A tudományos világot régóta foglalkoztatja a 2003-ban Indonéziában, Flores szigetén felfedezett emberféle, a Homo floresiensis, melyet alacsony termete miatt gyakran „hobbitként” emlegetnek. A mindössze 1,06 méter magas, apró agyú élőlény legismertebb maradványa, az LB1 jelű csontváz évtizedek óta komoly viták tárgya a kutatók körében. Különleges testfelépítése, mely az ember korai rokonaira emlékeztető csonttani jellemzőket is hordoz, számos kérdést vet fel a származásával és életmódjával kapcsolatban.
Egy friss kutatás most újra górcső alá vette az LB1 csontvázat, ezúttal elsősorban a medencecsontokra összpontosítva. A tudósok a „hobbit” medencéjét összehasonlították mai emberek, különböző emberszabású majmok, valamint kihalt emberelődök, például az Australopithecusok és a Homo nemzetség pleisztocén kori képviselőinek csontjaival. Az összehasonlító elemzés meglepő eredményt hozott: az LB1 medencéje sokkal inkább hasonlított a Homo nemzetség más tagjaiéra, mint például a Homo erectuséra, mint az Australopithecusokéra, köztük a híres „Lucyéra”.
Ez a felfedezés azért kiemelten fontos, mert a medence formája alapvető információkat szolgáltat az adott emberféle mozgásáról és testtartásáról. Az új adatok arra utalnak, hogy a Homo floresiensis valószínűleg határozottan két lábon, felegyenesedve járt. Mozgása több szempontból is közelebb állhatott a modern emberéhez, mint azt korábban feltételezték a faj különleges testfelépítése alapján.
Ugyanakkor a kutatók azt is megállapították, hogy a „hobbit” valószínűleg nem volt különösebben gyors járó, és hosszú távú gyaloglásra sem volt annyira alkalmas, mint a mai ember. Emellett bizonyos, fára mászással összefüggő viselkedésformák sem zárhatók ki teljesen az életmódjából. Ez a kettősség tovább árnyalja a Homo floresiensisről alkotott képet, rávilágítva arra, hogy bár mozgása emberibbnek tűnt, életmódja valószínűleg alkalmazkodott a szigeti környezet sajátosságaihoz.
Bár az új medenceelemzés értékes információkkal szolgált a „hobbit” mozgásáról, nem oldja meg a faj származásának egyik legnagyobb rejtélyét. A kutatók továbbra is két fő elméletet tartanak valószínűnek. Az egyik szerint a Homo floresiensis a Homo erectus egy populációjából fejlődött ki, amely Floresre került, majd a szigeti elszigeteltség következtében fokozatosan törpévé vált.
A másik elmélet szerint egy már eleve kis termetű, korai Homo-faj leszármazottja lehetett. Az új medenceelemzés inkább az első, emberi vonalhoz való közelséget erősíti, de önmagában nem dönti el, pontosan honnan származott ez a különös emberféle.
Összességében a „hobbit” a jelek szerint sokkal emberibb módon mozoghatott, mint ahogy különleges külseje alapján elsőre gondolnánk. A nagyjából 100–60 ezer évvel ezelőtt Floresen élt Homo floresiensis története azonban továbbra is tele van megválaszolatlan kérdésekkel, melyek további kutatásokat igényelnek a faj teljes megértéséhez.
📰 Forrás: Magyar Hírlap — Eredeti cikk elolvasása