Kaló Zoltán, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) júniusban kinevezett főigazgatója átfogó változásokat ígér az egészségügyi finanszírozásban. A szervezet, amely az 5000 milliárd forintos Egészségbiztosítási Alap büdzséjét kezeli, a tervek szerint visszakapja korábbi nevét, az Országos Egészségbiztosítási Pénztárt (OEP). Kaló Zoltán célja, hogy a NEAK ne csupán kifizetőhelyként működjön, hanem értékalapú, betegközpontú szolgáltatásvásárlóvá váljon, miközben a gyógyszerbeszerzések hatékonyságát is javítaná.
A főigazgató a Telexnek adott interjújában részletesen beszélt a jelenlegi kihívásokról és a jövőbeli elképzelésekről. Kiemelte, hogy egyes gyógyszereket Magyarországon akár két és félszer drágábban szereznek be, mint Nyugat-Európában, ami jelentős hatékonyságbeli hiányosságokra utal. Kaló Zoltán, aki harminc éve foglalkozik kutatóként az egészségügyi finanszírozással, már hónapokkal kinevezése előtt, Hegedűs Zsolttal egyeztetve készült a feladatra. Tervei szerint a ciklus végére egyértelműen meghatározott célokat kell elérni, igazodva a rendelkezésre álló forrásokhoz.
A NEAK vezetője szerint az elmúlt években az egykor erős OEP-et fokozatosan leépítették. Feladatokat és munkatársakat vontak el tőle, ami jelentősen gyengítette az elemzői és szakmai kapacitásait, valamint a szervezet önbecsülését is. Kaló Zoltán most azt ígéri, hogy újraépítik a szervezet tudását és gondolkodását, hogy a kollégák ismét merjenek cselekedni, és a NEAK ne csak egy puszta kifizetőhely legyen. Az interjúban szó esett a várólistákról, a magánegészségügyről és a Batthyány-Strattmann Alapítványról is.
Az egészségügyben a finanszírozó és az ellátórendszer szétválasztása helyes döntés volt, amikor létrehozták az Országos Egészségbiztosítási Pénztárt. Az OEP kezdetben erős felhatalmazással és profi stábbal rendelkezett, azonban az elmúlt két évtizedben ez a helyzet megváltozott. A létszámot csökkentették, feladatokat vettek el, és a szervezet önbecsülését is megtépázták. A főigazgató szerint ez egy sajnálatos folyamat volt, amelynek során az OEP elvesztette erejét és autonómiáját.
Példaként említette, hogy az OEP-nek eredetileg vagyonelemeket adtak, hogy önálló bevételeket generálhasson. Az utolsó ilyen megmaradt vagyonelem, egy mátraszentimrei üdülő is a választások előtt pár hónappal egy politikához közel álló személyhez került, ami szimbolizálja a szervezet gyengítésének folyamatát. Az államháztartás jelenlegi rossz állapota további kihívásokat jelent a tervek megvalósításában, mivel a rengeteg terv és elvárás mellett szűkös forrásokkal kell gazdálkodni.
A tervezett átalakítások középpontjában az értékalapú finanszírozás áll, amely a gyógyszerek és szolgáltatások vásárlása helyett az egészség megvásárlására fókuszál. A gyógyszergyártók esetében például a támogatási összeget a gyógyszer tényleges, mérhető hatékonyságához kötnék. Ha egy gyártó azt ígéri, hogy gyógyszere csökkenti a szívinfarktus esélyét vagy az onkológiai betegségek progresszióját, de ez nem történik meg, akkor a támogatási összeg egy részét vissza kell fizetnie. Ez a megközelítés gyökeresen átalakítaná a döntéshozatalt, mivel a finanszírozás az elért egészségügyi eredménytől függne.
Hasonló elvet alkalmaznának az ellátórendszerben is, ahol a kórházak teljesítményét és a betegelégedettséget is figyelembe vennék. Egy kórház több finanszírozást kapna ugyanazért a teljesítményért, ha jobb a betegelégedettségi mutatója. Ezzel szemben, ahol nagyobb számban fordulnak elő kórházi szövődmények, kevesebb pénz járna az adott ellátásért, ösztönözve a minőségi javulást. Ezeket az intézkedéseket értékalapú finanszírozási ösztönzőknek nevezik, és fokozatosan vezetik be.
A NEAK egy betegképviseleti koordinátort is felvett, akinek feladata a betegektől érkező tapasztalatok felerősítése és a döntéshozatalhoz való közelebb hozása. Emellett egy komoly elemzői csapatot is létrehoznak, amely akadémiai hátterű kollégákkal, nagy adattömegek professzionális elemzésével segíti a bizonyítékokon alapuló döntés-előkészítést. Ezáltal a döntések nem érzések vagy felsőbb utasítások, hanem rideg tények alapján születnének.
A főigazgató csökkenteni kívánja a tanácsadó cégek befolyását is a rendszerre. Sok esetben ezek a cégek készítik a gyógyszerek támogatási kérelmeit és a finanszírozási protokollokat, gyakran volt OEP-es kollégák alapításával. Az ilyen elemzéseket a jövőben nyilvánossá tennék, hogy ne lehessen újra és újra eladni ugyanazt az információt. A cél a szürke zónába tartozó, nem fair gyakorlatok felszámolása és egy átláthatóbb, etikusabb rendszer kialakítása.
Kaló Zoltán reményei szerint a négyéves ciklus alatt olyan mértékű változásokat tudnak bevezetni, amelyek a lakosság számára is komoly és érzékelhető javulást hoznak az egészségügyi ellátásban. Bár a múltbeli problémák, mint például a Batthyány-Strattmann László Alapítvány átvétele, jelentős munkamennyiséget és terhet rónak a szervezetre, a hangsúly a jövőre és a gyors előrehaladásra kerül. A cél, hogy a betegek érezzék a gyorsulást és a változást.
A kormány valószínűleg tartja azt az ígéretet, miszerint évente 500 milliárd forint többletforrás érkezik majd az egészségügybe. Ez a jelentős pluszforrás kulcsfontosságú lehet a tervek megvalósításához és a rendszer megerősítéséhez. Kaló Zoltán és csapata elkötelezett amellett, hogy a NEAK/OEP ismét erős, hatékony és a betegek érdekeit szolgáló intézménnyé váljon, amely bizonyítékokon alapuló döntésekkel optimalizálja a közfinanszírozást.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása