokan beismerték, hogy a mesterséges intelligenciát gyakran udvariasabbnak találják az embereknél, és előfordult, hogy szívesebben beszélgettek a képernyővel, mint hús-vér társaikkal.
A jelenség gyökerei a természetes nyelvfeldolgozás történetében keresendők. Már az 1960-as években az ELIZA nevű programnál megfigyelhető volt, hogy az emberek milyen erővel vetítenek személyiséget egy egyszerű algoritmusba. Az ELIZA szintaktikai alapon választott ki kulcsszavakat, és kérdésként forgatta vissza azokat, látszólag empatikusnak tűnve.
Később a rendszerek, mint például a CoreNLP, szigorú nyelvtani struktúrákat és szókincset tanultak meg, hasonlóan az idegennyelv-oktatáshoz. A mai nagy nyelvi modellek (LLM-ek), mint a ChatGPT vagy a Gemini, azonban már nem szabálykönyvekből dolgoznak, hanem milliárdos szövegkorpuszokon edzett valószínűségszámítási motorokként működnek. Ezek a modellek ma már nem steril szótárakból táplálkoznak, hanem hétköznapi forrásokat, például a Reddit és a YouTube leiratozott változatait is felhasználják a tréningezéshez.
Ez a változás azt jelzi, hogy a modern modellek a hétköznapi beszédet próbálják utánozni, és természetes, emberszerű társalgásokat igyekeznek lebonyolítani.
A chatbotok által alkalmazott közvetlen és emberszerű hangvétel gyorsan lebontja a felhasználók távolságtartását. Az illúzió, miszerint egy intelligens rendszerrel kommunikálunk, évtizedes múltra tekint vissza, és ma már a valószínűségszámításra épülő modellek még meggyőzőbben hozzák létre ezt a látszatot. Az antropomorfizálás, a gépeknek adott nevek és az udvarias kommunikáció mind a pszichés kötődés kialakulását jelzik.
Fontos megérteni, hogy az emberi elme hajlamos személyiséget tulajdonítani a nem emberi entitásoknak, különösen, ha azok képesek a nyelvi interakcióra. Ez a jelenség magyarázza, miért kérnek bocsánatot a felhasználók a gépektől saját hibáikért, vagy miért érzik úgy, hogy a mesterséges intelligencia udvariasabb, mint sok ember. A technológia fejlődésével a gépek egyre inkább beépülnek mindennapi életünkbe, és az velük való interakcióink formálják a digitális környezethez fűződő viszonyunkat.
A gépek humanizálása azonban komoly veszélyeket rejt magában. Dr. Veszelszki Ágnes előadásának zárásaként egy figyelmeztető idézetet osztott meg: "Ha elkezdünk egy gépet a dehumanizálódó világunkban humanizálni, mert nem tudjuk humanizálni a világunkat, annak nem lesz jó vége." Ez a gondolat rávilágít a digitális magány problémájára és arra, hogy a mesterséges intelligenciával való túlzott azonosulás elterelheti figyelmünket az emberi kapcsolatok valódi kihívásairól.
A jelenség hosszú távon befolyásolhatja az emberi interakciók minőségét és a társadalmi kohéziót. Amennyiben az emberek szívesebben fordulnak a gépekhez, mint egymáshoz, az a társas kapcsolatok elszegényedéséhez vezethet. A tudatos és kritikus megközelítés elengedhetetlen ahhoz, hogy a technológia előnyeit kihasználva elkerüljük a pszichológiai csapdákat, és megőrizzük az emberi kapcsolatok primátusát.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása