A Deutsche Bank kutatóintézetének tizedik, „Mapping the World's Prices” című jelentése rávilágít, hogy 2026-ra jelentősen átalakult a világ megélhetési költségeinek térképe. A devizaárfolyamok ingadozása, az infláció, a lakhatási válság, a geopolitikai feszültségek és a strukturális gazdasági átalakulások együttesen borították fel a korábbi évtizedekben megszokott árszínvonal-hierarchiát. A 2012-ben indult sorozat, amely akkor az eurózóna válságát, a jen történelmi csúcsát és a dollár gyengeségét mutatta be, mostanra teljesen fordított képet fest a világról.
A jelentés hat kontinens 69 városát vizsgálja Abu-Dzabitól Zürichig, hosszabb távú perspektívát is kínálva az árak alakulásáról 2016-hoz, a járvány előtti 2019-es bázishoz és az induló 2012-es évhez képest. Az összehasonlítások dollárban értendők, így tükrözik az árfolyam-ingadozások hatásait is.
Magas fizetések kontra reális megélhetés
Bár az Egyesült Államok városai, mint Zürich, San Francisco, Genf, Boston és New York vezetik a bruttó fizetések globális rangsorát, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ezek a legélhetőbb helyek. A lakhatási költségek figyelembevételével a kép drámaian megváltozik. New York például a bruttó fizetések alapján az első ötben szerepel, de az eldobható jövedelem tekintetében a 39. helyre esik vissza a magas bérleti díjak miatt. Hasonlóan meredek visszaesés tapasztalható Hongkongban és Szingapúrban is, ahol a lakhatási költségek levonása után 20, illetve 22 hellyel csökken a rangsoruk. Ez azt mutatja, hogy a magas helyi fizetések nem garantálják automatikusan a kedvező megélhetést.
A lakhatási költségek dominanciája
A jelentés szerint a három legdrágább város egy háromszobás lakás bérlésére New York (havi 8 873 dollár), Zürich (havi 6 285 dollár) és San Francisco (havi 6 071 dollár). New York jelentős előnnyel vezeti ezt a listát. Az ingatlanvásárlás terén Hongkong és Zürich továbbra is a legdrágább városok közé tartozik a belvárosi négyzetméterárak alapján, de Szöul gyorsan zárkózik fel, ahol az árak megduplázódtak az elmúlt évtizedben. Érdekesség, hogy Budapest mutatta a legnagyobb, tízéves időtávon mért ingatlanár-növekedést a vizsgált 69 város közül, ahol az árak megháromszorozódtak.
Regionális eltolódások: Tel-Aviv felemelkedése, Tokió átalakulása
Tel-Aviv felemelkedése az idei jelentés egyik legkiemelkedőbb története. A város mára a hatodik helyen áll a lakásvásárlási árak globális rangsorában, és a 16. helyen a háromszobás lakások bérleti díjai tekintetében. Emellett Tel-Aviv vezeti a listát az éttermi étkezések, a közüzemi díjak és a „cheap date” index tekintetében is. Ezt a jelenséget az erős sékel – amely az elmúlt évtizedben 30%-kal erősödött a dollárral szemben – és a rugalmas technológiai és védelmi szektor béremelkedései hajtják.
Ezzel szemben Tokió jelentős átalakuláson ment keresztül. Az egykor a világ egyik legdrágább gazdaságának számító japán főváros mára az egyik legolcsóbbá vált. A vásárlóerő-paritáson alapuló árindexe a kilencvenes évek közepi 173-ról mára mindössze 60-ra esett. Egy háromszobás lakás bérleti díja Tokióban nagyjából negyede a New York-inak, és egy étkezés két főre olcsóbb, mint Varsóban vagy Prágában. Japán emellett a világ legolcsóbb helyévé vált egy iPhone megvásárlására is.
Közép-Európa felzárkózása és az életminőség
A közép-európai városok, mint Prága, Varsó és Budapest, az elmúlt évtizedben jelentősen felzárkóztak a nyugat-európai árszínvonalhoz. Ezt az EU-s befektetések, a szűkös munkaerőpiacok, a valuta felértékelődése és a COVID utáni infláció okozta. Mindhárom városban a fizetések megközelítőleg megduplázódtak 2016 óta, és a bérleti, valamint ingatlanárak is követték ezt a tendenciát. Budapesten a fizetések 161%-kal, Prágában 121%-kal, Varsóban pedig 120%-kal emelkedtek egy évtized alatt. Ez azt jelenti, hogy a közép-európai helyszínek és Nyugat-Európa közötti megfizethetőségi különbség jelentősen csökkent.
Az életminőség rangsorai is érdekes mintázatot mutatnak: a globális pénzügyi központok, mint New York (46.), London (47.) és Párizs (43.), rosszul teljesítenek az élhetőség tekintetében, főként a drága lakhatás miatt. Ezzel szemben Luxembourg vezeti az életminőség listáját, és Koppenhága, Frankfurt, Genf, valamint Zürich is bekerült az első tízbe mind az életminőség, mind az eldobható jövedelem szempontjából – mindannyian európai városok. Egyetlen amerikai város sem ért el ilyen kettős sikert.
A jelentés rávilágít arra, hogy a globális gazdasági erők alapjaiban rajzolták át a megélhetési költségek globális térképét, és míg az amerikai városok továbbra is magas fizetéseket kínálnak, az európai jóléti városok gyakran jobb egyensúlyt teremtenek a jövedelmek és a megélhetési költségek között, ami magasabb életminőséget eredményez.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása