A magyar gazdaságpolitika lehetséges irányváltása kapcsán szakértők fejezték ki aggodalmukat, miszerint a hazai vállalatok háttérbe szorulhatnak a külföldi multik javára. Kiszelly Zoltán politológus szerint az előző kormány gazdasági modelljének felszámolása zajlik, ám egyelőre nem látható, hogy mi lép a helyébe.
Ez a helyzet nem csupán egyes projektekre, hanem a teljes gazdaságra kihatással lehet, potenciálisan veszélyeztetve munkahelyeket és lakásépítési programokat. A szakértők szerint a változások a korábbi, hazai cégeket támogató megközelítéssel szakítva a külföldi társaságok előnybe kerülését eredményezhetik.
Kiszelly Zoltán kiemelte, hogy a Bayer Construct Zrt.-vel kötendő zuglói irodakomplexum adásvételi szerződésének elmaradása nem egyedi eset. Ez a lépés több ezer lakás építését és munkahelyeket sodorhat veszélybe, miközben a hazai, megerősödött cégek támadása a kisebb beszállítókat is nehéz helyzetbe hozza. A szakértő úgy látja, mindez a külföldi társaságok előnybe kerülését eredményezi, ami a 2010 előtti időszakot idézi.
A politológus szerint az elmúlt hónapok rávilágítottak arra, hogy a Tisza Pártnak nincsenek kidolgozott tervei a gazdaságra vonatkozóan. Az Orbán-kormány gazdasági modelljének felszámolása elindult, de hiányzik egy alternatív stratégia, ami számos területen megbénítja az előrelépést. Az egyéni képviselők nem egyeztetnek a polgármesterekkel, a vállalkozások bizonytalanok, az államigazgatás lassan épül fel, és hiányoznak a távlati kormányzati elképzelések, például az egészségügy átalakításáról szóló érdemi viták is.
Kiszelly Zoltán összegzése szerint a kormányzás jelenleg kimerül a visszamutogatásban, ami önmagában elégtelen a hatékony irányításhoz. Ez a helyzet nem csupán a gazdasági szereplők, hanem a szélesebb társadalom számára is bizonytalanságot okoz, akadályozva a hosszú távú tervezést és fejlődést.
Pásztor Szabolcs, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány kutatási igazgatója történelmi és elméleti kontextusba helyezte a témát. Rámutatott, hogy a későn iparosodó vagy az államszocialista rendszert maguk mögött hagyó országok kezdetben kevés olyan területtel rendelkeztek, ahol versenyképesek lehettek volna. Egyes elméletek szerint azonban az állam célzott beavatkozásával idővel kialakíthatók ilyen előnyök.
A szakértő felidézte Alexander Hamilton XVIII. századi érvelését, miszerint a fiatal amerikai iparnak vámokra és támogatásokra volt szüksége az európai gyártókkal szembeni versenyképességhez. Friedrich List a XIX. században hangsúlyozta, hogy a kevésbé fejlett országok piacának azonnali megnyitása a fejlettebbek előtt konzerválhatja a lemaradást. Alexander Gerschenkron pedig az 1960-as években érvelt amellett, hogy a késői iparosodás technológiai, tőkebeli és intézményi hátrányait helyettesítő intézményekkel kell pótolni.
Ez a gondolatmenet vezet el az úgynevezett fejlesztő állam koncepciójához, amelyet Chalmers Johnson Japán példáján keresztül írt le. A fejlesztő állam nem csupán a piaci kudarcokat korrigálja, hanem aktívan befolyásolja a beruházásokat, a technológiaimportot, a finanszírozást és az iparági struktúrát. Ezáltal hosszú távon meghatározza a kívánt gazdaságszerkezetet, az állam és a vállalatok összekapcsolódásából fakadó képességekre és lehetőségekre építve.
Pásztor Szabolcs szerint az Orbán-kormány 2010 utáni gazdaságpolitikája éppen ezt a fejlesztő állam modellt követte. Célul tűzte ki a nemzeti vállalatok számának növelését különböző iparágakban, regionális, majd távlatosan európai bajnokok létrehozását, állami támogatások és célzott intézkedések révén. Az akkori ellenzék ezt a nemzeti vagyon eltulajdonításának tekintette, ám a gazdaságtörténeti példák igazolják, hogy a fejlesztő állam koncepciója sikeres lehet.
Számos globális szereplő, mint például a Turkish Airlines, az Embraer, az olasz Eni vagy a Petrobras, is állami kezdeményezések révén vált meghatározóvá. A siker kulcsa azonban nem kizárólag az állami támogatásban rejlik, hanem abban is, hogy a vállalkozói oldalon van-e kereskedelmi érzék, innovációs hajlandóság és megfelelő menedzsmentszemlélet. Ha az állami forrásokat nem hatékonyan fektetik be, vagy a profitot terméketlen importfogyasztásra fordítják, az elképzelések kudarcra vannak ítélve.
A nagyvállalatok kiérlelése és megerősítése hosszú távú, több kormányzati cikluson átívelő folyamat, amelyből az egész nemzetgazdaság profitálhat. Ha ez a folyamat egy kormányváltással megszakad, az hátrányos következményekkel járhat, mivel a korábbi vállalatépítési erőfeszítések megtörnek vagy teljesen leállnak. Más országok széles társadalmi elköteleződéssel hoztak létre iparágakat és vállalatokat, amelyeket tartós erőfeszítésekkel igazítottak a világpiaci kihívásokhoz, miközben az állami támogatásokat fokozatosan leépítették.
Az új kormányzat merőben eltérő gazdaságpolitikai elképzelései miatt bizonytalan, hogy a korábban kiemelt hazai vállalatok, mint a 4iG, az Opus Titász vagy a Gallicoop, milyen pályát futhattak volna be. A liberális gazdaságpolitika és a jelenlegi kormány álláspontja szerint ezek a vállalatok nem tudtak volna jelentős fejlődést elérni. Pásztor Szabolcs azonban rámutatott, hogy a történelmi példák azt igazolják: feltételek mentén kiérlelhetők olyan iparágak és szereplők, amelyek az állam visszavonulása után is talpon maradnak, sőt meghatározóvá válnak.