A magyar külpolitika jelentős irányváltáson megy keresztül, a Tisza-kormány az Európai Unió és a NATO fősodrába való visszaintegrálódást tűzte ki célul. Orbán Anita külügyminiszter szerint az ország tekintélyét visszaépítik a nyugati szövetségi rendszerekben. Geopolitikai elemzők szerint ez a stratégia komoly vizsga előtt áll, és a konkrét eredmények még váratnak magukra.
A Tisza-kormány egyik legfontosabb külpolitikai célkitűzése, hogy Magyarországot visszaintegrálja az Európai Unió és a NATO fősodrába. Orbán Anita miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter többször is hangsúlyozta, hogy visszaépítik az ország tekintélyét a nyugati szövetségi rendszerekben.
Kosztur András geopolitikai elemző szerint a „visszaintegrálás” kifejezés azt jelenti, hogy Magyarország egy közös európai álláspontot fogad el, és kis szereplőként igyekszik előnyökhöz jutni a szervezetekben. Az uniós források hazahozatala az új szemlélet első próbaköve lehet, melynek elvi megállapodása már megszületett, de a gyakorlati eredmények őszre várhatók.
A kormány két további külpolitikai sikerről is beszámolt: az uniós pénzek hazahozataláról és a kárpátaljai magyarság jogait érintő megállapodásról. Az elemző azonban mindkettőt kérdőjelesnek tartja; utóbbi esetében a konkrét tartalom még ismeretlen, és Ukrajnában eddig nem született törvénymódosítás.
Az ukrán média arról számolt be, hogy Magyarország harmadszor is megakadályozta Ukrajna EU-csatlakozási folyamatát, a magyar kisebbségi jogok védelmének előrelépéséhez kötve a kifogás visszavonását. Orbán Anita külügyminiszter megerősítette, hogy Kijevtől a júniusban kitárgyalt kisebbségi megállapodások végrehajtását várják, amelyek az oktatási, kulturális és politikai képviseleti jogokat biztosítják.
Magyar Péter miniszterelnök „diplomáciai nagyüzemről” számolt be António Costa, az Európai Tanács elnöke és Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke fogadását követően. A találkozókon téma volt a napi egymillió eurós bírság elkerülése a menekültügyi szabályok miatt, melynek jóváírását az új uniós költségvetés tárgyalásakor kérik. A miniszterelnök leszögezte, hogy Magyarország nem támogatja a gyorsított csatlakozási eljárást egyetlen tagjelölt ország esetében sem.
Az előző kormány külpolitikájának egyik alapvetése az volt, hogy Magyarország egyszerre tartson fenn jó kapcsolatokat Washingtonnal, Moszkvával és Pekinggel. Emellett a konnektivitás jegyében igyekezett keleti partnereket találni és gazdasági kapcsolatokat építeni.
A Tisza-kormány ettől az irányvonaltól eltérő külpolitikai stratégiát követ. Kosztur András elemzése szerint az új kabinet lényegében kiszervezi a globális erőközpontokkal, mint az Egyesült Államokkal, Kínával és Oroszországgal való kapcsolattartást az uniós intézményeknek.
Ez azt jelenti, hogy az Európai Unióra bízza az ezekhez a nagyhatalmakhoz fűződő viszony alakítását. Az elemző rámutatott, hogy Brüsszel viszonya Washingtonnal többé-kevésbé konfliktusos, Pekinggel még inkább, Moszkvával pedig a leginkább.
Kosztur András nem gondolja, hogy a jövőben teljesen megszűnnének a kétoldalú kapcsolatok ezekkel az országokkal, hiszen bizonyos kérdésekben a közvetlen tárgyalások továbbra is elengedhetetlenek. Azonban ezeknek a kapcsolatoknak a kereteit alapvetően az EU és az érintett országok viszonya határozza meg.
Kovács János politikai elemző szerint a „diplomáciai nagyüzem” után a választói elvárások is megnőnek a találkozók érdemi eredményeivel kapcsolatban. Hangsúlyozta, hogy a „mosolydiplomáciáért” járó szimbolikus vállveregetés már nem elegendő; a hangsúly azon van, hogy az új irányvonal pénzben és fejlődésben mérhetően mennyire éri meg az országnak, és mennyiben nyújt többet, mint a korábbi különutasság.
Az új külpolitikai szemlélet értékelése eltérő nézőpontokból. Szuverenista szempontból egyértelműen szűkül a magyar mozgástér, hiszen az ország egy nagyobb egységbe integrálódik. Ezzel szemben a föderalista megközelítés abból indul ki, hogy Magyarország a jóval nagyobb érdekérvényesítési erővel rendelkező Európai Unió által elért eredmények haszonélvezője lehet.
Kosztur András ugyanakkor figyelmeztetett, hogy bár ez a szemlélet békeidőben gyakorlati előnyökkel járhatott volna, az Európai Unió nemzetközi súlyának csökkenése és a globális konfrontációk erősödése kockázatokat rejt. Ez ahhoz vezethet, hogy Magyarország olyan konfliktusokba sodródik, amelyek ellentétesek az érdekeivel, különösen, ha az összeurópai fősodor és a magyar érdek élesen ütközik, például az orosz energiahordozók kivezetése kapcsán.
A Tisza-kormány külpolitikai irányváltása az ázsiai kapcsolatok terén is megfigyelhető. Kína az elmúlt másfél évtizedben Magyarország egyik legfontosabb Európán kívüli gazdasági partnerévé vált, a kínai beruházások súlya jelentősen növekedett az elmúlt években.
Az új kabinet eddigi lépései azonban az ázsiai külpolitika hangsúlyainak átrendezésére utalnak, miközben Japán szerepe is felértékelődni látszik. Orbán Anita külügyminiszter nemrégiben egyeztetett Motegi Tosimicu japán külügyminiszterrel egy pozsonyi találkozó alkalmával.
A megbeszélésen a felek megállapodtak abban, hogy a technológia, az innováció és a mesterséges intelligencia területén új együttműködési lehetőségeket azonosítanak. Kosztur András elemző rámutatott, hogy Kína gazdasági térnyerése nem csupán magyar, hanem összeurópai jelenség.
A hosszú távú kilátásokat illetően kérdéses, hová vezet ez a politika, különösen akkor, ha az összeurópai fősodor és a magyar érdek élesen ütközik. Példaként említhető az orosz energiahordozók jövő évi kivezetése, amely komoly gazdasági és politikai kihívásokat jelenthet az országnak.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása