A második világháború egyik legkevésbé ismert, ám annál jelentősebb epizódja a szövetségesek és a szicíliai maffia közötti együttműködés, amely kulcsszerepet játszott Szicília 1943-as inváziójában. Az amerikai haditengerészet által is elismert, „Underworld” fedőnevű akció keretében a szervezett bűnözés, a hírszerzés és az elhárítás szokatlan szövetséget kötött.
Az „ellenségem ellensége a barátom” elvét követve az Egyesült Államok Charles „Lucky” Luciano maffiafőnök kiterjedt kapcsolatrendszerét használta fel. Luciano, aki ekkor 30 éves börtönbüntetését töltötte, cserébe enyhébb börtönkörülményeket, ellenőrzés nélküli látogatásokat és amerikai állampolgárságot kért.
Ez a különös szövetség először az amerikai kikötők biztonságának szavatolásában mutatkozott meg, majd a szicíliai partraszállás során vált történelmi jelentőségűvé.
Az együttműködés 1942 februárjában kezdődött, amikor a New York-i kikötőben kigyulladt és megsemmisült az SS Normandie óceánjáró. A hajót a haditengerészet katonai szállítóhajóvá alakította volna át, és a tűz után azonnal német szabotázsra gyanakodtak, ami pánikot váltott ki az amerikai vezetésben.
Bár később kiderült, hogy a tűz véletlen baleset volt, az incidens hatására az amerikaiak felvették a kapcsolatot Lucianóval, mivel tudták, hogy a kikötőket a bűnszervezetek felügyelik. A maffiafőnök utasítására a szervezett bűnözés védelmi feladatokat látott el, jelentette a gyanús mozgásokat, letörte a sztrájkokat, és kiszűrte a németekkel kapcsolatba hozható kémeket.
A kikötők biztonságossá tétele után Luciano újabb, még fontosabb feladatot kapott. Az 1943 januári casablancai konferencián Churchill és Roosevelt megállapodtak egy újabb front nyitásáról a tengelyhatalmak ellen, amely Szicília elfoglalását célozta. Ez lett a Husky hadművelet.
Luciano szicíliai születése miatt kulcsfontosságúvá vált a hadműveletben. Kapcsolatrendszerén keresztül a szövetségesek részletes és pontos információkat kaptak az ellenséges haderő támaszpontjairól, az utak állapotáról, a domborzati viszonyokról, sőt, olykor fényképeket is a helyiektől.
A maffia segítőkészsége nem volt önzetlen. Mussolini hatalomra kerülésekor kiemelt céljának tekintette a szervezett bűnözés felszámolását Szicíliában. Cesare Mori prefektus 1922-től kezdve szisztematikusan, kíméletlen módszerekkel számolta fel a maffiacsaládok érdekeltségeit, ami sokak menekülését eredményezte a szigetről.
A maffia számára így létérdek volt a fasiszták elleni harc és a bosszú. Az amerikaiak érkezése kapóra jött, hogy a saját eszközeikkel segítsék a szövetségeseket, és visszaszerezzék korábbi befolyásukat.
Az invázió 1943. július 10-én, erős viharok ellenére is megkezdődött. Az amerikai csapatok Siracusánál és Ragusa kikötőjénél szálltak partra, meglepve az olasz erőket, amelyek fokozatosan visszavonultak.
A helyiekkel együttműködve az amerikaiak fontos dokumentumokat szereztek meg egy olasz haditengerészeti parancsnokságról, beleértve a fasiszták aknatelepítési térképeit, védvonalait és egységeinek állomáshelyeit.
Szicília 38 nap alatt történt elfoglalása kulcsfontosságú győzelem volt a fasiszta Olaszország térdre kényszerítésében, és jelentős stratégiai tanulságokkal szolgált a későbbi hadműveletek, például a normandiai partraszállás tervezéséhez.
Számos legenda terjedt el Luciano befolyásáról, például egy repülőgépen látható „L” betűről és egy sárga zászlóról, amely a maffiafőnökre utalt. A történetek szerint Luciano üzenetet is küldött egy másik bandavezérnek, Don Calogero Vizzininek, ami a helyiek segítőkész fogadtatásához vezetett.
Az amerikaiak dinamikusan haladtak előre, napok alatt elfoglalták Palermót, a sziget központját. Bár Catania környékén, különösen a Primosole hídért, heves harcokra kényszerültek, az invázió összességében sikeres volt.
Augusztus 17-én Messinát is elfoglalták, majd átkeltek a kontinensre, megindultak Nápoly, majd Róma felé. Olaszország szeptemberben fegyverszünetet kötött, és bár a németek megszállták az ország jelentős részét, Szicília amerikai fennhatóság alatt maradt. A szövetségesek 25 ezer, a fasiszták 160 ezer fős veszteséget szenvedtek el.
Lucky Lucianónak nem kellett letöltenie a teljes börtönbüntetését. 1946 telén az amerikaiak elengedték, de azonnal kiutasították az országból.
Luciano visszatért Szicíliába, majd Havannában próbálta újjáépíteni alvilági hálózatát, hogy ismét befolyást szerezzen Amerikában.
Később visszatért Olaszországba, és 1964-ben Nápolyban hunyt el, lezárva egy rendkívüli életpályát, amely a szervezett bűnözés és a világháborús hírszerzés szokatlan metszéspontjában mozgott.
📰 Forrás: Telex — Eredeti cikk elolvasása