Az Insidious horrorfilmes franchise, amely korábban a nézők rettegésben tartásáról volt ismert, legújabb, hatodik felvonásával, a „Köztünk járnak” alcímű epizóddal sem tudta visszaszerezni korábbi fényét. A széria, amely az elmúlt években az egyik legérdekesebbnek számított a horror műfajában, az ötödik rész után a friss alkotással is elmarad a várakozásoktól. A kritikusok szerint az új film csupán pillanatokra képes felidézni a franchise eredeti erejét, és sajnos egyre inkább egy „átlagos vagy az alatti plázahorror” szintjére süllyedt.
A „Köztünk járnak” című film Gemma (Amelia Eve) történetét meséli el, aki egyedülálló anyaként neveli kilencéves kislányát. Gemma gyermekkori traumákkal küzd, melyeket kiszámíthatatlan édesanyja okozott, és mindent megtesz, hogy saját gyermeke ne éljen át hasonlókat. A múlt árnyai azonban kísértik, és egy túlvilági entitás is fel akarja használni őt sötét céljaira.
A bő 100 perces játékidő első harmada még ígéretesen indul, megteremtve a megfelelő atmoszférát és bemutatva Gemma fokozatos mentális leépülését. Ebben a szakaszban akadnak hatásos ijesztgetések, például egy párnaváras jelenetsor, amely kifejezetten erős és feszült. A horrorfaktor hatásos és nyugtalanító, az összefüggések ekkor még csak körvonalazódnak.
Azonban ahogy a rendező, Jacob Chase elkezdi kibontani a történetet és egyre több háttérinformációt csepegtet, az összkép szétesik. A hangulat fokozatosan elvész, különösen a másik világba tett látogatások során, amelyek elveszítik szeánsz jellegüket és túl egyszerűvé válnak. A karakterek felületesek maradnak, egy valószerűtlen szerelmi szál és egy „alibi segítő” is bekerül a cselekménybe.
A franchise központi karaktere, Elise (Lin Shaye) médium is visszatér, de jelenléte most először teljesen súlytalan, és a film nem veszítene az élményből, ha kimaradna. Hasonlóan, a korábbi felvonások összes antagonistáját is visszahozzák, mintha a rendező egy „best of” összeállítást akart volna készíteni, anélkül, hogy tudta volna, hogyan illessze össze a darabokat. A humor, ami korábban része volt a sorozatnak, itt önmaga paródiájának hat.
Az Insidious franchise 2010-ben indult James Wan és Leigh Whannell alkotópáros közreműködésével, akik a „Fűrész” című filmet is jegyezték. Wan rendezte az első két részt, míg Whannell a harmadikat, amely az előzményeket mesélte el. Whannell íróként végig kitartott a széria mellett, egészen a hatodik filmig, ahol már csak producerként vett részt a kreatív folyamatokban.
A filmek idővonala kissé bonyolult, mivel az eredetileg főszereplő Lambert család az első kettő, valamint az ötödik felvonásban tűnik fel. Elise, a médium karaktere azonban központi szerepet játszik és átível az összes történeten. A franchise alapját egy másik világ, a „Túlvilág” adja, ahol démonok tanyáznak és megkeserítik a hősök életét. Ez a koncepció, bár elsőre unalmasnak tűnhet, a korábbi Insidious filmekben meglepően jól működött, hangulatosak és ijesztőek voltak.
A sorozat nem akart nagyívű történeteket mesélni, de amit vállalt, azt pazarul teljesítette, egészen az ötödik rész, „A vörös ajtó” megjelenéséig. Ez a felvonás már csak néhány hatásos jelenetre futotta, és sajnos előrevetítette a „Köztünk járnak” gyengébb teljesítményét. A hatodik rész az első, amelyben Whannell nem vett részt a kreatív munkában, és rendezőnek Jacob Chase-t kérték fel, aki eddig jobbára rövidfilmeket jegyzett, és a forgatókönyvért is ő felelt.
Az Insidious franchise hanyatlása rávilágít arra, hogy egy sikeres sorozat fenntartásához nem elegendő a korábbi elemek egyszerű újrafelhasználása. Jacob Chase rendező-forgatókönyvíró láthatóan mindent megtett a pénzügyi sikerért, de a „mindenből többet és nagyobbat” elv ebben az esetben a visszájára fordult. A korábbi szellemek és démonok visszahozása, valamint a túlzott humor nem erősítette, hanem gyengítette a fenyegetés érzetét és a film koherenciáját.
A történetvezetés szétesése, a felszínes karakterek és a saját szabályrendszerével való inkonzisztencia azt eredményezte, hogy a film már nem ijesztő. A korábbi részek ereje éppen abban rejlett, hogy egyszerű, de hatásos módon teremtettek feszültséget és félelmet. Az új filmben ez a képesség elveszett, ami a franchise eredeti értékeinek eltorzulásához vezetett.
Az Insidious franchise, amely négy film erejéig konzisztensen magas színvonalat képviselt, az ötödik és a friss, hatodik részével sajnos egy átlagos vagy az alatti horror kategóriájába süllyedt. Bár az új filmnek vannak erős pillanatai és olykor a drámai éle is működik, összességében nem tudja felvenni a versenyt elődeivel.
Ahhoz, hogy a széria ismét valóban hátborzongató élményt nyújtson és visszatérjen a gyökereihez, nagy bravúrra és egy alapos kreatív újragondolásra lenne szükség. A „Túlvilág” és démonai csak akkor lesznek újra félelmetesek, ha a készítők képesek lesznek visszatérni ahhoz az egyszerű, de hatásos recepthez, amely a franchise-t eredetileg sikeressé tette.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása