José Mourinho első madridi regnálása (2010-2013) a Real Madrid történetének egyik legvitatottabb időszakaként vonult be a köztudatba. A portugál szakember napjainkban kezdi meg második korszakát a "királyiaknál", ám az első három viharos szezonjának emléke mindmáig élénken él a szurkolók és a szakma fejében.
Mourinho érkezése után hamar kiéleződött a rivalizálás a Barcelona ellen, különösen egy 5-0-s vereség után. Ez a "totális háború" odáig fajult, hogy Sergio Ramos a pályán ragadta meg Carles Puyolt, annak ellenére, hogy azon kívül barátok voltak. Iker Casillas, a Real legendás kapusa, Xavit hívta fel a feszültség enyhítésére, ami az edző nemtetszését váltotta ki.
A feszültség nem csak a pályán, hanem a klubon belül is érezhető volt. Mourinho viszonya Jorge Valdano sportigazgatóval kezdettől fogva feszült volt, a portugál edző végül teljhatalmat kapott Florentino Pérez klubelnöktől. Valdanót 2011 májusában elküldték a klubtól, miután Mourinho elérte, hogy ne utazhasson a csapattal és ne léphessen be az öltözőbe.
A botrányok sorát gyarapította a 2011 augusztusi spanyol Szuperkupa visszavágója, ahol Mourinho hátulról szemen nyomta a Barcelona akkori segédedzőjét, Tito Vilanovát. Nyilvánosan megkérdőjelezte a Sporting Gijón kezdőcsapatát a Barcelona ellen, mire Manolo Preciado, a Gijón edzője "gazembernek" nevezte őt. Mourinho a sajtótájékoztatókon is megosztotta véleményét, például Pedro Leónnal kapcsolatban, akiről azt mondta, nem Zidane vagy Maradona.
A bírókkal is gyakran összetűzésbe került, egy Sevilla elleni meccs után 13 hibás ítéletet sorolt fel, egy másik alkalommal pedig a Camp Nou parkolójában vonta kérdőre Teixeira Vitienes játékvezetőt. A Bajnokok Ligájában is sportszerűtlen cselekedetre utasította játékosait: 2010 novemberében Sergio Ramosnak és Xabi Alonsónak szándékosan sárga lapot kellett gyűjtenie, hogy az eltiltásukat egy tét nélküli csoportmeccsen töltsék le. Az UEFA 120 ezer euróra büntette a Real Madridot, Mourinhót pedig két BL-meccsre tiltotta el.
José Mourinho 2010-ben, az Internazionaléval elért triplázás (bajnokság, Olasz Kupa, Bajnokok Ligája) után érkezett Madridba, mint a szakma egyik zsenije. A Real kispadján is ígéretesen indult a munkája, de az őszi El Clásicón elszenvedett 5-0-s vereség fordulópontot jelentett. Ezt követően indított "totális háborút" a Barcelona ellen, ami mélyen megosztotta a spanyol futballt.
A konfliktusok nem csak az ellenféllel, hanem a saját csapatán belül is kiéleződtek. Iker Casillas kapussal való viszonya különösen megromlott, miután Casillas megpróbálta enyhíteni a Barcelona elleni feszültséget és több pihenőt kért a játékosoknak. Mourinho ezt a sztárok elkényeztetettségének tekintette, és büntetésből a kispadra ültette a csapatkapitányt, majd egy kézsérülés után Diego Lópezt tette első számú kapussá, Casillas felépülése után is.
Pepe, a védelem oszlopa, Casillas mellé állt, mondván, a kapus nagyobb tiszteletet érdemel. Mourinho erre azzal reagált, hogy Pepe "frusztrált", és egy 19 éves játékos, Raphael Varane is lehagyja a pályán. Sergio Ramos is összetűzésbe került az edzővel, állítólagos háta mögötti kritikák miatt a kispadra került egy BL-meccsen, de később visszakerült a kezdőbe. Cristiano Ronaldóval is meggyűlt a baja, mivel az edző szerint a sztár nem fogadta el a konstruktív kritikát.
Mourinho első madridi időszaka nem csupán sportsikerekről, hanem mélyreható belső és külső konfliktusokról is szólt. A Barcelona elleni "totális háború" a két klub közötti rivalizálást a végletekig fokozta, és a spanyol futballt is polarizálta. A sajtóval, bírókkal és ellenféllel szembeni konfrontatív stílusa állandó feszültséget generált.
A klubon belüli hatalmi harcok, különösen Valdanóval szemben, megmutatták Mourinho azon törekvését, hogy teljes kontrollt szerezzen. A kulcsjátékosokkal, mint Casillas, Ramos és Ronaldo, kialakult konfliktusai két táborra osztották a szurkolótábort: a portugál edző pártjára és a klubot, illetve a mellőzött játékosokat támogató "madridistákra". Ez a megosztottság hosszú távon hatással volt a klub egységére és hangulatára.
Az amszterdami sárga lapos botrány rávilágított Mourinho hajlandóságára, hogy a sportszerűség határait feszegetve érjen el taktikai előnyöket. Ezek az események nemcsak a Real Madrid imázsát befolyásolták, hanem hozzájárultak Mourinho "Special One" imázsának árnyoldalához is, mint egy olyan edző, aki a győzelemért bármire képes.
José Mourinho személyisége és edzői stílusa az első madridi kalandja után sem változott jelentősen, ahogy azt a Chelsea-nél töltött második időszaka is bizonyította, ahol például Arséne Wengert "kudarcok specialistájának" nevezte. Az első Real Madrid-i regnálása által keltett heves indulatok máig nem csitultak el teljesen, és aktívan élnek az emberek emlékezetében.
Mivel a portugál szakember most kezdi meg második korszakát a Real Madridnál, a futballvilág feszülten figyeli, hogy melyik arcát mutatja majd meg. Az első időszak tanulságai, a hatalmi játszmák, a belső feszültségek és a külső konfliktusok mind olyan tényezők, amelyek befolyásolhatják a mostani szereplését. A kérdés nyitott, hogy képes lesz-e elkerülni a korábbi botrányokat, vagy ismét viharos időszak elé néz a "királyi gárda".
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása