Az augusztus 26-án Nepálban bekövetkezett tragikus árvíz, amely közel ezer ember halálát okozta és több ezret eltűntként tartanak nyilván a nepáli–kínai határ térségében, egy összetett geológiai folyamat eredménye volt. A Langtang Lirung csúcs közelében egy hatalmas kőzet-, jég- és törmeléktömeg zúdult le mintegy 1200 métert a völgybe, elindítva egy rendkívül gyors és pusztító áradást a Lhende Khola folyón.
A kezdeti feltételezésekkel ellentétben, miszerint egyszerű gleccseromlás történt, a műholdfelvételek és a helyszíni bizonyítékok egy bonyolultabb eseménysort tártak fel. A kutatók szerint először egy meredek sziklafal omlott le, majd az azt borító jég is lezúdult a völgybe, jelentős energiát szabadítva fel.
A lezúduló kőzet és jég a völgybe érve részben megolvasztotta a meglévő jeget, jelentősen növelve az áradás volumenét és pusztító erejét. A Himalája meredek és szűk völgyei tovább gyorsították a víz, a kőzet, a sár és a jég pusztító áramlását, amely csaknem száz kilométeren át sodort el falvakat és hidakat.
Az első omlást ráadásul egy további földcsuszamlás követte, melynek következtében egy kisebb tó is kialakult a völgyben. Ez az esemény rávilágított a régióban rejlő, fokozódó veszélyekre, melyek a klímaváltozással összefüggésben egyre gyakoribbá válhatnak és újabb katasztrófákat idézhetnek elő.
A szakértők szerint a nepáli katasztrófa nem egyedi eset, hanem a Himalája és a környező magashegységek gyors változásainak egyik aggasztó megnyilvánulása. Az éghajlat felmelegedése miatt a hőmérséklet gyakrabban emelkedik fagypont fölé, ami felgyorsítja a gleccserek olvadását, miközben a csapadék formája és eloszlása is jelentősen megváltozik.
Ezzel párhuzamosan a permafroszt, vagyis a tartósan fagyott talaj és kőzet is olvadásnak indulhat, ami különösen veszélyes folyamat. A permafrosztban lévő jég természetes ragasztóként funkcionál, összetartva a repedezett sziklákat; ennek olvadása destabilizálja a korábban stabilnak tűnő hegyoldalakat, amelyek hirtelen megroppanhatnak és lezúdulhatnak a völgyekbe.
Különösen veszélyeztetettek a meredek lejtőkön, magasan a völgyek fölött elhelyezkedő függőgleccserek és kisebb jégtömegek. Amennyiben az őket tartó kőzet instabillá válik, nem csupán a jég, hanem hatalmas mennyiségű kő, üledék és víz is lezúdulhat, egy viszonylag kisebb gleccseromlásból pillanatok alatt gigantikus lavinát vagy pusztító törmelékárat generálva.
Egy korábbi, 2021-es indiai katasztrófa, amely a Chamoli térségében történt, hasonló pusztító folyamatot mutatott. Akkor a Ronti Peak egy hatalmas földcsuszamlása mintegy 27 millió köbméter kőzetet és jeget indított el, ami gyors törmelékárrá alakult, több mint 200 ember halálát vagy eltűnését okozva a térségben.
A kutatók elemzései szerint bizonyos területek különösen sérülékenyek a Himalájában. Egy hatvan nagy kőzet- és jéglavinát vizsgáló tanulmány kimutatta, hogy az események 86 százaléka harminc foknál meredekebb, háromezer méter feletti lejtőkön indult, és az esetek 65 százalékában valószínűsíthető volt a permafroszt jelenléte, mint destabilizáló tényező.
A földrengések, a kőzetek szerkezeti sajátosságai, valamint a változó csapadékviszonyok, mint például az intenzívebb esőzések, szintén hozzájárulhatnak az omlások kockázatának növekedéséhez. Ezek a tényezők együttesen rendkívül komplex és nehezen előrejelezhető veszélyforrást jelentenek a régióban élő közösségek számára.
A legnagyobb kihívást az jelenti, hogy rendkívül nehéz pontosan megjósolni egy hegyoldal vagy gleccser összeomlásának időpontját és mértékét. Az előjelek, mint például apró repedések vagy a kőzet lassú deformációja, gyakran alig észrevehetők, ami megnehezíti a megelőző intézkedések időben történő megtételét.
A tudósok ezért műholdas megfigyeléseket, szeizmikus méréseket, helyszíni adatgyűjtést és drónokat is bevetnének a veszélyes területek folyamatos ellenőrzésére és a potenciális instabilitás jeleinek azonosítására. Ezeknek az adatoknak azonban hatékony korai figyelmeztető rendszerekbe kell integrálódniuk, hogy a folyók mentén élő közösségek időben értesülhessenek a fenyegető veszélyről és evakuálhassanak.
Mivel a Himalája folyói ráadásul több országon is áthaladnak, a kutatók hangsúlyozzák a nemzetközi együttműködés, a közös megfigyelési programok és a gyors adatcsere fontosságát a katasztrófák megelőzése érdekében. A klímaváltozás nem csupán a gleccserek olvadását okozza, hanem egy összetett veszélyláncolatot indít el: a felmelegedés destabilizálja a hegyoldalakat, az omlások pedig lavinákat, törmelékárakat és pusztító árvizeket válthatnak ki. A nepáli katasztrófa így nem egy egyszeri esemény, hanem egy olyan veszély jele, amely a következő években egyre nagyobb figyelmet és összehangolt cselekvést igényel a globális közösségtől.
📰 Forrás: Magyar Hírlap — Eredeti cikk elolvasása