Az elmúlt évtizedekben világszerte megfigyelhető trend, hogy a felsőoktatásban egyre több nő szerez diplomát, miközben a férfiak aránya csökken. Ez a demográfiai változás jelentős hatással van a házassági piacra, különösen a nők számára, akiknek egyre nehezebb a képzettségüknek megfelelő partnert találniuk. Amerikai közgazdászok kutatása szerint a diplomás nők kénytelenek módosítani elvárásaikon, míg a diploma nélküli nők helyzete még rosszabbá válik a párkeresésben.
A felsőoktatásban tapasztalható nemi arányeltolódás globális jelenség. Míg a 20. század elején a férfiak domináltak az egyetemeken, mára ez a tendencia megfordult, és a női hallgatók száma jelentősen meghaladja a férfiakét. Az Egyesült Államokban 1,6 millióval több nő jár egyetemre, mint férfi, és hasonló arányok figyelhetők meg Európában is, ahol 2024-ben 2,6 millió nő és 1,9 millió férfi szerzett diplomát.
Magyarországon is évek óta tart ez a trend: 2024-ben a diplomások közel 59 százaléka nő volt, míg 41 százaléka férfi. Ez a változás azért befolyásolja a párválasztást, mert a társadalomtudományokban asszortatív párválasztásnak nevezett jelenség szerint az emberek általában magukhoz hasonló társadalmi és kulturális háttérrel rendelkező partnert keresnek. A magasabb státuszú vagy képzettségű nők számára hagyományosan fontosabb volt a hasonló státuszú férj megtalálása, míg a férfiak rugalmasabbak voltak ezen a téren.
A National Bureau of Economic Research tanulmánya az 1930 és 1980 között született amerikai generációk adatait vizsgálva kimutatta, hogy a diplomás nők házasodási aránya nem esett vissza olyan drasztikusan, mint a diplomás férfiaké. Míg az 1930-ban született diplomás nők 77,7 százaléka volt házas 45 éves korára, addig az 1980-ban születetteknél 2025-re ez az arány 71 százalékra várható. Ez az adatok szerint azt jelenti, hogy egyre több diplomás nő megy hozzá egyetemet nem végzett férfihoz.
A jelenség gyökerei évtizedekre nyúlnak vissza, amikor a nők egyre nagyobb számban léptek be a felsőoktatásba és a munkaerőpiacra. Ez a társadalmi átalakulás megváltoztatta a hagyományos nemi szerepeket és elvárásokat, különösen a párkapcsolatok terén. A diplomás férfiak számának relatív csökkenése a "randipiacon" egyfajta kínálati hiányt teremtett a diplomás nők számára.
Az asszortatív párválasztás elmélete szerint az emberek hajlamosak olyan partnert választani, akinek képzettsége, társadalmi státusza vagy vagyona hasonló az övékéhez. Amikor azonban a diplomás nők száma meghaladja a diplomás férfiakét, a nőknek két választásuk marad: vagy egyedül maradnak, vagy lejjebb adnak az elvárásaikból. Az amerikai kutatás szerint a nők többsége az utóbbi stratégiát választja.
Az 1930-ban született diplomás nők mindössze 2,3 százaléka ment hozzá érettségizett vagy alacsonyabb végzettségű férfihoz, addig az 1980-ban született diplomás nők körében ez az arány már 9,3 százalék. Ez a tendencia rávilágít arra, hogy a nők pragmatikusabban közelítik meg a párválasztást, és hajlandóak kompromisszumokat kötni a partner végzettségét illetően.
Bár a diplomás nők hajlandóak lejjebb adni a végzettségi elvárásaikból, továbbra sem kötnek házasságot akárkivel. Az adatok szerint a diplomás nőket oltárhoz kísérő, egyetemet nem végzett férfiak átlagosan évi több mint 20 ezer dollárral többet keresnek, mint más, hasonló végzettségű társaik. Ez azt sugallja, hogy az értelmiségi nők számára a diploma helyett a partner stabil anyagi helyzete és a jó fizetés vált elsődleges elvárássá.
Ennek a folyamatnak a legnagyobb vesztesei a nem diplomás nők, akiknek sokkal kevesebb olyan férfi marad, aki társadalmi szempontból hozzájuk hasonló, és emellett jól is keres. A felmérések adatai szerint a nem diplomás nők körében jelentősen visszaesett a házasok száma: 50 évvel ezelőtt a 45 éves, nem diplomás nők közel 79 százaléka volt férjezett, míg 2025-re ez az arány mindössze 52,4 százalékra csökken.
Ez a tendencia azt is jelenti, hogy az amúgy is rosszabb anyagi helyzetű nők azok, akik végül nem számíthatnak házastársuk anyagi és érzelmi támogatására. A nem diplomás nők termékenységi rátája nem esett vissza olyan meredeken, mint a házasodási arányuk, ami arra utal, hogy egyre több alacsonyabban képzett nő nevel gyermeket egyedül, anyagi nehézségekkel küzdve. Ezek a nők inkább nem házasodnak meg, ha nem találnak stabil háttérrel rendelkező, jól kereső partnert.
A házassági piac egyenlőtlenségei különösen súlyosak azokon a területeken, ahol magas a munkanélküliség, és az alacsonyabban képzett férfiak körében magasabb a bebörtönzöttek, szerhasználók és a halálozási ráta. Ez az amerikai munkásosztály elmúlt 50 évben zajló drámáját tükrözi, és azt is jelenti, hogy sok alacsonyabb státuszú férfi marad agglegény, akiknek az élete más területeken sem alakult sikeresen.
Ez a helyzet részben magyarázhatja a férfiak körében tapasztalható növekvő frusztrációt és az "incel" kultúra felemelkedését, bár a férfi-női viszonyok mélyebb átalakulásának megértéséhez szociológiai kutatásokra is szükség van. A társadalmi libikóka másik oldalán, a legsikeresebb és leggazdagabb nők számára egy egész iparág épült ki a megfelelő partner felkutatására.
New York, Los Angeles és San Francisco elit társkereső szolgáltatói akár 100-500 ezer dollárt is elkérnek a szolgáltatásaikért, ami 30-150 millió forintnak felel meg. Ezek a cégek professzionális fejvadászokhoz hasonlóan működnek, akik szakmai hálózatokon keresztül keresik a potenciális partnereket. Az elmúlt években megfigyelhető változás, hogy az ügyfelek 70-80 százalékát már nők teszik ki, ami jól mutatja a jelenség széleskörűségét.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása