Nyolcvanéves korában elhunyt Failoni Donatella zongoraművész, akitől Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója búcsúzott közösségi oldalán. Az igazgató megrendülten emlékezett meg a művészről, kifejezve részvétét a családnak és a művészvilágnak. Bejegyzésében részletesen felidézte Failoni Donatella gazdag életútját, különös tekintettel az Operaházhoz fűződő mély és sokrétű kapcsolatára, amely generációkon átívelő művészi örökséget képviselt.
Failoni Donatella Milánóban látta meg a napvilágot, egy rendkívüli művészi örökségbe születve. Édesanyja egy gyönyörű, ifjú és tehetséges magyar balerina volt, édesapja pedig Sergio Failoni, egy koros, befutott, igazán kiváló olasz karmester, aki húsz éven keresztül elkötelezetten szolgálta a Magyar Operaházat. Ókovács Szilveszter kiemelte, hogy Sergio Failoni igen hamar, tragikusan korán elhunyt, ami jelentősen megnehezítette Donatella és édesanyja életét, küzdelmessé téve mindennapjaikat. A családi legendárium szerint gyermekkorában egy bizonyos Maria Callas, aki akkoriban mellékállású bébiszitterként dolgozott, ringatta őt, ami már önmagában is különleges adalék Failoni Donatella életútjához, egyfajta előrevetítése a művészi sorsnak.
A zongoraművész személyiségét tekintve Ókovács Szilveszter úgy jellemezte, hogy Failoni Donatella rendkívül temperamentumos volt, akinek nem kellett a szomszédba mennie a határozott véleményéért. Zongoraművészként is szoros affinitást mutatott a vokalitás iránt, ami különleges érzékenységet kölcsönzött előadásainak. Az igazgató megemlítette, hogy a köztük lévő esetleges "viharok" és nézeteltérések dacára is képesek voltak nevetni, köszönhetően a művésznő nagyszerű, csípős humorának. Ez a tulajdonsága hozzájárult ahhoz, hogy emlékezetes és karakteres személyiségként tartották számon a zenei életben, akinek jelenléte mindig érezhető volt.
Failoni Donatella munkássága jelentős mértékben kapcsolódott az Operaházhoz, ahol hosszú éveken át dolgozott, bár az intézményen belül csak két részletben, pár évet töltött el aktívan. Ókovács Szilveszter felidézte, hogy 2011-től az Operaház vezetése más elképzelésekkel élt a zenei irányítást illetően. Emellett az új munkajogi szabályozások is szükségessé tették volna Failoni Donatella távozását az intézménytől, mivel a törvényi előírásoknak megfelelően már nem folytathatta volna munkáját. Az igazgató elismerte, hogy ez a helyzet nyilvánvalóan fájdalmas lehetett a művésznő számára, és őt magát is nyomasztotta a döntés. Ugyanakkor vigasztaló tényként említette, hogy a zongoraművész 24 évvel korábban éppen azt a kolléganőt vette fel a Házba, aki később az ő posztján folytatta munkáját, ezzel biztosítva a folytonosságot és a szakmai örökség továbbvitelét.
Ókovács Szilveszter hangsúlyozta Failoni Donatella nélkülözhetetlen szerepét a Failoni-kötet elkészítésében, amely édesapja munkásságát és az Operaházhoz fűződő kapcsolatát dolgozta fel. Ezenkívül 2015 decemberében egy nagyszabású gálahangversenyt is rendeztek, amely az édesapa, Sergio Failoni tiszteletére jött létre, de az eseményen Failoni Nelli és Donatella munkássága, valamint a család magyar művészet iránti elkötelezettsége is hangsúlyt kapott. Ezen a koncerten a zongoraművész személyes, visszafogott beszédet mondott, amelyben mindhármuk, azaz Sergio Failoni, Failoni Nelli és Failoni Donatella magyar művészet iránti odaadását és szolgálatát méltatta. Az Operaház igazgatója bejegyzését azzal zárta, hogy „A Jóisten nyugosztalja Failoni Donatellát!”, tisztelegve a távozó művész emléke előtt, akinek élete és munkássága mélyen összefonódott a magyar zenei élettel.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása