2026. június 1-jén az Oktatási Hivatal és a Déryné Program együttműködési megállapodást írt alá, amelynek értelmében a program drámapedagógiai és színházi célú anyagai hivatalosan is bekerülhetnek a köznevelésbe. Ez a lépés azonban azonnal heves szakmai ellenállást váltott ki, számos színházi szakember és szervezet fejezte ki aggodalmát a döntés kapcsán. A kritikusok szerint a megállapodás egyoldalú, és nem veszi figyelembe a területen felhalmozott széleskörű tudást és tapasztalatot.
A megállapodás értelmében a Déryné Program által fejlesztett óravázlatok, oktatási videók és kiadványok megjelenhetnek tankönyvekben, okostankönyvekben és segédanyagokban, valamint a Nemzeti Köznevelési Portálon. Emellett a már meglévő tankönyvekhez is kapcsolódhatnak QR-kódos linkeléssel. A program gerincét 25 irodalmi műhöz készült anyagcsomag adja, melyek célja a kötelező olvasmányok játékos, élményalapú feldolgozása.
A fejlesztők szándéka szerint ezek az anyagok minimális drámapedagógiai előképzettséggel is alkalmazhatók az iskolákban. A Déryné Program az együttműködést missziója szempontjából jelentős előrelépésnek tekinti, hiszen így művészeti-pedagógiai törekvései szélesebb körben érvényesülhetnek az iskolai oktatásban.
A hazai színházi nevelés és drámapedagógia területe évtizedek óta aktív és sokszínű, számos szereplővel és módszertannal. Ezen a területen hosszú idő alatt alakult ki egy gazdag szakmai paletta, amely különböző megközelítéseket és gyakorlatokat alkalmaz. A független sajtó évek óta figyelemmel kíséri a Déryné Programot, különösen a KultUp iskolai alprogramját, így a szakmában sokan tisztában vannak annak tartalmával és működésével. A mostani megállapodás éppen ezen a sokszínűségen belüli egyoldalú kiemelés miatt váltott ki ellenérzéseket.
A megállapodás hírére a Magyar Színházi Társaság azonnal reagált, levelet küldve Lannert Judit oktatási miniszternek, amelyben kérdéseket fogalmaztak meg és álláspontjukat fejtették ki. Ígéretet tettek arra, hogy pénteken részletesebb állásfoglalást tesznek közzé az ügyben. Herczog Noémi kritikus bejegyzésében hangsúlyozta, hogy nem a program megszüntetése a cél, hanem az, hogy a szakterület valódi ismerőire, a színházi nevelési és tantermi színházi szakemberekre bízzák a döntést arról, milyen formák kerüljenek be az oktatásba.
Cziboly Ádámot idézve kiemelte, hogy az államnak inkább kiegészítenie, semmint kiváltania kellene a három évtized alatt szervesen kialakult szakmai palettát, bevonva és támogatva a már meglévő társulatokat. Gabnai Katalin drámapedagógus személyes tapasztalatai alapján súlyos aggályokat fogalmazott meg, miután 2023-ban tizenöt KultUp-foglalkozást tekintett meg, amelyek közül csak néhányat talált megfelelő minőségűnek. Egy 2024-es oktatófilmről szóló reflexiójában is kritikusan nyilatkozott, szerinte a produkció visszaélt a drámapedagógia fogalmával, és a minőség elmaradt az elvárhatótól.
Gabnai Katalin megrendítőnek tartja, hogy magas pozíciókat betöltő személyek ilyesmire látnak igényt az iskolákban, és „zavaros kotyvaléknak” nevezte az anyagot, amelyet drámatanároknak ajánlanak. Aggodalmát fejezte ki a színészekre kényszerített „szörnyűséges és külsőséges játékmód”, valamint a „közhelyes badarságokat” ecsetelő kommunikátorok szerepe miatt. Végül választ vár az illetékesektől a megállapodás pontos tartalmát illetően.
Komáromi Sándor is hozzászólt a vitához, feltéve a kérdést, hogy ki dönti el Magyarországon, mit jelent a színház az iskolában. Rámutatott, hogy a döntés mögött legitimációs és governance-kérdések húzódnak, kiemelve, hogy a Déryné Programba való bekerülésről döntő hattagú szakmai bizottságnak maga Kis Domonkos Márk ügyvezető is tagja. Ez szerinte átláthatósági kérdéseket vet fel, még ha nem is feltétlenül szabálytalan, és hiányolta a nyilvános, összehasonlító szakmai értékelést, amelybe a hazai drámapedagógiai és színházi nevelési szereplők is bevonásra kerültek volna a döntés előtt.
A szakmai szereplők egyöntetűen azt szorgalmazzák, hogy a jövőben a döntéshozatal átláthatóbbá és inkluzívabbá váljon. Komáromi Sándor javaslata szerint egy közös, több szervezetet – például a TIE-t, a Kerekasztalt, a KÁVÁ-t, a Magyar Drámapedagógiai Társaságot és a felsőoktatási drámaképzéseket – összefogó országos tudástár lenne a járhatóbb út. Ez a megközelítés lehetővé tenné a sokszínű szakmai tapasztalatok gyűjtését és megosztását, elkerülve egyetlen program egyedüli kiemelését. A Magyar Színházi Társaság ígérete szerint továbbviszi az ügyet, ami további fejleményeket vetít előre a drámapedagógia és színházi nevelés jövőjével kapcsolatban a köznevelésben. A szakma továbbra is párbeszédet és szakértői bevonást vár el az illetékesektől.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása