Danny Boyle, az Oscar-díjas rendező, legújabb alkotásával, az Ink című filmmel mutatkozott be a Velencei Filmfesztiválon. A James Graham forgatókönyvéből készült mű a brit bulvársajtó történetének egy meghatározó időszakába kalauzolja a nézőt. A film azt a korszakot dolgozza fel, amikor Rupert Murdoch médiamágnás 1969-ben megvásárolta a The Sun napilapot, és Sir Larry Lambet nevezte ki főszerkesztőnek, ezzel elindítva egy máig ható médiatranszformációt.
Murdoch és Lamb együttműködése alapjaiban változtatta meg a brit lapkiadás működését, és mély nyomot hagyott a médiatörténetben. A The Sun újraindításával egy agresszív, szenzációhajhász és szórakoztató újságírói modellt honosítottak meg, amely később világszerte mintává vált. Ez a megközelítés jelentős befolyást gyakorolt az emberek életére és a társadalmi diskurzusra, miközben a hagyományos újságírói normák egyre inkább háttérbe szorultak a példányszámért és a figyelemért folytatott szinte mániákus küzdelemben.
A film szerint a bulvársajtó ezen radikális megújulása nem elsősorban az olvasók igényeit szolgálta, hanem az eladások növelését célozta. Emellett személyes sérelmek orvoslása és egyfajda bosszúvágy kielégítése is motiválta, különösen Lamb önérzete miatt. Larry Lamb és válogatott kis szerkesztősége arra kereste a választ, mi érdekli igazán az embereket, és arra jutottak, hogy a szex, a meztelen nők és a celebek a legvonzóbb témák. Ennek megfelelően egyszerű, könnyen olvasható nyelvezetet és hangzatos, gyakran szinte értelmetlen szalagcímeket alkalmaztak, amelyek a figyelem megragadására irányultak.
Az Oscar-díjas rendező alkotása nem csupán a The Sun történetét meséli el, hanem ítéletet is mond arról a médiamodellről, amelynek hatása máig érezhető. A film a vadkapitalista szellemiségről szól, amely nem ismer határokat, de nem démonizálja Murdocht és Lambet, hanem komplex karaktereken keresztül mutatja be őket. Inkább csak jelzi, hová vezetett a tevékenységük, bemutatva a bulvársajtó radikális megújulásának hatástörténetét. Boyle egyértelműen arra utal, hogy a média, a közösségi média megjelenéséig, hatalmi ágként szinte mindent áthatott és befolyásolt, de nem biztos, hogy a helyes irányba.
Boyle a film végén Diana hercegnőt, modern kori botrányokat, háborús helyzeteket, a bulvár általános térhódítását és Donald Trumpot mutatja be, ezzel utalva a médiamodell széleskörű következményeire. A rendező egyértelműen összeköti a média bulvárosodását a társadalmi erkölcsi normák esetleges gyengülésével. Az alkotás vizuális világa a Gettómilliomos című filmet is megidézi, a díszletek, ruhák és sminkek pedig a legapróbb részletekig korhűek, aprólékos, profi munkáról tanúskodva. A színészi játék egészen kiváló, a mezőnyből egyértelműen kiemelkedik Jack O’Connell, aki Lambet alakítja, és Guy Pearce is nagyon meggyőző Murdoch szerepében. Bár a film közel kétórás hossza miatt olykor veszít a lendületéből, és a rendező talán túl sokat akart markolni, mégis remek munkát végzett, bevetve összes mesterfogását és történetmesélési praktikáját. Az Ink válaszokat kínál arra, hogyan jutottunk el a jelenlegi médiakörnyezetbe, bár nem feltétlenül az a mestermű, amit Boyle-tól megszokhattunk, és Claire Foy játéka is halványabbnak tűnik a többi szereplőéhez képest.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása