Magyarország földgáztárolói megfelelő szinten állnak, a téli ellátás mennyiségi szempontból biztosítottnak tűnik. Azonban az új kormány szerint egy jelentős kockázat továbbra is fennáll az energiaárak terén, melynek költségeit a költségvetés, a vállalkozások és a családok viselhetik. Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter rámutatott, hogy míg az előző kabinet gondoskodott a szükséges földgázmennyiségről, a tél legdrágább időszakára az árak bebiztosítása elmaradt.
A miniszter közösségi médiában közzétett bejegyzése szerint a tárolókban lévő földgáz a téli fogyasztás közel 70 százalékát fedezi, és a fűtési szezon kezdetére ez az arány megközelítheti a 90 százalékot. Ehhez adódik a hazai kitermelés és a több irányból érkező import, ami mennyiségi szempontból megnyugtató képet fest. A probléma az árak lekötésének hiányában rejlik, mivel az előző kormány állítólag csak 2026 végéig rögzítette a földgáz árát. Ez azt jelenti, hogy a tél leghidegebb, jellemzően legdrágább hónapjaira nem biztosítottak árakat, így az ország fedezetlenül maradt a legmagasabb fogyasztás és a legkiszámíthatatlanabb piaci időszakban. Kapitány István a helyzetet egy fix kamatozású hitelhez hasonlította, ahol a kiszámíthatóság ára mérsékli a váratlanul érkező súlyos számlák kockázatát.
A lakossági földgázpiac működését Magyarországon a rezsicsökkentés óta az állami MVM egyedüli kereskedőként látja el. A gáztárolók feltöltése és a készletek felhasználása az időjárástól, különösen a hőmérséklettől függ, hagyományosan október 1. és április 1. köré szerveződve. A globális felmelegedés miatt azonban az október 1-jei dátum kezelése rugalmasabbá vált, mivel a meleg időszak eltolódhat. Magyarország jelentős gáztárolói kapacitással rendelkezik, ami biztosítja az ellátást még szélsőségesebb tél esetén is. A kulcskérdés azonban nem a gázmennyiség, hanem annak ára, és hogy az milyen költségen jut el a fogyasztókhoz. A földgázpiacon két alapvető terméktípus létezik: a fix és az indexált ár, mindkettő a tőzsdei folyamatokhoz és a jövőbeni árak várakozásaihoz kapcsolódik.
Az energiakereskedők számára kiemelten fontos, hogy milyen hosszú időre biztosítják előre az árakat. Sem a háztartások, sem az ipari vállalatok nem egy-két éves időtávban terveznek, így az árkockázatok fedezésének is hosszabb időhorizonton kellene működnie. Magyarországon azonban a lakossági fogyasztáshoz kapcsolódó fedezeti pozíciókat jellemzően csak az adott választási ciklus végéig építik ki. Ez a rövid távú fedezési stratégia jelentősen rövidebb annál, mint ameddig a fogyasztás biztosan fennmarad, ami komoly problémát jelent. A hosszabb távú kiszámíthatóság megteremtésére a vállalati piacon már léteznek megoldások, például az amerikai Henry Hub indexhez kapcsolódó termékek, amelyekkel az ipari fogyasztók hosszabb időre csökkenthetik árkockázatukat.
A hosszabb távú fedezetek hiánya hozzájárult a korábbi energiaár-válság idején kialakult rezsihiányhoz, és most is hasonló kockázat fenyeget. Az iráni konfliktus következtében a földgáz ára jelenleg megduplázódott a konfliktus előtti szinthez képest. Ha erre az időszakra nincs megfelelő árkockázati fedezet, az áremelkedés közvetlenül megjelenhet az ellátás költségeiben. Az elmúlt években a piaci környezet alapvetően megváltozott; a korábbi stabil árak helyett gyors és drasztikus áringadozások jellemzik a piacot. Ezért már nem lehet abból kiindulni, hogy az árak fedezetlenül hagyása csak korlátozott kockázatot jelent. Ha a rögzített pozíciók kifutnak, az állam rövid időn belül teljesen ki lehet szolgáltatva az aktuális piaci áraknak, ami a lakossági energiaellátás költségeit is befolyásolja. Az energiabeszerzést ezért nem lenne szabad a választási ciklusok logikájához igazítani, hanem hosszabb távú, felelős vállalatvezetői szemlélettel kellene kezelni a kockázatokat.
📰 Forrás: Index — Eredeti cikk elolvasása