Az ukrán légierő F-16-os vadászgépei súlyos rakétahiánnyal küzdenek, ami jelentősen befolyásolja bevethetőségüket az orosz légi fenyegetésekkel szemben. Egy, az UNN által közzétett interjúból kiderült, hogy a gépek egyes bevetéseken kizárólag a fedélzeti gépágyúra támaszkodhatnak, mivel nincs elegendő légiharc-rakéta a feladatok hatékony végrehajtásához.
A kialakult helyzet miatt az ukrán vadászpilóták kénytelenek takarékoskodni a rendelkezésre álló légiharc-rakétákkal. Ez a kényszerű spórolás drámaian rontja a vadászgépek általános bevethetőségét és harci értékét. Annak ellenére, hogy elegendő számú repülőgép és képzett pilóta áll rendelkezésre, az orosz drónok és cirkálórakéták közeledésekor gyakran nincs elegendő fegyverzet a gépek teljes körű felkészítéséhez és a fenyegetések elhárításához.
A problémát nyíltan elismerte Fantom hívójelű parancsnok, aki az ukrán légierő 107. ezredét vezeti. Elmondása szerint fegyverzet nélkül minden repülőgép gyakorlatilag használhatatlanná válik a modern hadviselésben. Ez a kijelentés rávilágít a rakétahiány súlyosságára és annak közvetlen hatására a légierő műveleteire.
Az F-16-os vadászgépek 2024 nyara óta kulcsszerepet töltenek be Ukrajna többrétegű légvédelmi rendszerében. Fő feladatuk közé tartozik az orosz drónok és cirkálórakéták elfogása és megsemmisítése, valamint elrettentő erőt képviselnek az orosz harci repülőgépekkel szemben. Emellett földi célpontok elleni bevetéseket is végrehajtanak, hozzájárulva a szárazföldi erők támogatásához.
Fantom parancsnok hangsúlyozta, hogy a legfőbb prioritást a cirkálórakéták megsemmisítése jelenti, még mielőtt azok elérnék az ukrán városokat és a kritikus infrastruktúrát. Ezek a rakéták jelentős pusztítást okozhatnak, ezért elengedhetetlen a gyors és hatékony elfogásuk. Azonban a rakétahiány miatt ez a feladat is komoly kihívások elé állítja a légierőt.
Az F-16-osok elsődleges fegyverzetét a közepes hatótávolságú AIM-120 AMRAAM és a kis hatótávolságú AIM-9 Sidewinder légiharc-rakéták alkotják. Ezek a modern rakéták teszik lehetővé a légi célpontok hatékony és távoli leküzdését. Hiányukban a pilótáknak a fedélzeti gépágyúra kell támaszkodniuk, ami drasztikusan csökkenti a vadászgépek hatékonyságát. Különösen igaz ez a cirkálórakéták és drónok elleni védekezés esetében, ahol a látóhatáron túli rakétaindítás (BVR – Beyond Visual Range) lenne az optimális megoldás a célpontok elfogására. A gépágyúval történő elfogás sokkal nagyobb kockázattal jár, és jelentősen korlátozza a vadászgép taktikai lehetőségeit.
A rakétaszállítmányok logisztikája is komoly aggodalomra ad okot. Az ukrán légierő a rakéták határátlépésétől kezdve folyamatosan nyomon követi azok útját. A személyzet nem órákat, hanem perceket számol vissza addig, amíg a fegyverek elérik a bázisokat. Ez a feszült várakozás abból fakad, hogy folyamatos az aggodalom, vajon a szállítmányok megérkeznek-e a következő orosz légicsapás előtt, biztosítva ezzel a szükséges védelmi képességeket. A gyors és megbízható utánpótlás létfontosságú a folyamatos harckészültség fenntartásához.
Összességében az ukrán légierő F-16-os flottájának rakétahiánya komoly kihívást jelent az ország légvédelme számára. Bár a vadászgépek és a pilóták rendelkezésre állnak, a megfelelő fegyverzet hiánya korlátozza képességeiket az orosz légi fenyegetésekkel szemben, különösen a cirkálórakéták és drónok elleni védekezésben, melyek kiemelt prioritást élveznek. A helyzet rávilágít a folyamatos és elegendő fegyverszállítások kritikus fontosságára a konfliktusban.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása