Weiler Péter képzőművész „Készenlét” című kiállítása 2026. augusztus 13-án nyílt meg Várpalota külterületén, Inotán, a November 7. Hőerőmű irodaházának földszintjén. A tárlat, melynek kurátora Galcsik Vivien, egyedülálló módon ötvözi a művészetet az ipari műemlék posztapokaliptikus hangulatával. A 2001 óta elhagyatott épületegyüttes most először nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt, egy informatív és történetmesélő emléktúrára invitálva a látogatókat.
A kiállítás megnyitójára érkezve a látogatók azonnal szembesülnek a helyszín egyedi atmoszférájával, ahol akár a fogyasztói társadalomra utaló merchandising termékek is kaphatók. Az erőmű bejáratánál Kerényi Jenő Kossuth-díjas szobrászművész „Megbeszélés” című alkotása fogadja az érkezőket, mely a szocialista realizmus jellegzetes ábrázolása. Weiler Péter, akit a magyar Andy Warholként is emlegetnek, a tárlatvezetés során bemutatja az erőmű működését, a szénszállító szalagot és az irodaházat, ahol a menedzsment dolgozott.
A kiállítás központi elemei Weiler Péter olaj- és szita-vászon festményei, melyeken birkák jelennek meg az erőmű különböző tereiben, például az irodaházban vagy a turbinateremben. Ezek a birkák valójában az erőmű területén élnek, és a fű lelegelésével tartják karban a környezetet, szimbolizálva a munkaerő hiányát a bezárás óta. A művész az irónia eszközével, de nem bántó módon reflektál a múltra és a technológiai fejlődésre.
Az irodaház és a Béke Művelődési Ház belső falait Hincz Gyula Kossuth- és Munkácsi Mihály-díjas képzőművész „Ünneplők” című szocreál mozaikja díszíti. A kiállítás részeként Balogh Bökény, a MOME hallgatója, „Fény-Tér Kontinuum” című lenyűgöző fényinstallációja is megtekinthető a lobbiban. A tárlat során korabeli tárgyak, például Népszabadság újságok és Kádár János-életrajz is láthatók, melyek tovább erősítik az időutazás érzetét.
Az inotai hőerőmű tervezése 1949-ben kezdődött prágai mérnökök tervei alapján, szovjet mintára, egy korábbi libalegelő helyén. A gigantikus építkezés rekordidő alatt, másfél év alatt készült el, és 1951. november 7-én indult be, majd december 6-án kapcsolták rá az országos hálózatra. Az erőmű építésénél rabokat is dolgoztattak, és kevesen tudják, hogy 1951 és 1954 között Hamvas Béla író raktárosként tevékenykedett itt.
Az erőmű kezdeti teljesítménye 120 megawatt volt, ami az 1973 és 1975 között épült gázturbinás csúcserőművel 164 MW-ra nőtt. Az ötvenes és hatvanas években Inota látta el árammal Budapestet, ami kiemeli az intézmény akkori jelentőségét. A létesítmény 2001-ben szűnt meg működni, azóta az enyészeté lett, de 2023-ban a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa rendezvénysorozat keretében a szervezők már csatlakoztak a helyszín kulturális hasznosításához.
Az erőmű dolgozóinak otthont adó lakótelep neve ma is Készenléti Lakótelep, ami a kiállítás címével is összecseng. Weiler Péter már évek óta csodálattal tekintett a monumentális tornyokra, és elkerülhetetlennek tartotta, hogy művészetével valamilyen módon kapcsolódjon hozzájuk.
Weiler Péter kiállítása az inotai hőerőműben nem csupán művészeti esemény, hanem egyúttal egy egyedülálló ipartörténeti emlékhely újraértelmezése is. A művész korábbi tárlatai, mint a „Kár lett volna disszidálni” vagy a „Mit adtak nekünk a magyarok?”, már jelezték érdeklődését a szocializmus évtizedei iránt, és ezt a tematikát viszi tovább a „Készenlét” is. A kiállítás rávilágít a szocialista realizmus művészeti értékére, cáfolva azt a tévhitet, miszerint ez a stílusirányzat csak „szemetet” hozott létre.
A tárlat lehetőséget ad a látogatóknak, hogy egy olyan helyszínre lépjenek be, amely negyedszázadon át zárva volt a nyilvánosság előtt, és így közvetlen tapasztalatot szerezzenek a múlt egy szeletéről. A birkák ironikus ábrázolása a modern ember és a technológiai fejlődés viszonyát is boncolgatja, felhívva a figyelmet a gyors változásokra és a bezárt gyár okozta munkanélküliségre. Az esemény egyben a kulturális örökség megőrzésének és újragondolásának fontosságára is felhívja a figyelmet.
Az inotai hőerőmű területe, bár üzemen kívül van, Demján Sándor örököseinek tulajdonában áll. A „Készenlét” kiállítás és a korábbi fesztiválok jelzik, hogy az elhagyatott ipari komplexum kulturális és művészeti célokra is alkalmas lehet. Az ilyen jellegű események hozzájárulnak ahhoz, hogy a múlt emlékei ne merüljenek feledésbe, hanem új kontextusban, modern művészeti alkotásokkal kiegészítve éljenek tovább.
A kiállítás és a helyszín bemutatása lehetőséget teremt a párbeszédre a múlt és a jelen között, valamint arra, hogy a látogatók elgondolkodjanak az ipari örökség, a társadalmi változások és a művészet szerepéről ebben a folyamatban. A jövőben további hasonló kezdeményezések várhatók, amelyek az inotai erőművet egyedülálló kulturális központtá alakíthatják.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása