Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő legutóbbi elemzésében rávilágított a globális olajellátás fenntartásának kulisszái mögött zajló, kevéssé ismert folyamatokra. A Hormuzi-szoroson keresztülhaladó nyersolajszállítmányok jelentős része ma már a nyilvánosság elől elrejtve, a hagyományos hajókövető rendszerek kikapcsolásával zajlik. Ez a módszer eddig sikeresen akadályozta meg az ellátási lánc összeomlását, azonban a válság alapvető problémáit nem oldotta meg, csupán időt nyert a világnak.
A szakértő felhívta a figyelmet arra, hogy a Hormuzi-szoroson áthaladó olajszállítmányok egyre nagyobb hányada rejtve, hajókövető rendszerek nélkül bonyolódik. Tarjányi Péter egy konkrét esetet is említett: július 31-én a Kiku nevű, több mint 300 méteres olajtanker, amely korábban Katarban vett fel nyersolajat, eltűnt a nyomkövető rendszerekből. A hajó csak másnap délelőtt jelent meg újra az adatokban, addigra már túl volt a veszélyes szoroson. Ez a jelenség nem technikai hiba, hanem tudatos stratégia eredménye, válaszul az iráni fenyegetésekre.
Az Öböl-menti olajtermelő országok új módszert vezettek be: egyes tankerek amerikai katonai kísérettel, kikapcsolt jeladóval kelnek át a Hormuzi-szoroson. Az Ománi-öbölben ezek a hajók átadják rakományukat más szállítóeszközöknek, amelyek aztán Kína, Tajvan és Dél-Korea felé folytatják útjukat. Az eredeti tanker eközben visszafordulhat a következő szállítmányért, minimalizálva a kockázatot. Az amerikai energiaügyi minisztérium adatai szerint naponta 8-9 millió hordó olaj halad át a szoroson, ami jóval meghaladja a nyilvános hajókövető adatok által mutatott mennyiséget. A Kpler elemzőcég becslései szerint az elmúlt két hétben a forgalom mintegy 80 százaléka kikapcsolt jeladóval történt.
Irán részéről a cél nem feltétlenül a Hormuzi-szoros teljes lezárása, hanem az átkelés kockázatosabbá és drágábbá tétele. Erre a kihívásra válaszul az Egyesült Államok és az öbölmenti államok maguk vállalják át a kereskedelmi hajózás kockázatának egy részét. Ez a stratégia Tarjányi Péter szerint egyelőre működőképesnek bizonyul, fenntartva az olajszállítást a kritikus régióban. A nyilvános adatok és a valós helyzet közötti szakadék egyre nagyobb, ami fontos biztonságpolitikai tanulsággal bír.
Egy hajókövető rendszer szinte üres tengert mutathat ott, ahol a műholdas és radarfelvételek valójában forgalmas hajóutat rögzítenek. Ez a "láthatatlanná válás" a nemzetközi tengeri kereskedelem egy új, kockázatos dimenzióját jelenti. A Hormuzi-szoros a világ egyik legkritikusabb energetikai szűk keresztmetszete, amelyen keresztül a globális olajszállítás jelentős része bonyolódik.
A rejtett szállítási módszerek mellett más tényezők is hozzájárultak az olajellátás összeomlásának megakadályozásához. Szaúd-Arábia naponta mintegy 5 millió hordó olajat vezet át az országon keresztül a Vörös-tengerhez, csökkentve ezzel a Hormuzi-szorosra nehezedő nyomást. Emellett más olajtermelő országok is növelték kitermelésüket, az Egyesült Államok és Kína pedig jelentős stratégiai tartalékokat mozgósítottak. Tarjányi Péter hangsúlyozza, hogy mindezek a lépések együttesen akadályozták meg az olajellátás összeomlását.
Fontos azonban megjegyezni, hogy ezek az intézkedések csupán időt vásároltak, és nem oldották meg a probléma gyökerét. A globális olajpiac továbbra is rendkívül sérülékeny, és a Hormuzi-szoros körüli feszültség állandó fenyegetést jelent. A nyilvános adatok és a valós helyzet közötti eltérés rávilágít a biztonságpolitikai kihívásokra, amelyekkel a világkereskedelem szembesül.
A szakértő szerint a készletek folyamatosan fogynak, és a finomítói kapacitásokra egyre nagyobb nyomás nehezedik. A tengeri szállítás drágábbá és kockázatosabbá vált, ami hosszú távon fenntarthatatlan helyzetet teremthet. A Hormuzi-szoros továbbra is a világ egyik legkritikusabb energetikai szűk keresztmetszete marad, amelynek stabilitása alapvető fontosságú a globális gazdaság számára.
Tarjányi Péter véleménye szerint ma már nem az a legfontosabb kérdés, hogy sikerült-e fenntartani az olajszállítást, hanem az, hogy meddig tartható fenn ez a törékeny egyensúly. A világ nem oldotta meg a Hormuzi-válságot, csupán megtanult együtt élni vele, ami hosszú távon komoly kihívásokat tartogat. Ez a helyzet rávilágít a globális energiabiztonság összetettségére és a folyamatosan változó geopolitikai környezet hatásaira.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása