Augusztus 29-én népszavazást tartottak Izlandon arról, hogy az ország folytassa-e az Európai Unióval 2013-ban felfüggesztett, majd 2015-ben politikailag leállított csatlakozási tárgyalásokat. A szoros küzdelemben az izlandiak többsége végül a tárgyalások újrakezdése ellen szavazott. Ez az eredmény nem csupán az izlandi kormány számára jelent kihívást, hanem az Európai Unió bővítéspolitikájának is szimbolikus vereséget hozott.
A közvélemény-kutatások már a szavazás előtt is megosztottságot mutattak, hol az egyik, hol a másik álláspontot támogatva. Az utolsó hetekben azonban a tárgyalások újrakezdését ellenző tábor erősödött. Magas, 82,5 százalékos részvétel mellett az izlandiak 52,8 százaléka ellenezte a tárgyalások folytatását, míg 47,2 százalékuk támogatta volna azt.
Ez az eredmény komoly csapás a népszavazást kezdeményező és az EU-csatlakozást szorgalmazó izlandi kormánynak. Brüsszelben is reménykedtek abban, hogy a népszavazás lendületet adhat az évtizedek óta döcögő bővítéspolitikának, és Izland csatlakozása stratégiai célokat is szolgálhatott volna.
Izland 2009-ben nyújtotta be hivatalosan csatlakozási kérelmét, és megkezdődtek a tárgyalások. A 2013-as kormányváltás azonban megváltoztatta a helyzetet, amikor a balközép koalíciót egy jobbközép kormány váltotta. Ez az új kormány először leállította, majd kérte az Európai Bizottságtól, hogy Izlandot ne tartsák többé tagjelölt országként nyilván.
A Szociáldemokrata Szövetség 2024-es visszatérése után Kristrún Frostadóttir miniszterelnök bejelentette a népszavazást. A tervezettnél egy évvel korábban tartották meg, részben az Arktisz geopolitikai felértékelődése miatt. Frostadóttir elsősorban gazdasági érvekkel kampányolt az EU mellett.
A csatlakozás támogatói szerint a vámunióhoz való csatlakozás élénkítené a kereskedelmet és a gazdaságot. Az euró bevezetése stabilabbá tenné az életet, lehetőséget adna az alapkamat csökkentésére és az infláció megszüntetésére, ami az átlagemberek életét javítaná.
Az ellenzők, élükön a Függetlenségi Párt vezetőjével, Gudrun Hafsteinsdottirral, a hátrányokat hangsúlyozták. Fő érvük az volt, hogy fel kellene adni az izlandi koronát és az önálló monetáris politikát. Az igazi ütőkártyát azonban a halászat és a szuverenitás kérdése jelentette.
Az ország exportbevételének mintegy 40 százaléka, GDP-jének 15 százaléka a halászatból származik. Az EU Közös Halászati Politikájához (KHP) való csatlakozás azt jelentené, hogy Izland lemondana ezen erőforrás feletti teljes ellenőrzésről. Az ellenzők attól tartottak, hogy más EU-tagállamok halászati érdekei is megjelennének, és a közös környezeti előírások visszafognák az izlandi halászatot, beláthatatlan gazdasági következményekkel járva.
Hafsteinsdottir érvei szerint Izland az Európai Gazdasági Térség (EGT) tagjaként már most is hozzáfér az uniós egységes piachoz, ami elegendő előnyt biztosít. A vámunióhoz való csatlakozás veszélyeztetné a farmerek és halászok megélhetését. Bár a tagság beleszólást biztosítana az uniós jogszabályokba, az ellenzők szerint a közel 400 ezer fős szigetország méreténél fogva nem tudna hatékonyan fellépni érdekei mellett Brüsszelben.
Kristrún Frostadóttir miniszterelnök a népszavazás előtt megígérte, hogy elutasítás esetén ciklusa végéig, azaz 2028-ig nem hozza fel újra a csatlakozás kérdését. Az eredmény valószínűleg egy évtizedre, vagy akár évtizedekre lekerült a politikai napirendről Izlandon, megszüntetve egy régóta fennálló politikai törésvonalat.
Fontos megjegyezni, hogy jogilag a csatlakozás továbbra is lehetséges. A népszavazás nem a tagjelölti státusz visszavonásáról szólt, hanem a tárgyalások folytatásáról. Az Európai Bizottság értelmezése szerint Izland tagjelölt státusza 2015-ben sem szűnt meg jogilag.
Brüsszelben, különösen az Európai Bizottságban, nagy reményeket fűztek az izlandi népszavazáshoz. Izlandot stabil nyugati demokráciaként, uniós joggal összhangban lévő jogszabályokkal és tehetős országként az egyik legkedvezőbb helyzetű tagjelöltnek tartották. Az elutasítás így nem csak Izland, hanem az EU számára is egy elszalasztott lehetőséget jelent.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása