A magyar zenei élet ikonikus alakjáról, Földes László Hobóról készült "Úton lenni boldogság" című dokumentumfilm rendezője, Szederkényi Olga, betekintést engedett az alkotói folyamatba. Az interjúban a film születésének nehézségeiről, a művésszel való közös munkáról és a tudatosan kihagyott, ám fontos történetekről is szó esett. A produkció már több mint hetvenezer nézőt vonzott a mozikba.
Szederkényi Olga eredetileg dramaturgiai feladatokra kapott felkérést a projekthez, miután előtte már öt rendező dolgozott a filmen sikertelenül. Végül ő vette át a rendezői széket, teljes alkotói szabadságot élvezve Csáky Attila producer részéről. A rendező számára kulcsfontosságú volt, hogy kialakuljon a megfelelő kémia Hobóval, és ragaszkodott ahhoz, hogy a korábbi rendezők által felvett legjobb nyersanyagok is bekerüljenek a végleges alkotásba.
Az első jelentős közös pontot az jelentette, hogy Hobo és a producer is elfogadta Szederkényi elképzelését a film szerkezetéről. A dokumentumfilm alapját József Attila "A hetedik" című versének első strófája adja. Szederkényi nyíltan beszélt arról, hogy Hobo karakteres személyiség, de számára nem a könnyűség, hanem az egy irányba tartás képessége volt a meghatározó a közös munkában.
A rendező elmondása szerint a határozott emberektől és a konfliktusos helyzetektől nem riad vissza, így a Hobóval való munka, bár kihívásokkal teli, mégis megtalálta őt. A legnagyobb művészi kihívást azonban nem a személyiségük különbözősége, hanem Hobo életművének hatalmas terjedelme jelentette. Nyolcvan évnyi életet és hatvan évnyi pályafutást kellett úgy másfél órába sűríteni, hogy a film ne váljon egyszerű kronológiává.
A stáb ezért térben és időben is útra kelt Hobóval: három országban követték, több mint egy tucat fellépésére és koncertjére kísérték el. Emellett több száz órányi archív felvételből válogattak, hogy minél teljesebb képet adjanak a művészről. A forgatás során világossá vált Szederkényi számára, mennyi mindent visz egyedül a vállán egy olyan előadó, aki hat évtizede maga áll a saját pályája élén, főnök nélkül, árnyék nélkül.
Hobo pályafutása azért is különleges, mert nem egy előre megtervezett művészkarriert épített fel, hanem egyszerűen "nem illett bele a dobozba". Időről időre megtalálta azokat az embereket, akik elkísérték egy darabon, miközben ő végig a saját útját járta. Ez a függetlenség és spontaneitás jellemzi egész művészi létét.
A készítőknek közben arról is dönteniük kellett, mi maradjon ki a filmből, ami jelentős művészi és etikai kérdéseket vetett fel. Hobo "Térdig a sz.rban, fülig a szeretetben" című önéletrajzi könyvében számos, sokszor kifejezetten kemény gyermekkori és kamaszkori történetet idéz fel, amelyeket szívesen viszontlátott volna a dokumentumfilmben. Szederkényi Olga azonban úgy érezte, nem minden történetet lehet ugyanúgy átvinni a vászonra.
A rendező indoklása szerint, ha nincsenek olyan szereplők, akiket már nem lehet megkérdezni a történetek másik olvasatáról, akkor nem biztos, hogy érdemes azokat bemutatni. Hobo gyermek- és kamaszkorában fizikailag és lelkileg is súlyos dolgokon ment keresztül, de ezek részletes kibontása szétfeszítette volna a film szerkezetét. Ez elvitte volna a fókuszt arról, amit a rendező középpontba akart állítani: hogyan tudott Hobo a buktatók ellenére több mint hatvan éven át aktív alkotó maradni.
Ennek a filmnek az volt a célja, hogy egy egyszemélyes road movie-ban egy blueszenészt mutasson be, akinek nagyon szoros kapcsolata van az irodalommal. A kihagyott történetek elmesélése elterelte volna a figyelmet erről a specifikus megközelítésről, és egy más típusú, talán sokkal sötétebb hangulatú alkotást eredményezett volna.
Az "Úton lenni boldogság" végül nem egy teljes életrajznak készült, hanem egy olyan portrénak, amely Hobo pályájának ívét, az irodalomhoz fűződő kapcsolatát és az út közben kialakult emberi kapcsolatait helyezi a középpontba. A film egy blueszenész utazását mutatja be, aki a saját útját járva vált legendává.
Szederkényi Olga ugyanakkor nem zárta ki annak lehetőségét, hogy Hobo életének keményebb, kevésbé ismert fejezeteiből később külön dokumentumfilm készüljön. Úgy véli azonban, azt már más típusú rendezőnek kellene elkészítenie, jelezve, hogy az a téma eltérő megközelítést és érzékenységet igényelne. A film sikere a nézők körében is megmutatkozott, hiszen eddig több mint hetvenezer ember látta, ami igazolja a rendezői koncepció helyességét.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása