Az idei nyár rendkívüli hőmérsékleti rekordokat és súlyos aszályt hozott Magyarországra, ami rávilágított az ország klímájának gyors változására. A szakértők szerint az éghajlat egyre inkább a Duna-delta régiójához hasonló vonásokat mutat, jelentős kihívások elé állítva a mezőgazdaságot és az emberi egészséget. Ez a tendencia nem csupán egy-egy forró évszakot jelez, hanem egy tartós és mélyreható átalakulást.
Az elmúlt nyár kivételesen forrónak bizonyult, számos hőmérsékleti rekord dőlt meg. Az augusztus volt a legmelegebb hónap a XX. század eleje óta, országos átlagban 24,9 Celsius-fokkal, ami 3,7 fokkal haladta meg az 1991–2020-as átlagot. A július a tizedik legmelegebb és hatodik legszárazabb volt 1901 óta, a teljes nyár pedig a második legmelegebbnek, de a legszárazabbnak számított 2024 után. Országos átlagban mindössze 75 milliméter csapadék hullott, ami a sokéves átlag alig 42 százaléka.
A hőhullámok intenzitása is kiemelkedő volt; a júniusi tizenkét napos hőhullám az 1901 óta mért legerősebbek közé tartozott, majd július végén egy újabb, kilenc napos, minden korábbinál intenzívebb időszak következett. Az éghajlatkutatók szerint az 1990-es évek óta a hőhullámok gyakorisága és intenzitása is növekedett. A trópusi éjszakák száma, amikor a hőmérséklet nem csökken 20 Celsius-fok alá, többszörösére emelkedett az elmúlt évtizedekben, különösen a városi hősziget-hatás miatt Budapesten. Ezek az éjszakák megakadályozzák a szervezet regenerálódását, és komoly egészségügyi kockázatot jelentenek.
Kutatások kimutatták, hogy a 27 Celsius-fok feletti napi átlaghőmérsékletű időszakokban érzékelhetően emelkedik a többlethalálozás. Ez azt jelzi, hogy a globális felmelegedés már nem jövőbeli, hanem jelenlegi, közvetlen hatással van az emberek egészségére.
Magyarország éghajlata nem csupán melegebbé, hanem ezzel párhuzamosan szárazabbá is válik. Ez a változás nem feltétlenül kevesebb csapadékot jelent, hanem a magasabb hőmérséklet miatti fokozott párolgás következtében romló vízellátottságot. A száraz-középszáraz klíma ma már az ország területének 64 százalékán fordul elő, szemben a 25 évvel ezelőtti 56 százalékkal. Az éghajlatkutatók szerint Magyarország klímája az éves csapadékösszeg, hőmérséklet és vízellátottság szempontjából egyre inkább Közép-Spanyolországra, Észak-Görögországra és a Duna-delta térségére jellemző vonásokat mutat.
Ez a tendencia különösen aggasztó a mezőgazdaság számára. A magasabb hőmérséklet miatt ugyanannyi csapadék mellett is kevesebb víz marad a talajban az intenzívebb párolgás következtében. Az idei nyár ezért nem egyszerűen száraz volt, hanem a hő és a csapadékhiány egymást erősítette. Európa jelentős részét is sújtotta az aszály, de a Kárpát-medence közepe az egyik legsúlyosabban érintett terület volt.
A búza termeszthetőségére vonatkozó kutatások sem adnak okot megnyugvásra. Az elmúlt ötven évben a búza érése közel három héttel korábbra tolódott, és ez a jövőben tovább gyorsulhat. A csapadék eloszlásának változása jelentősen befolyásolja a termésátlagot; a vegetációs időszak kedvezőtlenebb vízellátása miatt a terméshozam csökkenhet. Modellszámítások szerint a 2030-2070 közötti időszakban a termésátlagok 4500 kg/hektár alá, a minimumok pedig 3000 kg/hektár alá eshetnek, ha a termelési technológia nem változik.
A globális időjárást egyre inkább befolyásolja az El Niño jelenség, amely a globális átlaghőmérsékletet emeli, de a hazai időjárásra nincs közvetlen hatása. A hosszabb távú felmelegedés mögött azonban az emberi eredetű üvegházhatású gázkibocsátás áll. Az emberiség évente mintegy 10 milliárd tonna fosszilis eredetű szénnel terheli a légkört. Ennek a mennyiségnek körülbelül a fele az óceánok és a növényzet által elnyelődik, de a fennmaradó 50 százalék a légkörben marad és halmozódik.
Ez azt jelenti, hogy egyetlen év kibocsátás-csökkenése önmagában nem elegendő a folyamat visszafordításához. A kutatók hangsúlyozzák, hogy érdemi változáshoz azonnali, drasztikus és évtizedeken át fenntartott kibocsátás-csökkentésre lenne szükség. Jelenleg azonban a káros gázok kibocsátása, bár lassabb ütemben, de továbbra is növekszik.
A Párizsi Klímaegyezményben kitűzött cél, miszerint a globális felmelegedés mértékét 2 Celsius-fok alatt, lehetőleg 1,5 Celsius-fok közelében tartsuk 2100-ig, egyre távolabb kerül. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 2018-ban még 2040-re várta a másfél fokos felmelegedés elérését, de újabb modellbecsléseik szerint ez már a 2030-as évek elején, vagy akár a 2020-as évek végén bekövetkezhet. A szakértők már azt is kimondták, hogy a globális felmelegedést valószínűleg már nem lehet 1,5 Celsius-fok alatt tartani.
Ha a klímapolitikák nem változnak érdemben, a század végéig akár 2,6 Celsius-fok körüli melegedés is bekövetkezhet. Magyarország különösen sebezhető, mivel a globális átlagnál gyorsabban melegszik, így a változás hatásai nálunk hamarabb és erősebben jelentkeznek. A folyamat visszafordításához nem elegendő egy-egy év kibocsátás-csökkentése; évtizedeken keresztül folyamatosan és nagymértékben kellene visszavágni a kibocsátásokat. Az azonnali és jelentős kibocsátás-csökkentéssel még elérhető lenne valamilyen pozitív hatás, de a jelenlegi trendek nem ezt mutatják.
📰 Forrás: HVG — Eredeti cikk elolvasása