Kapu Tibor az AI Summiton tartott előadásában mutatta be a mesterséges intelligencia (MI) és az űrkutatás közötti egyre szorosabb kapcsolatot. Beszélt az űrállomások technológiai fejlődéséről, a Nemzetközi Űrállomás (ISS) régebbi rendszereitől a modern, autonóm űrkapszulákig. Külön kiemelt egy magyar fejlesztésű, vákuumálló sugárzásmérőt, amelynek specifikációi még a NASA szakembereit is meglepték.
Kapu Tibor előadásában rávilágított az űrkutatás technológiai kettősségére. Elmondása szerint a Nemzetközi Űrállomás (ISS) rendszerei az 1990-es évekből származó, biztonságra és üzembiztonságra optimalizált megoldásokat alkalmaznak, gyakran kétszeres vagy háromszoros redundanciával. Ezzel szemben a modern személyszállító kapszulák, mint például a SpaceX Crew Dragon, már szinte teljes mértékben autonóm módon működnek, ahol a szoftver irányít mindent, és a kezelőfelületet érintőképernyők alkotják.
Az űrhajósok nagyrészt felügyelő szerepet töltenek be, miközben a manőverezés 99 százalékban önállóan zajlik. Az ISS-en végzett tudományos munkák során az űrhajósok szigorú protokollok és részletes leírások alapján dolgoznak. Ez az igény hívta életre az autonóm robotsegédek fejlesztését, amelyek a kutatók munkáját kamerázzák, kommunikálnak a földi irányítással, vagy felolvassák a kísérleti lépéseket.
Az ilyen belső eszközök tájékozódását segítő IMU-DRS kísérlet során okostelefonok gyorsulásmérőit és mágneses szenzorait vizsgálták mikrogravitációs környezetben. E fejlesztések sorában kiemelkedő jelentőségű a magyar mérnökök által megalkotott, vákuumálló RANDAM sugárzásmérő. Ez az eszköz a világ legkisebb és legintelligensebb doziméterének számít, amely legalább 12-13 paramétert képes másodperces felbontással rögzíteni. Kapu Tibor elmondása szerint a NASA szakemberei hitetlenkedve fogadták a technológiai specifikációkat, mivel ilyen újdonsággal még nem találkoztak a világpiacon.
A mesterséges intelligencia (MI) alkalmazása az űrkutatásban mára nem csupán egy lehetőség, hanem technikai kényszer. Az űrtávcsövek által gyűjtött adatok mennyisége drámaian megnőtt az elmúlt évtizedekben. Míg a Hubble űrtávcső naponta körülbelül három gigabájt adatot továbbított, addig a James Webb teleszkóp már 58 gigabájtot. A jövőben induló Nancy Grace Roman űrtávcső esetében ez a napi adatmennyiség várhatóan eléri az 1400 gigabájtot.
Ekkora mennyiségű adat feldolgozása emberi kapacitással teljességgel elképzelhetetlen. Kapu Tibor hangsúlyozta, hogy az MI és a gépi tanulás nélkülözhetetlen ezen információk szűréséhez és elemzéséhez. Az űrszektor és a mesterséges intelligencia fejlődése ezért szinkronban halad, mivel az emberi képességeket meghaladó képi és spektroszkópiai adatok valós idejű feldolgozását csak automatizált algoritmusok tudják elvégezni.
Az adatok exponenciális növekedése és az azzal járó számítási igény hívta életre az orbitális adatközpontok (ODC) koncepcióját. Ezek a világűrbe telepített szerverparkok célja, hogy kiváltsák a földi adatközpontok hatalmas áram- és hűtővíz-fogyasztását. Több magáncég, köztük a SpaceX, már dolgozik ilyen rendszerek kiépítésén.
Az ODC-k több kilométeres napelemtáblákkal működtetett processzorparkokat jelentenek a világűrben, kiegészülve a műholdak közötti lézeres adatkommunikációval. Ez a megközelítés jelentős előrelépést hozhat az űrben gyűjtött adatok hatékonyabb és környezetkímélőbb feldolgozásában.
A mesterséges intelligenciára támaszkodó autonómia igazi próbája az emberes Mars-expedíciók során várható. A Hohmann-pályán mozgó űrhajók mintegy nyolc hónap alatt érik el a Marsot, ahol a kozmikus sugárzás elleni védelem mellett a kommunikációs késleltetés jelenti a legnagyobb kihívást. A Föld és a Mars közötti üzenetváltás még a legkedvezőbb bolygóállás esetén is legalább 12 percet vesz igénybe egy irányba.
Kedvezőtlen esetben pedig akár 44 percre is nőhet ez a késleltetés. Ez a jelentős késleltetés lehetetlenné teszi a földi irányítás azonnali beavatkozását vészhelyzetek, például orvosi problémák vagy műszaki meghibásodások esetén.
A Nemzetközi Űrállomáson megszokott, 1,3 másodperces válaszidővel működő földi támogatás helyett a Mars-missziók során a fedélzeti gépi döntéshozatalra, az intelligens elemzőrendszerekre és az előre kiküldött humanoid robotokra hárul majd a feladat. Ezek az eszközök biztosítják az expedíció működését és az űrhajósok biztonságát, így az MI fejlődése kulcsfontosságú lesz ezen jövőbeli küldetések sikeréhez.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása