A Gangesz-cápa (Glyphis gangeticus), amelyet rendkívüli ritkasága miatt sokan „szellemcápának” is neveznek, évtizedeken át csupán szórványos megfigyelések és halászok zsákmányai alapján volt dokumentálható. A faj a kihalás szélén állt, ám egy friss felfedezés Indonéziában, Borneó szigetén, reményt adhat a megmentésére. A Sesayap folyóban azonosított populáció a kritikus helyzetben lévő faj utolsó ismert életképes szaporodóállománya lehet, ami egyszerre vált ki lelkesedést és aggodalmat a kutatók körében.
A fordulat 2023-ban következett be, amikor Michael Grant, az ausztrál James Cook Egyetem kutatója indonéz kollégáival a térség folyami cápáit vizsgálta. A Sesayap folyó mentén egy helyi halász hihetetlen fogásról számolt be: mindössze négy nap alatt tizenhét Gangesz-cápát ejtett. Ez a mennyiség rendkívülinek számított egy olyan faj esetében, amelyet korábban évtizedeken át csak elszórtan dokumentáltak.
A későbbi felmérések megerősítették a gyanút, hogy nem csupán elkóborolt egyedekről van szó. Indonéz kutatók 2026-ra már összesen negyvenhárom dokumentált példányról számoltak be a Sesayap térségében. A 2023-as vizsgálatok során talált cápák között újszülöttek és az adott évben született fiatal állatok is voltak, ami arra utal, hogy a folyó nem egyszerű átjáró, hanem szaporodó- és nevelőhely.
Ezen döntő részletek alapján a Sesayap folyó 2024-ben bekerült a nemzetközileg kijelölt Important Shark and Ray Areas (ISRA), azaz a cápák és ráják szempontjából kiemelt jelentőségű területek közé. A hivatalos értékelés szerint ez lehet a Gangesz-cápa egyetlen ismert életképes szaporodópopulációja a világon.
A Gangesz-cápa neve könnyen félrevezető lehet, hiszen bár az indiai folyórendszerről kapta, történelmi elterjedése jóval nagyobb volt. Dél- és Délkelet-Ázsia folyóiban, torkolataiban és part menti vizeiben fordult elő, de mára eredeti élőhelyének jelentős részéről eltűnt. Az IUCN (Természetvédelmi Világszövetség) kritikusan veszélyeztetettnek minősíti a fajt, és 2021-es becslése szerint kevesebb mint kétszázötven ivarérett példánya maradhatott.
A Sesayap folyó különleges környezete ideális élőhelyet biztosít a Gangesz-cápa számára. A folyó gyorsan áramlik, hatalmas árapályingadozás jellemzi, vize erősen zavaros, partjait pedig mangrovék szegélyezik. Az édesvíz és a tenger találkozásánál folyamatosan változó sótartalmú élőhely jön létre, ami kedvez a fajnak. Az itt talált fiatal példányok ötvennyolc és száznyolc centiméter közötti hosszúságúak voltak, ami megerősíti a folyó, mint nevelőhely szerepét.
Paradox módon a Gangesz-cápára nem elsősorban az emberi félelem jelent veszélyt, mivel a helyiek számára nincs különösebb gazdasági vagy kulturális értéke. Húsa nem számít keresettnek, és uszonya sem olyan értékes, mint más cápafajoké, így nincs erős ösztönzés a célzott vadászatára. Azonban egy állatnak nem kell célpontnak lennie ahhoz, hogy kihaljon.
A Gangesz-cápa könnyen beleakadhat azokba a horgokba és hálókba, amelyeket más halakra helyeznek ki. A 2023-as terepmunka során a kutatók a folyó menti falvakban mintegy ötven, kis méretű cápától származó uszonykészletet is láttak, amelyek között feltehetően fiatal Gangesz-cápák maradványai is voltak. Egy újabb veszély is közeledik: Ázsiában egyre nagyobb üzlet a „fish maw”, azaz bizonyos halfajok szárított úszóhólyagja. A növekvő kereslet új halászatokat hív életre, amelyekben használt kopoltyúhálók nagy számban ejthetnek el veszélyeztetett cápákat és más nagytestű vízi állatokat is járulékos fogásként.
Egy néhány száz egyedre becsült faj esetében néhány tucat elveszített fiatal állat már nem egyszerű halászati mellékhatás, hanem a populáció jövőjét befolyásoló, súlyos veszteség. A Gangesz-cápa éppen ezért különösen sérülékeny, és a Sesayap folyóban talált populáció fennmaradása kritikus jelentőségű a faj túlélése szempontjából.
A kutatók most nem a folyó elkerítésével kívánják megvédeni a cápát, hanem egy sokkal nehezebb célt tűztek ki maguk elé: úgy megóvni a fajt, hogy közben a helyi közösségek megélhetése se kerüljön veszélybe. A James Cook Egyetem és indonéz partnerei nemzeti védettséget szeretnének elérni a Gangesz-cápa számára. Ezzel párhuzamosan a halászokkal együttműködve olyan szabályokat dolgoznának ki, amelyek csökkenthetik a véletlen befogásokat.
A helyi közösségek jelentik a legnagyobb reményt a faj megőrzésében. A kutatók beszámolói szerint sok halász örömmel fogadta a hírt, hogy olyan élőhely mellett él, amely a világ egyik legritkább cápájának utolsó menedéke lehet. A Sesayap vize kívülről nem különösebben látványos, barna, iszapos, mangrovék között kanyarog, mégis ebben a zavaros folyóban dőlhet el egy egész faj sorsa.
📰 Forrás: Magyar Hírlap — Eredeti cikk elolvasása