Gyakorlatilag teljesen kiszáradt a Tarna, Magyarország egyik 105 kilométer hosszú, kiemelten fontos vízfolyása. Ez az eset az elmúlt öt évben már a második alkalom, hogy a folyó medre üresen áll. A Bükki Nemzeti Park Igazgatósága (BNPI) figyelmeztetést adott ki a helyzettel kapcsolatban, rámutatva, hogy a jelenség nem csupán a Tarnát érinti, hanem Magyarország kis és közepes vízfolyásainak legalább egyharmada mára időszakossá vált.
Ez a tendencia különösen aggasztó, figyelembe véve, hogy az ország ivóvízellátásának mintegy 95 százaléka felszín alatti vízbázisokra támaszkodik.
A Tarna folyó Cered térségében ered, és Jászjákóhalmánál torkollik a Zagyvába. Vízgyűjtő területe jelentős, 2116 négyzetkilométert ölel fel. A BNPI beszámolója szerint a kiszáradás nem korlátozódik egyetlen szakaszra; a víz eltűnt a kápolnai részen kívül Verpelétnél és Szajlánál is, ami azt mutatja, hogy a probléma sík- és dombvidéki területeket egyaránt érint.
Jelenleg a folyómederben csupán néhány természetes mélyedésben, valamint korábbi hódgátak maradványainál található kisebb mennyiségű víz, ami messze elmarad a normális vízszinttől.
A Tarna kiszáradása közvetlen veszélyt jelent a folyó gazdag élővilágára. A kutatások szerint a vízfolyásban 41 különböző halfaj él, melyek közül 12 védett státuszú, egy pedig fokozottan védett. Ezen fajok túlélését közvetlenül fenyegeti a víz hiánya, ami felboríthatja a helyi ökoszisztéma kényes egyensúlyát.
Az ilyen mértékű kiszáradás komoly károkat okozhat a vízi élőlények populációiban, hosszú távú hatásokkal járva.
Az igazgatóság hangsúlyozta, hogy a problémakör messze túlmutat a Tarna esetén. Magyarország kis és közepes vízfolyásainak legalább egyharmada már időszakossá vált, ami azt jelenti, hogy bizonyos időszakokban teljesen kiszáradnak. Egyes években ez az arány akár a kétharmadot is elérheti.
Néhány évvel ezelőtt ez a jelenség még csak a patakok mintegy tizedét érintette, ami a helyzet gyors romlására utal. A Bükk és a Mátra térségében számos más vízfolyás is jelentős csapadékhiánnyal küzd, mint például a Kövicses-patak, a Laskó, az Eger-patak felső szakasza, a Csernely-patak, a Harica és a Kulcsárvölgyi-patak.
A felszíni vízfolyások kiszáradása nem csupán a látható környezeti károkat okozza, hanem a felszín alatti vízkészletek csökkenésére is utalhat. Ez a tény különösen kritikus Magyarország számára, mivel az ország ivóvízellátásának mintegy 95 százaléka felszín alatti vízbázisokból származik. Amennyiben a felszíni és felszín alatti vízkészletek közötti egyensúly felborul, az hosszú távon komoly kihívás elé állíthatja az ország vízellátását és vízkészlet-gazdálkodását.
A jelenség tehát nem csupán lokális környezeti probléma, hanem stratégiai fontosságú kérdés az ország jövője szempontjából.
📰 Forrás: Portfolio.hu — Eredeti cikk elolvasása