A 2013-ban bevezetett rezsicsökkentés az Orbán-kormány egyik legnépszerűbb intézkedéseként vált ismertté, melyet a jelenlegi kormány is ígér fenntartani. Egy gazdasági elemzés azonban rávilágít a hatósági árszabályozás, így a rezsicsökkentés potenciális káros hatásaira, és a rendszer felülvizsgálatát javasolja. Az elemzés az ösztönzők és a negatív gazdasági következmények dimenziójában vizsgálja a politika hatásait.
A rezsicsökkentés bevezetése óta a lakosságot elzárják a piaci árak közvetlen hatásaitól. Ez az elemzés szerint azt a téves üzenetet közvetíti, hogy az energiaellátás problémamentes, ösztönözve a fogyasztást. Ezt támasztja alá, hogy 2014 és 2021 között Magyarországon az áram, gáz és távhő együttes fogyasztása 34 százalékkal, a gázfogyasztás pedig 43 százalékkal emelkedett. Ugyanebben az időszakban Németországban a teljes háztartási energiafelhasználás 7,8 százalékkal, a gázfogyasztás pedig 13,9 százalékkal nőtt, bár az összehasonlítás alapja nem tökéletes az eltérő energiamix miatt.
Egy akadémiai tanulmány szerint a rezsicsökkentés rövid távon mérsékelte a háztartások energiakiadásait és az inflációt. Hosszú távon azonban többletfogyasztást eredményezett, elsősorban a magasabb jövedelmű háztartásokat támogatta, és gyengítette az energiahatékonysági beruházások ösztönzését. A költségek egy része áttevődött a vállalkozásokra, az energiaszektorra, valamint közvetve más fogyasztói árakra. A tanulmány becslése szerint 2013 és 2018 között a rezsicsökkentés 13,2 petajoule többlet háztartási energiafelhasználást okozott, ami a 2018-as magyar háztartási energiafogyasztás mintegy 5,4 százalékát tette ki.
A közgazdaságtan alapelvei szerint a piaci árak szabályozó eszközként működnek, a magasabb árak visszafogják a keresletet, különösen szűkös kínálat esetén. Az alapvető társadalmi érdek a takarékoskodás és a pazarlás csökkentése, amihez elengedhetetlen a lakossági tudatosság fejlesztése. Az ukrajnai orosz invázió és az idei nyár hősége is rávilágított az energiaellátás sebezhetőségére és az energia nem triviális voltára.
A 2011-es Nemzeti Energiastratégia még felismerte az általános árszabályozás problémáit, és szükségalapú szociális támogatást, túlzott fogyasztásra figyelmeztetést, valamint energiahatékonysági és fogyasztói tudatossági hangsúlyozást javasolt. A rezsicsökkentés 2013-as bevezetése után azonban a későbbi szakpolitikai dokumentumok egyre inkább utólagos indoklást adtak a már működő politikának. Az energiaszegénység kezelése fokozatosan vált a rezsicsökkentés fő hivatalos igazolásává, és 2020-ra a rendszer fenntartása a Nemzeti Energiastratégia és a Nemzeti Energia- és Klímaterv egyik központi céljává vált.
A mesterségesen alacsony energiaárak gyengítették a takarékossági és korszerűsítési ösztönzőket, ami hosszú távon fenntartotta a magas energiaigényt és a korszerűtlen lakásállományt. Ezáltal az ország egyre kiszolgáltatottabbá vált az energiapiaci sokkokkal szemben. Példaként említhető, hogy a kormány nemrégiben kért energiafogyasztás-visszafogása a csúcsidőszakokban sikeres volt, de az elemzés szerint az árakra épülő ösztönzők hatékonyabbak lennének.
A közgazdaságtan „nincsen ingyenebéd” elve szerint minden erőforrás felhasználása költséggel jár. A rezsicsökkentés nem szüntette meg az energia többletköltségét, csupán áthelyezte és elrejtette annak egy részét. Az állam által átvállalt terhek valójában adófizetői pénzből vagy hitelből fedeződnek, és ezek az ezermilliárdok nem álltak rendelkezésre más fontos területeken, mint például az oktatás, egészségügy, közlekedés vagy épületfelújítás. Ez a költségvetési alternatívaköltség világosan megmutatja a rendszer valós árát.
A 2014-es gázár befagyasztásának időzítése kockázatos volt, mivel akkor még nem lehetett előre látni a nemzetközi gázárak későbbi jelentős esését. A kormány kockáztatott és nyert, mivel 2015 és 2020 között az európai piaci és az orosz szerződéses gázárak kedvezően alakultak. Ez a piaci áresés lehetővé tette volna további lakossági árcsökkentéseket, de a kormány ehelyett a rendszerben keletkező pénzügyi tartalékot őrizte meg a nehezebb időkre.
Az elemzés szerint a piaci áresés előnye nem jelent meg teljes egészében a háztartási számlákban, hanem a szabályozott energiarendszer pénzügyi mozgásterét növelte. Azt, hogy ebből mennyi volt tényleges profit, veszteségfedezet, hálózati költség vagy állami tulajdonosi jövedelem, nyilvános adatokból nem lehet pontosan megállapítani. A rezsicsökkentés hosszú távú hatásai és a fenntarthatósági kérdések továbbra is releváns gazdaságpolitikai vitatémát jelentenek.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása