A magyar gazdaság és az ipari fogyasztók évente jelentős felárat fizetnek a nyugati áramárakhoz képest, ami elemzések szerint több tízmilliárd, akár több százmilliárd forintos többletterhet jelent. Ennek hátterében nem a magyar határkeresztező vezetékek hiánya áll, hanem a szomszédos országok belső hálózati hiányosságai okozta korlátozások. Ezek a korlátozások megakadályozzák, hogy az olcsóbb, nyugati áram eljusson Magyarországra, mérsékelve a hazai árcsúcsokat.
Az osztrák és szlovák belső vezetékek gyenge állapota miatt a szomszédos rendszerirányítók mesterségesen csökkentik a Magyarország felé irányuló áram mennyiségét. Ezt a korlátozást nem a piaci kereskedést lebonyolító áramtőzsdék alkalmazzák, hanem a fizikai ellátásbiztonság fenntartására hivatkozva. A Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) adatai szerint az osztrák-magyar és szlovák-magyar határok árkülönbségének mintegy 60 százalékát két konkrét belső vezeték okozza: egy Szlovákiában (Veľký Ďur–Levice) és egy Ausztriában (Neusiedl–Wien).
A Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. (Mavir) adatai alapján a szlovákiai Veľký Ďur–Levice vezetéken az idő közel 30 százalékában alkalmaznak ilyen korlátozást, átlagosan a kapacitás 15 százalékát vonva el a piaci kereskedelemtől. Míg az osztrák rendszerirányító hivatalos kérelmet nyújtott be és kapott haladékot a korlátozásokra 2026-ig, a szlovák fél nem kért formális mentességet. Ehelyett a biztonsági szabályozószelepet alkalmazza rendszeresen, ami kevésbé átlátható módon vezet ugyanahhoz az eredményhez.
A magyar villamosenergia-rendszer fizikailag jól integrált az európai hálózatba, a határkeresztező vezetékek átviteli kapacitása meghaladja a hazai bruttó beépített kapacitások 50 százalékát, ami jóval több az uniós 15 százalékos célértéknél. 2021-ben új szlovák-magyar, 2022-ben szlovén-magyar vezetékek is üzembe álltak, tehát a probléma nem a magyar oldalon lévő interkonnektorok hiánya. A rendszerirányítók számára törvényes lehetőség van a kapacitás csökkentésére a rendszer biztonságos működésének megőrzése érdekében (IVA – Individual Validation Adjustment), azonban a szlovák oldalon ennek az eszköznek a kirívó gyakorisága okoz tartós kapacitáshiányt.
A hazai belső kapacitások, mint például a tárolók és rugalmas erőművek fejlesztése éveken át elmaradt, ami növeli a rendszer sérülékenységét. Ez a hiányosság különösen megmutatkozott az idei augusztusi hőhullám idején, amikor a Duna apadása és a paksi blokkok visszaterhelése miatt a magyar piac drága importra szorult az esti csúcsórákban.
A korlátozások közvetlen pénzügyi terhet jelentenek a magyar gazdaság számára. APortfolio és aVilággazdaság modellszámításai szerint csak 2023. július 25. és augusztus 4. között, tíz nap alatt, a nettó import becsült extra költsége elérte a 24,9 milliárd forintot. Ez az összeg jelentősen alacsonyabb lett volna, ha a július végi, még moderáltabb árszinten sikerült volna beszerezni az áramot.
Hosszabb távon is komoly makrogazdasági hatása van a jelenségnek. A hazai áramtőzsde (HUPX) és a nyugati piacok (pl. német EPEX) közötti árkülönbség, felszorozva a hazai importigénnyel, egyes elemzők szerint évente 80-170 milliárd forintos többletterhet ró a gazdaságra. Ez a helyzet hátrányosan érinti az ipari fogyasztókat és az egész magyar gazdaságot, csökkentve versenyképességüket.
A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) és a Mavir is aktív diplomáciai tevékenységet folytat a szűkületek feloldása érdekében. A MEKH tájékoztatása szerint folyamatosan napirenden tartják a határkeresztező kapacitások rendelkezésre állásának kérdését európai és regionális fórumokon, valamint bilaterális egyeztetéseket is folytatnak szlovák és osztrák társhatóságokkal. Kormányzati szintű fellépésre is javaslatot tettek, és részt vettek miniszteri szintű találkozókon is.
Annak ellenére, hogy a hivatalos kommunikáció aktív képet fest, a Mavir adatai szerint a szlovák vezetéken továbbra is gyakoriak a korlátozások, és a tényleges kapacitásnövelés terén érdemi eredmények egyelőre elmaradnak. A kormány augusztusban bejelentett egy 868 milliárd forintos hazai rugalmassági csomagot, amely tárolók, szélenergia és okosmérők fejlesztését célozza. Az energiadiplomácia fókusza azonban jelenleg inkább a felső-dunai vízvisszatartásra irányul, miközben az árampiaci árcsúcsokat valójában a hálózat kereskedelmi lefojtása okozza. Vannak még kihasználatlan eszközök, például az uniós energiaszabályozók szervezetében fel lehetne lépni az IVA túl gyakori alkalmazása ellen, és számon lehetne kérni a minimális határkeresztező kapacitás biztosítására vonatkozó uniós követelmények (RAM) betartását.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása