A gyermekvállalás örömteli esemény, ám a magyar munkaerőpiacon komoly gazdasági ára van az anyák számára. Egy új, a Defacto blog és a Magyar Közgazdaságtudományi Egyesület együttműködésében készült tanulmány részletesen vizsgálta a nők foglalkoztatási és kereseti helyzetét a szülés utáni években. A kutatás, melyet a Közép-európai Egyetem, az Oxfordi Egyetem és a Stockholmi Egyetem kutatói készítettek, rávilágít, hogy az anyaság miként vezet tartós hátrányokhoz, és milyen mértékben növeli a gazdasági kiszolgáltatottságot Magyarországon.
A 2010-es évek adatait elemezve a kutatók megállapították, hogy a gyermekvállalás első évében az anyák munkajövedelme gyakorlatilag nullára csökken. Ez a jelentős visszaesés nem múlik el gyorsan: három évvel a szülés után a gyermekes nők még mindig feleannyit keresnek, mint gyermektelen társaik. A hátrány tartósan fennmarad, még akkor is, ha az anyák visszatérnek a munkaerőpiacra. Hat évvel a szülés után az anyák munkajövedelme 31 százalékkal alacsonyabb, és foglalkoztatási esélyük is 32 százalékkal kisebb.
Az elemzés szerint a visszatérő anyák átlagosan 7 százalékkal kevesebb órát dolgoznak, és órabérük is 12 százalékkal alacsonyabb ahhoz képest, mint amennyit gyermekvállalás nélkül keresnének. Ez a jelenség nem csupán az átmeneti munkaerőpiaci kiesés következménye, hanem összetettebb okokra vezethető vissza. A kereseti visszaesés három fő csatornán keresztül jelentkezik: sok anya évekig nem tér vissza a munkaerőpiacra, a visszatérők gyakrabban dolgoznak részmunkaidőben, és a dolgozó anyák órabére is alacsonyabb a várhatónál. Ez azt jelenti, hogy az anyák nem csupán időt veszítenek, hanem rosszabb feltételekkel is kerülnek vissza a munkába.
Az anyák munkaerőpiaci hátrányai szorosan összefüggnek a hazai intézményi környezettel és a családpolitikai ösztönzőkkel. A gyermegondozási ellátások rendszere hosszú, akár hároméves otthonmaradásra ösztönöz. A vizsgált időszakban a csecsemőgondozási díj és a gyermekgondozási díj mellett nem volt megengedett a munkavégzés, ami azt jelentette, hogy a gyermek kétéves koráig jelentős támogatástól esett el az a nő, aki visszatért a munkaerőpiacra. Ez a szabályozás jelentősen befolyásolta a nők döntéseit és lehetőségeit.
A gyermekellátási infrastruktúra hiányosságai is hozzájárulnak a problémához. A gyermekek kevesebb mint egyharmada számára érhető el bölcsődei ellátás, és óvodába is csak hároméves korban mehetnek a gyerekek. Nemzetközi összehasonlításban ez az intézményi modell magasabb bérhátrányt okoz az anyáknak, amit a magyar adatok is megerősítenek. Az otthonmaradásra ösztönző, de a munkaerőpiaci visszatérést nehezítő rendszer tehát rendszerszintű korlátokat állít az anyák elé.
Az anyasággal járó tartós kereseti hátrány messzemenő következményekkel jár, melyek túlmutatnak az egyéni szinten. Jelentősen hozzájárul a nők és férfiak közötti bérszakadékhoz, növelve ezzel a nők gazdasági kiszolgáltatottságát. Hosszú távon negatív hatással van a nyugdíjakra, a megtakarításokra és a karrierlehetőségekre is, korlátozva a nők pénzügyi önállóságát és jövőbeni biztonságát.
A kutatás rávilágít, hogy ezek a jelenségek nem csupán egyéni döntések eredményei, hanem rendszerszintű ösztönzők és korlátok következményei. Bár a magyar családpolitika célja egyértelműen a gyermekvállalás támogatása, a tanulmány arra figyelmeztet, hogy ha a támogatási rendszer tartósan leválasztja az anyákat a munkaerőpiacról, annak hosszú távú ára van, elsősorban a nők számára. A kérdés tehát nem az, hogy támogassuk-e a családokat, hanem az, hogy milyen módon tegyük ezt, elkerülve a nem kívánt mellékhatásokat.
A kutatás hangsúlyozza, hogy olyan megoldásokra van szükség, amelyek nem kényszerítik az anyákat választásra a gyermekvállalás és a gazdasági önállóság között. Pozitív változásként említhető, hogy a magyar szabályozásban jelenleg a gyermekgondozási díjban részesülők visszatérhetnek dolgozni anélkül, hogy elveszítenék az ellátást. Ez a módosítás enyhítheti a korábbi korlátokat.
További fontos lépések lennének a bölcsődei férőhelyek számának jelentős bővítése, ami segítené a kisgyermekes anyák korábbi visszatérését a munkába. Emellett a rugalmas foglalkoztatási formák ösztönzése is kulcsfontosságú lehet, lehetővé téve az anyák számára, hogy jobban összeegyeztessék a családi és munkahelyi kötelezettségeket. Ezen intézkedések hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az anyák ne kerüljenek tartós hátrányba a munkaerőpiacon, miközben továbbra is támogatást kapnak a gyermeknevelésben.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása