Szabó Péter klímakutató szerint a globális felmelegedés hatásai egyre sürgetőbbé válnak, de az alkalmazkodási intézkedések, mint például egy országos energetikai program, azonnali enyhülést hozhatnak a háztartások számára. Míg a kibocsátáscsökkentés eredményei csak évtizedek múlva érezhetők, egy jól szigetelt és árnyékolt otthon már a következő nyáron kevesebb hűtést igényel. A szakértő egy átfogó, négy problémára választ adó országos energetikai programot javasol, amely egyszerre csökkenthetné a rezsit és a lakásokban tapasztalható elviselhetetlen hőséget.
A klímaváltozás globális hatásai már most is érezhetők. Az 1,5 Celsius-fokos globális hőmérsékleti átlag küszöbét már megközelítettük, sőt rövidebb időszakokra át is léptük, 2024-ben első alkalommal. A jelenlegi modellek szerint 2027-ben tartósan átlépjük ezt a határt, és a hűvösebb La Niña-évek sem hozzák majd vissza alá.
A felmelegedés hatásai nem lineárisak: az 1,5 fokról 2 fokra történő további félfokos emelkedés aránytalanul nagyobb következményekkel jár. Például, míg 1,5 fokos melegedésnél a forró napok globális gyakorisága 16 százalékkal nő a 20. század elejéhez képest, 2 foknál már 25 százalékos növekedés várható. A kukorica globális termésátlaga 1,5 foknál 1 százalékkal, 2 foknál viszont 6 százalékkal csökken. A 2 Celsius-fokos szintet a modellek átlaga 2039 körülre valószínűsíti, ami azt jelenti, hogy ami ma extrém nyárnak számít, az akkorra teljesen átlagossá válhat.
A globális felmelegedéshez rövid távon egy rendkívül erős El Niño jelenség is hozzájárulhat, amely 2026 és 2027 fordulóján várható, 70 százalékos eséllyel a valaha mért legerősebb El Niño-ként. Ez a Csendes-óceán trópusi térségének visszatérő felmelegedése, amely jelentősen befolyásolja a bolygó időjárását. A meleg tengerek és a légkör együttesen hatalmas energiát jelentenek a rendszerben, amit a Clausius–Clapeyron-összefüggés is alátámaszt: minden egyes Celsius-fokos melegedés 7 százalékkal növeli a légkör vízgőztároló képességét.
Ennek következtében világszerte fokozódnak az intenzívebb hőhullámok, az aszályok és a heves esőzések. A Meteorológiai Világszervezet (WMO) szerint 2027 lehet a legmelegebb globális év, hasonlóan a 2023-as El Niño utáni 2024-hez. Magyarországon a forró napok és trópusi éjszakák gyakorisága 1,5 és 2 fok között egyaránt körülbelül 7 nappal nő, szemben a 20. század eleje óta tapasztalt 5-7 napos növekedéssel. A hazai átlagos forró napok száma 1991 és 2020 között 3 volt, míg 2024-ben, az eddigi legmelegebb nyáron, 14 napot tett ki. A 2 fokos klímában ez az átlag várhatóan 15 napra emelkedik.
A klímaváltozás hazai hatásai széleskörűek és súlyosak. A növekvő hőmérséklet fokozza a párolgási igényt, így azonos csapadékhiány ma nagyobb aszályt okoz, mint korábban. Ez kiszáradó légkört és talajt, valamint erősödő kontinentalitást eredményez. A mezőgazdaságot különösen érinti a hosszú száraz időszakok és a hőstressz, ami negatívan hat a kukorica és burgonya termésére. A rossz termés növeli az importigényt, rontja az élelmiszer-biztonságot és inflációt generálhat, mint a 2022-es aszály idején.
Az elhúzódó aszályok nemcsak a mezőgazdaságot, hanem az ivóvíz- és energiabiztonságot is veszélyeztetik, valamint növelik a vegetációtüzek kockázatát. Idén nyáron több településen is vízkorlátozásra került sor. Az egészségügyben a hőség fokozza a többlethalálozást; 2024-ben, a három intenzív hőhullámos hét alatt mintegy 1400 fővel többen haltak meg, ami 20 százalékos többlethalálozást jelentett. A legsürgetőbb, rendszerszinten mégis kezeletlen kockázat a víz megtartása, nemcsak tározókban, hanem a talajban, a tájban és a településeken is, a "szivacsváros" elve szerint.
Bár sokan tartanak az emberiség kihalásától a klímaváltozás miatt, az ENSZ éghajlatváltozási kormányközi testülete (IPCC) által vizsgált szimulációk nem vetítik előre ezt a forgatókönyvet. Az emberiség képes alkalmazkodni, ha akar vagy ha muszáj. A bolygó maga túlélte már a jégkorszakokat és a mainál akár 15 fokkal melegebb időszakokat is. Azonban a mai emberi civilizáció és mezőgazdaság a holocén viszonylag stabil éghajlatán jött létre, és a gyors változások komoly kihívást jelentenek.
A legrosszabb reális eset nem az emberiség kihalása, hanem egyes térségek részleges lakhatatlanná válása, tartós élelmiszer- és vízhiány, tömeges migráció és államok destabilizálódása. Az Európai Unió és az Egyesült Államok kibocsátása már tetőzött, de globálisan továbbra is sürgető a földgázról és olajról való leválás, valamint a megújuló energiaforrásokba, a villamosenergia-hálózat fejlesztésébe és az energiatárolásba való befektetés. Az egyéni, vállalati és állami cselekvés egyaránt elengedhetetlen a hosszú távú fenntarthatóság eléréséhez.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása